Pápai Ujság – I. évfolyam – 1899.
1899-06-18 / 26. szám
Pápa, 1899. I. évfolyam 26. sz. Junius 18. Újság IFTTG-GKETLIETSr, HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal : His«utcza. 990. SZ., hová a kéziratok és az előfizetési pénzek küldendők. Kéziratok vissza nem átlátnák. Laptulajdonosok képviselője: Szováthy Lajos. A szerkesztésért felelős: * Győri Gyula. Előfizetési árak: Egy évre 4 forint, félévre 2 forint, negyedévre 1 forint. Egyes szám ára 10 kr. Apróhirdetés szavanként 2 kr. Kereskedőink egyesülete, Már egyszer e kérdéssel foglalkoztunk lapunkban, azonban szavaink ugy látszik, a pusztában kiáltó szózat sorsára jutottak. Hiszen, ha ez eszme, hogy kereskedőink egyesületet alkossanak, csak jelentéktelen dolog volna, s legföllebb arra való lenne, hogy egynehány embernek elnök, alelnök, jegyző stb. efféle uj czimeket szerezzen, -— akkor mi is sutba dobnók egyszer s mindenkorra. Azonban ezt mi nagyon fontosnak, vitálisnak tartjuk úgy kereskedőinkre, mint a városra nézve. Nézzenek csak jól körül kereskedőink, nem látják, hogy annyi ügy hivja fel őket a tömörülésre ? Ha már egyesületet alkottak volna, egyöntetű föllépésükkel rövid idő alatt kivitték volna, hogy Győrből reggel személyszállító vonat jöjjön Pápára, amely a Győr és Pápa közé eső és hozzánk közelebb iavő helységek lakósait, eladóit és vevőit városunkba hozná és ily módon nem gravitálna ezen egész vidékünk abba a metropolisba. Ugy tudjuk, ez nagy fontosságú mind általában napi piaczunkra, mind pedig kereskedőinkre is. De ugyancsak most egy másik aktualis ügy is előadta magát, amely kereskedőink jogos érdekeivel szorosan egybefügg, de amelyben előreláthatólag: veszteni fognak éppen ugy, mint a tanitóképzőintézet elhelyezésénél. Ugyanis, tudvalevőleg a nmlt. kereskedelmi minisztérium pénz hiánya miatt a Kelcz-féle telken nem akarja az uj pósta épületet fölemelni. Igy tehát a gyönyörű terv, hogy Kossuthutcza meghosszabbittassék ki a szinház térig, elesik, de vele együtt kereskedőink ama régi és helyes óhajtása megbukott, hogy a kereskedelmi középponthoz közel jöjjön a pósta. Mert, mint halljuk, úgy akarják most megoldani a kérdést, hogy az Irgalmasrend telkén egy vállalkozó épitené föl a postát oly módon, hogy 50 évig az állam neki lakásbért fizetne és 5b év után az irgalmasrend birtokába menne át az épület. Kétségkívül e terv megnyerő, főleg, ha számításba vesszük, hogy a városnak szük anyagi helyzetével megegyezik. Lesz egy szép középületünk, amely nem kerül semmi áldozatunkba sem. Igen ám, — csakhogy a kereskedők régi panasza tovább is élni fog, és a pósta még távolabb esik a középpontból, mint eddig volt. Ha azonban kereskedőink egy testületbe tömörültek volna, tudtak volna bizonyára oly tervet fölajánlani és azt föllépésük súlyával keresztül is vinni, amely a város szorult pénzhelyzetét szépen összeegyeztette volna az ő érdekeikkel is. B mulasztást egy ilyen egyesület hiánya okozza tehát. Valamint éppen erre vihető vissza az a kereskedőink egy részét lesújtó határozat is, amelyet a legközelebbi városi közgyűlések egyike elfogadott s amely miatt most már, post festa, följajdulnak kereskedők, mészárosok, hentesek, vendéglősök s korcsmárosok egyaránt. §W A „PÁPAI ÚJSÁG" TÁRCZÁJA, 3STé~m et Icöl-tölsiTDÖX. Emil Ritterhaus: Kérdem a naptól . . . Kérdém a naptól: mondd, mi az szeretni ? De nem felelt, csak fényözönt adott; Aztán virágtól: mond meg énnekem mi ? Válasz helyett árasztott illatot. Majd a világnak fordulók urához: Mondd meg Uram, mi hát a szerelem? Szentség-e az, vagy édes kába játék? — S az Ur feleséget adott nekem. * Azóta többé már nem kérdezem. Just :nus Kerner: A házasélet. A házasélet két szívnek nyugalma, Nincs ebbe' vágy, nincs többé képzelet; Nem keresünk már, minden megtalálva, Csak élünk, élünk kettős életet. Ugy, mintha két fa egymás mellett kelne, Gyökere, melynek egymást járja át, Es ágaikkal egymást átölelve, Viharba védi egy a másikát. Egy harmat hull mindkettőnek lombjára. Mi egynek jó, a másiknak is az; . . . Süssön reájuk nap, vagy hold sugára, Az mindkettőnek öröm és vigasz. Kövesse bár a jó a rosszat sorra, Együtt fogadják: össze vannak forrva. M-y E—k. A legmegbízhatóbb szabó czégü Budapesti _L©^-©ZL. Budapest, junius hó. Még az elmúlt év tavaszán történt, hogy a képzőművészeti társaság érdemes titkára egy jól eltöltött nap utáni (itt nap alatt teljes 24 óra értendő) következő álmatlan éjszakán oly eredeti gondolatra jutott, mely méltán hivatva volt arra, hogy tőle műértő, laikus egyaránt a szó teljes és tényleges értelmében neki menjen a falnak. Ugyanis megnyitotta a képtárlatot hetenkint ingyen és egyszer a nagyérdemű közönség — de rosszul fizetett és fizető számára is. Ezzel egyidejűleg egy nagyra törekvő N. é. fővárosi színházigazgató kijelentette, hogy ő az általános műveltség fokozása érdekében évente egyszer — minden külön beléptidij nélkül — potya előadást rendez ugyancsak a fennt emiitett alany számára. Önök megfognak érteni t. Hölgyeim és Uraim, ha azt állítom, hogy két ily kiszámíthatatlan hatással dolgozott óriási horderejű vállalkozás engem sem hagyott érzéketlenül. Miután, sajnos, nemrendelkezem oly kiváló anyagi eszközökkel, mint két kitűnő műintézet és közkereseti társaság, az áldozatot is körülményeimhez kellett szabnom. Elhatároztam tehát, hogy mihelyt viszonyaim megengedik, a tömeges nyomor enyhítése, s az általános jóllét fellendítése czéljából minden lustrumban egyszer ökörsütést rendeztetek a vérmezőn. Azóta egy év telt le. Az idei tárlaton végre a secessionisták jutottak túlsúlyra s miután egyszer már FRIEDMANN JAKAB — Fö-utcza, a Benczések átellenében — első reudii szabó iizlete, hol a legelegánsabb férfi ruhák készíttetnek bel- és külföldi szövetekből. Pontos kiszolgálá s, iutáiivos ár I Elegáns ? T angolszabá* ! !
