Pápai Ujság – I. évfolyam – 1899.

1899-01-29 / 4. szám

nem szemben; mert egyik veszedelmes kinövése, hajtása a Capns-féle iránynak, hogy szemben kifogyhatatlanok vagyunk a magasztalással, de elfordulva azonnal más húrokat pengetünk bizalmasaink (?) előtt, kiknek ismét vannak bizalmasaik, s igy lassankint mindenki ismeri a nem jót ; czélt értünk; de minő áron! ? Kivesz a bizalom, az őszinteség: két arczczal járunk; senkit nem tartunk önzetlennek, minden cselekvésben, gondolatban keressük az elrejtett czélt, mint azt Capus teszi undorító czinizmussal; szívesen fogadjuk a dicséreteket, bár magunk is meg vagyunk róla győződve, bogy nekünk semmi részünk ebben vagy abban; s nem akarjuk észrevenni az ilyen alaptalan magasztalásban azt a mellékes czélt, azt az önérdeket, mely azonnal kitűnik, mihelyt eszközökül nem használhat; mert mindenben azt nézzük, hogy : ki? minő összeköttetései vannak? és soha sem azt, hogy: mit ér a tény? Nagyon igaz, hogy szívesebben veszszük a hihetetlen magasztalásokat is, mint egy szemernyi igazságot; mert hiányzik önérzetünk, igazi erkölcsi alapunk! E Capus-féle kóros kinövés nem lehet a társadalom hivatása, éltető eleme; víszsza kell térnünk arra az igazi erkölcsi alapra, arra az igazi fenkölt lelki szabadságra: a valódi nagyság forrására. Ne higyjük, hogy e i veszedelem a laisser fairé elvével gyógyítható. Egy Jókai-köri felolvasás már rá mutatott az erkölcsi alapra, mely nélkül társadalmunk élete nem valódi élet; ne kicsinyeljük a veszedelmet: az ujabb hírlapírói nemzedék ily szellemi táplálék, ily példány kép mellett növekszik föl, nem különben Ezen ezim alatt számol be két kötetes munkájával Pékár Gyula, ismeretes költő és iró azon nagyobb szabású utazásáról, melyet csaladi körben tett meg, beutazva nemcsak Spanyol- és Olaszország daltelt mezőit, hol tisztább a lég és zengőbbek a dalok, hanem a magas észak jégboritotta bérczeiben is gyönyörködött a természet és az emberiség költészete iránt fogékony lelke, midőn Norvégia szaggatott szikla partjai előtt levő az előfizetőknek csemetéi. Így lesz frivollá a közfelfogás, elkorcsosulttá a szív; pedig manap a nemes szívre kétszeresen szükség van: mert társadalmi életünk, irodalmi termékeink határozott negatiói a szépnek, erkölcsnek, megmételyezik az ingatag szivet. Lelkészek, nevelők, család, teljes erővel törekedjenek oda, hogy e léha irány, e Capus-féle szellemtőlonség kipusztuljon; hogy ne mókát, ne frivol élczelődést vigyünk mindenbe. Ugy hisszük: üdvös lenne, ha az ily léha emberek kedvteléseit elrontanák azzal, hogy egy kis lúgot öntenének a nyakukba; lesznek, kik egyszerűen lerázzák magukról s felmart nyakkal tovább haladnak; lesznek, kiket a kellemetlen fürdő jó útra térit; minél több. annál jobb az emberiségre nézve. Műveljük ízlésünket, álljunk résen a morál fegyverével, s iparkodjunk oda hatni, hogy a jó példák nyomán erkölcs, jó ízlés, a kor komoly tettrehivó szavát megértő józanság, s tevékenység támadjon; minden rutát: személyeskedést, alattomoskodást, léhaságot, stb. büntessen őszintén a kritika, s a közerkölcsiség: az a szó hatalmával, ez megvetéssel. Valósítsuk meg a valódi erkölcsi alapból, s nem hizelkedésből, sarjadzó finom gyengédséget, a nemes léleknek azt az illatos virágát, mely soha nem tér el az igaztól, mindenütt a jót, a szépet keresi. „Minden ország támasza, talpköve a tiszta erkölcs" — e talpkő erősödjék meg szivünkben megingathatatlanul; mert ha az akaraterő, a kötelességtudás, az igaz, rendithetetlen tisztelete, a szép szeretete megerősödött lelkünkben, vagyis képzett fő, s jó sziv egyesülnek bennünk: akkor nem kell aggódnunk a társaFjordokat felkeresve, Európa legészakibb pontját a „Nord Gap"-t igyekezett elérni. Az emberiség művelődéstörténetében a korszakalkotó technikai felfedezések mellett mindig első helyet foglalták el a földrajzi kutatások, és a fáradhatlan utazóknak ugy földrajzi, mint néprajzi szempontból nevezetes fölfedezéseik, mert csak igy juthatott el azon magas műveltségi pontra, ahonnan az egész földet beláthatja s mint ismeretes földek terülnek fel szeme előtt a Misisippi prairjei, az Amazon folyó sűrű erdőkkel borított végtelen területei, a Szahara élettelen homok pusztái és a legsötétebb Afrikának eddig ismeretlen belseje. A magyar nemzetnek is voltak jeles utazói, mint Magyar László, Sámi Lajos, Bölőnyi Farkas, Dechy Mór, Xanthus, Gróf Széchenyi Béla, gróf Teleky Samu, gróf Zichy Jenő stb., akik egyenrangúvá tették a magyar nemzetet a többi európai nemzetekkel ezen téren is anélkül, hogy legkevesebbet is levonni akarnánk azon utazók érdeméből, akiket a világtörténelem a legnagyobbaknak dalomért, a nemzetért! A tudomány adjon világot, a szép átértése nemesitsen, s e kettő együttvéve adjon erőt az embernek igaz embernek lenni mindig, s minden körülményben! ® _ Mit kell tenni az ipar fejlesztése érdekében ? Hanyatló századunk első felében több kiváló hazánkfia élükön a „Legnagyobb Magyarral" azon meggyőződésre jutottak, hogy az ország érdeke okvetlenül megkívánja a magyar ipar létesítését. Dicső emlékű nagyjaink buzgó és hazafias közremunkálkodása folytán meg s született a magyar ipar, de sok helyen, igy városunkban is, még csak gyermekkorát éli, ahhoz képest, mint a milyen fokon egy modern város iparának kellene állnia. Amint a jóhazafiaknak a haza érdekében, ugy egyes városok polgárainak saját városuk érdekében kötelességük megtenni mindazt, a mi a haza, illetőleg a város haladását és jólétét elősegítheti. Ehhez pedig megkívántatik a többek közt az is, hogy a városnak virágzó ipara legyen. Nem akarom én ezzel mondani, hogy tán Pápa város atyái nem teljesítették volna ebbeli hivatásukat; sőt azt mondhatni, hogy egész buzgalommal megtettek mindent, amit jóhiszemüleg és jóakarattal csak tehettek. Dehát én azt gondolom, hogy könnyebb segíteni egy olyan gyermek baján, aki már megtudja mondani, hogy hol fáj ? mint egy csecsemőén, aki még szólni nem tud. A szilárd és egészséges alapra helyezendő iparfejlesztés manap megkívánja először, hogy az iparosoknak kellő iskolai képzettségük és ennek folytán bizonyosfoku műveltségük legyen ; másodszor, hogy a város társadalmában olyan helyet foglaljanak el, ahol polgári tekintélyben és méltánylásban részesülhetnek. E két kellék hiányában nem haladhat és nem gyarapodhatik az ipar. Kérdezzük most: meg van e két feltétel iparosainknál általában '? Valljuk be őszintén, hogy a legnagyobb résznél nincs meg. és legelsőknek elismert. S jóllehet ezen utazói munka nem ismeretlen országot ir le, hanem a vén Európának mondhatni ókori két országát, Olasz- és Spanyolországot, meg a wiking királyok regés északhonát ; azért mégis nagyon érdekes olvasmányul szolgál a magyar olvasóközönségnek, mert talán egy utazói munka sem tudja annyira szemünk elé varázsolni azt az országot, melyeket leír, mint ez, melynek szerzője először az eget festi meg, mint a jó festő, azután a levegőt teremti meg és csak az után állítja elő az alakokat, akik abban éltek és élnek. Ezt teszi a szerző, midőn Fiúmétól Barezelonáig való tengeri útját irja le, megemlékezvén a bórától felkorbácsolt haragos Adriáról és a Bindizétől kezdődő csendes bársonysima víztükörről, mely oly nyugodt, mintha nem is volna tenger. Azután leirja Barczellonát, Catalonia fővárosát, Spanyolország legnagyobb kereskedő városát, kifejti, hogy tulaj donkép a Spanyolkirály ság sok kis királyságok országa, u. m. Catalonia, Navarra, Asturia, Arragon, Gastilia stb. és A mit látott az istennek Vig örömmel beszélte. Aztán miről súgtak-búgtak Nem tudom mi leheíett, Csakhogy másnap kaptam egy kis Rózsaszínű levelet, Az volt benne (úgy is tudom Erről súgtak odafenn) Való lett, mit megálmodtam A mult néma éjjelen. Nagy Vincze. Délen és éjszakon.