Pápai Ujság – I. évfolyam – 1899.

1899-06-25 / 27. szám

Pápa, 1899. I. évfolyam 27. sz. Junius 25. FÜG-GETLEN, TÁESADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Laptulajdonosok képviselője: Előfizetési Arak: Szerkesztőség és kiadóhivatal: lvis-liicza. 900. S35., hová a kéziratok és az előfizetési pénzek küldendők. Szováthy Lajos. Egy évre 4 forint, félévre 2 forint, negyedévre 1 forint. Egyes szám ára 10 kr. Szerkesztőség és kiadóhivatal: lvis-liicza. 900. S35., hová a kéziratok és az előfizetési pénzek küldendők. A szerkesztésért felelős: Egy évre 4 forint, félévre 2 forint, negyedévre 1 forint. Egyes szám ára 10 kr. Kéziratok vínnzh nem adatnak. Győri Gyula. Apróhirdetés szavanként 2 kr. A sajtó szennyesei, Nagy hatalom, fönséges hivatású a sajtó. De csak akkor, ha nemes feladatának hűségesen megfelel. Ha erről a feladatáról megfeledkezik, akkor nem áldása, hanem átka a társadalomnak. Oly erő lesz, amely az ő kiváltságos helyzetével visszaélve, inkább árt, mint használ a közjólétnek. A sajtó és a lapok első megteremtői előtt az a czél lebegett, hogy legyenek a társadalomnak támaszai a jóban, ostorozói a roszban. S ime, mivé aljasodott el sok helyen a sajtó ? Azzá, hogy csupa haszonlesésből, szennyes gescheftből inkább megfélemlitője, mint oktatója, tanácsadója legyen a népnek. Oh, az a szegény nép, szeret tanulni és okulni; mohón olvassa az újdonságokat, s arról nem tehet, ha sokszor oly piszkos dolgokon meg nem botránkozik, amelyért magán társaságban pirulnia kellene. Tisztelet és becsület a nagyszámú kivételeknek ! Azonban, hogy némely helyen aljas, erkölcstelen sajtó — mondjuk laptermékekkel táplálkozik ez a jó magyar nép, — ne tagadjuk. ' Vannak olyan lapjaink, amelyek tisztességes nők és férfiak becsületében készek gázolni, csakhogy megijedjenek és előfizetőül szegődjenek. Sőt még az is előfordul, hogy némely lap a legsikamlósabb viczczet, a legtrágárabb szellemességet (legalább ő úgy hiszi, hogy szellemesség) világgá bocsátja, hogy mások mosolyogjanak rajta. S elég szomorú, hogy igen sokan mohón kapnak utánna, különösen akkor, ha az egy ismerősükre ráillik. De nem ez a legborzasztóbb az ily sajtó termékekben, hanem főleg azon hatás, amelyet egyeseknél elérnek vele. Hiszen nem ritka dolog, hogy nem csak az alsó, hanem a közép, sőt még a fölsőbb úri osztályban is találkoznak némelyek, akik 10—20, — de 100 frtot is áldoznak azért, hogy egy haragosukon, ellenségükön, akár férfi, akár nő, egy durva viczczel az ily szennylapban boszút álljanak. A szerkesztő, akinek ez a kenyere, — örömmel kap rajta, neki haszna van belőle ; — mit törődik ő azzal, hogy más tisztességes embernek jogtalanul gázolnak a becsületében, — ha neki már talán régen elkopott Isten tudja, hol -— az egyéni jelleme, tisztessége és becsülete, — minek legyen az másnak is? Hadd tépdegessék egymásról a lionett fehérlő köntösét foszlányokká az emberek; hadd legyen rongy és czafat, sárral bemocskitott más embernek, más jellemnek egyébként ártatlanságtól tiszta ruhája! Neki, a sajtó ily képviselőjének élnie kell, a kenyér megbocsátja e szerepet és az irigység ösztönzi ez undok czél felé. Hisz ő nagy bűnt nem is követ el ily magatartással. Lám, az előkelők — akik oly kényesek személyi érintkezéseikre, vele paroláznak, kaA ,,PÁPAI OJSÁG" TÁRCZÁJA. EixLlói:ezós IPárpóara.— Budapest junius hó 5. — Mikor néha elmerengek, Eszembe jut Pápa, Elragadja siró lelkem Ábrándok hónába; Elmeséli gyermekkorom Ezerféle álmát: Álmaimban hányszor nyertem Küzdésimért pálmát. És ilyenkor fájó lelkem Mintha messze szállna, Elrepülne vad virágos, Madárdalos tájra, Mintha, mintha gyöngyharmatos, Tarka réten mennék, Ugy tűnik fel bus szivemnek A sok régi emlék. Mikor néha elmélázva Merengek a múlton, Mintha, mintha ott sétálnék A ligeti uton, Beszélgetnénk, ábrándoznánk Azzal a kis lánnyal, Szállonganánk a magasban Reményteljes szárnnyal, Pápán tanult hőn szeretni Ábrándozó lelkem . . . — Keresve a boldogságot, De sokszor but leltem! Dalolni is ott tanultam Elmélázó hangon. Fájdalmában hej de sokszor Felzokogott lantom . . . Titkos bánat hányszor égett A kebelem mélyén! — De valami azt suttogta. Boldog leszek még én, S küzdésektől megszaggatva, Ezer sebtől égve : Megtanultam imádkozva Felnézni az égre . . . S most, a mikor eszembe jut Az a kedves Pápa, Mintha, mintha felé' szállna Szivem lelkem vágya: Megpendítem önfeledve," Pengetem bús lantom, Miként egykor ott tanultam: - Elmélázó hangon . . . Nagy l'inexe. Hűl a m. a. (Fehér lapok.) I. Künn a kertben a baraczkfa virágai fonnyadnak, hullanak a földre, hullásuk fájdalmas, szomorú és beszédük panasz. „Miért kell meghalnom? zokogja a virág, hisz a!ig éltem, napsugár teremtett, napsugár öl meg, lehullok a porba és az emberek lába tapos össze — minek is éltem, ha oly hamar meg kell halnom Sóhajt a halódó virág. Emberi hang felel neki. — Ne sirj kis virág, a te életednek, a te halálodnak meg van a törvénye; meg kell halnod, mert a természet a te helyedbe kincseket ad az anyádnak, a fának, a mit te megkezdtél, azt folytatja ő, a virág után a gyümölcs. De a kit én siratok, a kit tőlem elragadott, mit ad helyébe — könnyeket, fájdalmat, a melyre nincs gyógyulás, egy fekete tátongó A legmegbízhatóbb szabó czég!! FRIEDMANN JAKAB — Fö-utcza, a Benczések átellenében — első rendű szabó üzlete, hol a legelegánsabb férfi ruhák készíttetnek bel- és külföldi szövetekből. Pontos kiszolgálás, jutányos ár! Elegáns ! ! angolszabás ! !