Pápai Ujság – I. évfolyam – 1899.

1899-07-16 / 30. szám

— egész vállalkozásuk meddő marad, ha a szövetkezetbe vetett összes végső reményeiket a valóság sújtó keze összetöri, ha ennek az uj társulásnak egyéb hatása nem volt, minthogy szegény bőriparosaink kétségbeesésének határnapjait, néhány hó. néhány évvel hátrább tolja: akkor is Önök, a férfiúi lélek tiszta tudatával mondhatják: Megtettük kötelességünket; megpróbáltuk már a végső módot is becsületességgel, tisztességgel s nem rajtunk, a kérlelhetetlen viszonyokon mult a siker. A bátraké a szerencse — tartja a közmondás. Ha Isten velünk, ki ellenünk? — mondja a hit. A férfias bátorság és Istenbe vetett bizalom jelszavával kezdjék meg munkájukat! Nagy szerencse és az Ég nagy j áldása kisérje tisztes fáradozásukat! j Levél a szerkesztőhöz. Igen intelligens előkelő kereskedőtől vettük a következő aktuális jellegű sorokat. A „Pápai kereskedők egyesülete'

1 kérdéséhez. Annyi bizonyos, hogy <i helybeli kereskedők jó része lelkesedéssel fogadta becses lapjukban megpendített eszmét, melynek megvalósításáért általános elismerésre fog szert tenni, mert ha létre' jön a P. K. E. akkor a kizárólagos érdem a „Pápai Újság*-é, mely nemcsak hogy napirendre hozta a P. K. E. megvalósítását czélzó felhívását, de' a meggyőződés'egész hevével magáévá tette az eszme pártolását. Kívánatos volna a czél érdekében, ha mindenütt hasonló visszhangra találaiidana az eszme. E tárgyban jelent meg becses lapjuk mult számában egy czikk, melyben jobban csak kritika foglaltatik a „Lloyd" társulatról. Lássuk csak kellő tárgyilagossággal, nem pedig kritikus szemekkel a dolgot: Hogy, hogyan hozza czikkiró össze a „Lloyd"-ot a P. K. E-ttel, ez valóban érthetetlen. Van a székvárosban is „Lloyd", meg kereskedő egyesület is, hanem még senkinek sem jutott eszébe, a kettő között párhuzamot vonni. A fővárosi keresk. egyesülete üdvös működést fejt ki és körében áldásdus eredményt ér el. Ha a kereskedők egyesületének megalakulását czikkiró pártolja, minek hozza bele a „ Llyód"-ot kritikájával? hogy igy meg ugy nem felel meg a hivatásának. Hát, ha van uri kaszinó, meg polgári kör, akkor minek külön korcsolya egylet, meg tudom is én hányféle egyesület? A „Llyod" társulatnak tagja az, a ki ott szórakozni akar, bármily foglalkozású is, ha aztán a hasznossal is egybe van kötve, hogy a gabona és lisztkereskedők részére (kik túlnyomó részben vannak) érkeznek napi távirati iizlettudósitások, —csak annál jobb, — de a társulatba mehet az, a ki tagja akar lenni. Tehát nemcsak megfelel hivatásának a „Llöyd", de még jobban oldja meg czélját, mint bármely más társulat, mert ott a kellemes a hasznossal egybe van fűzve. A felekezeti kérdést meg pláne nem lehet a keresk. egyesületbe bevinni, ha más társulatnál lehet is ; de ott, hol közös érdekről van szó, ott ilyen felekezeti dolgok figyelembe nem jönnek. Ellenben, valamint hogy az ipartestületnek nem lehet más tagja mint iparos: tanitó egyesületnek, más- mint tanitó, — ugy a P. K. E-nek sem lehet s ne legyen olyan tagja, aki nem kereskedő, igy aztán csakis ezek fognak dönteni a vitális kérdések felett. Nagyon csekély jóakarat mellett meg fog valósulni ezen egyesület, mert nagy szükség van reá. Hogy mennyire hiányzik a P. K. E., a mely hivatva volna, minden a kereskedő világot érdeklő dolgot a magáévá tenni és a felmerülő bajokon segiszázadában, midőn a jövő alkotásait csak a mult romjain lehet felépíteni, midőn traditiók bűnét kell széttépni, a grassáló tőke testén kell sebet ütni, hogy a munkás széfnek ne zokogjanak keserű könnyeket. A munkás kérdés, mely éppen akkor vált acuttá Belgiumban, midőn a hágai poéták a békéről szavaltak, nem-e fegyverrel oldható meg, az igazság fegyverével, a mely a tőkének pár jogát rombolja szét és adja a szegény emberiségnek. Miután pedig a tőke nem adja oda ellentállás rélkül össze harácsolt hatalmi prestigejét, kiiit a háború. Az a conpromissum, a mely a háborgó Belgiumot ideig-óráig lecsendesité, csak ephemér értékű és tartalmú. A fajok gyomra, melynek folytonos hatalmi terjesztés kell, éhesen tátong és les azokra a constellátiókra, midőn a gyengébbek testéből kitépve egy darabot elnyelhessen. Zsákmány kell, az emberiségnek ezt a gyönyörjutánjfutkosó fal kaját, a melyet az Önzés dominál, mely rabolni akar mindent, erőt, hatalmat, aranyat és erkölcsöt is. ha élvvágya megkívánja, csak a lőpor füstje, az ágyú dübörgő moraja tarthatja féken. Ott, hol az ábrándok merész szárnyai repülnek, dereng egy jövő, a teljes eentralisatio kora, midőn a fajok egy harmonikus testbe olvadnak össze, hol nincs ellentét, hol nincs jog, hol nincs vagyon, csupán egy mindenről és mindenkiről gondolkozó közszervezet. „A világállam * mikor megalakul, talán magával hozza az örök békét is, de mig czélokért küzdünk, mig a kenyér nem hull az ölünkbe, mig a „verseny" tusájában fojtogatják egymást az existentiáért, addig a háború" hozzá tartozik és erősen oda van íuzve a társadalom testéhez. Hogy most a háború esélye fenn tart-e egy pályát, az másodrendű dolog, hogy hivatalos gladiatorokat fizet-e az állam hatalom, az legfeljebb adrainistrativ szempontból fontos. Még nem rakhatjuk le a fegyvert, bár csábító miliéube tette is át az idéalismus ezt az eszmét, midőn Hollandiába, a harmonikus élet eme paradicsomába, küldte választottjait .... A legújabb sport hírekben vagyon szó hires galamblövészetekről. A fehér madár, mely merész ivben repül át a légen, sebzett testtel liul a szürke föld porondjára, véresen, hidegen, halva. Pedig .,ő" simbolisálja . . . a . . . békét. Halmi IStídog;. teni, bizonyítja még a következő is : midőn képviselőnk egy szövetkezet felállítását ajánlotta, — mely. ugyan jóakaratból, •— de a helyi viszonyok ismerete nélkül történt, nem-e a P. K. E. hivatása és morális kötelessége lett volna, annak egy töredéke ellen mért ütést felfogni ? Az ilyenféle csapások elhárítása P. K. E. feladata leend, egyben felvilágosítással szolgálni ott, hol erre szükség van, mert a távolból szemlélő a viszonyokat megítélni nem tudja. Bizopy kár lenne, ha a napirenden levő közömbösség által nem valósulhatna meg ezen hasznos egyesület. Ha valahová, ugy ide illenek a nagy Széchenyi szavai: „Nem tenni, mikor tenni kellene, tenni kötelesség volna, épen olyan bűn, mint nem kevesebb bűn cselekedni, másokat cselekvésre buzdítani, midőn az abbanhagyás lenne szoros tiszt." Tenni kell tehát most és ha már az első lépés megtörtént, akkor ne hátráljunk! Meg fog alakulni ezen egyesület, mert mindenféle szak- és foglalkozásbeliek egyesületté alakulvák, csak éppen pápai kereskedők nem; de hiszen meg vagyunk már ahhoz szokva, hogy nálunk minden oly csiga lassúsággal megy és az ellenkező volna feltűnő, nálunk minden később történik, mint másutt, — levén más városokban már régóta ilyen egyesület, — de utóvégre mégis csak csak meglesz, a mi nem késik, nem múlik, csak idő kérdése most már, annnyival inkább, minthogy a P. U. is nevezett egyesület megvalósítását oly melegen pártolja! Kereskedő. E sorokhoz néhány megjegyzést kell csatolnunk. Ugyanis, ami a múltkori kifogásolt czikket illeti, abban semmi olyas kritika nem volt, amely a tiszteletre méltó egyesületet, a Llyod-ot, csak távolról is rosszhiszemüleg ítélte volna meg. A levél írója előtt az a czél lebegett, hogy ha lehet és ő hitte is, hogy lehet — a kereskedők egyesületé nálunk, a Llyod kebelében alakuljon meg s e szemponttól vezéreltetve tette megjegyzéseit amaz egyesületre is. Vagyis nem e nagyérdemű testület ellen emelt szót, hanem oly változtatásokat óhajtott a társulat belszervezetében, amelyek lehetővé teszik, hogy a pápai kereskedők jogos és most már nagy számban levő kérdéseiket testületileg védelmezzék. Ezt, úgy hiszem, legkevésbbé sem lehet a helybeli Llyod magtámadásának tartani. Az természetesen más kérdés : vájjon a mutkori levél szerzőjének felfogása a kereskedők egyesülete ügyében tetszésünkkel találkozik-e? Szerintünk : nem. S ennélfogva véleményünk ez utóbbi levél írója nézetével egyezik meg. Mi is azt tartjuk és azért fogunk küzdeni, hogy Pápán a kereskedők egyesülete minden más társaságtól különálló testület legyen;, úgy, amint az más városunkban is már régebbi idő óta van. Csak is igy tudhatja megoldani oly hasznos feladatát. A fentebb említett véleményt, t. i. kogy a Lloyd kebelében, egy erre alakult külön szakosztályként lépjen életbe ez az egyesület, csak akkor fogadnók el, ha minden törekvésünk e dologban nem sikerülne. Akkor igen. a Llyodhoz fordulnánk kérelmünkkel, hogy — mivel másként vállalkozó nem akadt — teremtse meg az elébb említett tervezet szerint saját hatáskörében a kereskedők egyesületét.