Pápai Ujság – I. évfolyam – 1899.

1899-05-28 / 22. szám

május hó 19-én kelt s a rendőrséggel sem hivatalosan sem magán uton nem is közölt igazolvány szerint az előadás tartása neki megengedve lett, — figyelembe nem vehető és pedig azért, mert ezen minden hivatalos jelleget (iktatószám és hatósági pecsétet) nélkülöző igazolvány hivatalos okmánynak, még kevésbé engedélynem tekinthető még akkor sem, ha az arra illetékes hatóság által állíttatott volna is ki, annál kevésbé, mivel az csak f. hó 19-én, tehát az ügy tárgyalása napján s igy minden kétséget kizárólag a kihágás elkövetése után állíttatott ki, s igy annak folytán visszaható erővel egyáltalán nem bírhat • •:»' De nem vehető figyelembe azértsem, mivel á mint azt, a Pápa város közigazgatási hivatalának iktatókönyve is igazolja, a színigazgató a szinielődások tartására szóló s f. évi május hó 15-én már lejárt működhetési engedélyének . meghosszabbítása iránti kérvényét 2834/899 sz. alatt csak f. évi május hó 19 napjának délutánján, tehát már ügy tárgyalása után adta be, de akkor sem az illetékeshatósághoz, noha jól tudta, hogy annak kiadására a rendőrkapitányság illetékes, jól tudta pedig ezt azért, mivel az előző években is az engedélyt mindenkora rendőrkapitányságtól kapta. • Minthogy pedig mindezek daczára az irt napokon, vagyis f.. hó Í6, 17, .18. napjain mindenféle hatósági engedély nélkül szinrelőadásokat tartott, mindezek folytán a büntetés kiszabása jogosan és helyesen történt. Azokkal szemben, a kik netán a kiszabott összeg nagyságát soknak tartják, felvilágosításul csak annyit jegyzünk meg, hogy annak megállapításánál a súlyosbító körülmények is figyelembe veendők voltak, s tekintve a színigazgatónak a tárgyalás folyamán az eljáró hatósággal szemben tanúsított kihívó és sértő magaviseletét, a kiszabott büntetés nagyon is enyhe, különösen akkor, ha figyelembe vesszük, hogy az előljáró hatóságnak a kiszabott büntetésen felül jogában állott volna a 38547/880. sz. m. kir. belügyministeri rendelet 72. §-a alapján és értelmében a hatóság iránti tisztelet megsértése miatt még külön 100 frtig terjedhető pénzbirsággal sújtani. * Sokat e jogászi megokoláshoz tennünk nem szükséges. Benne van minden, ami a rendőrkapitány eljárását támogathatja. Olyan törvényes alapon áll e tisztviselőnk, hogy még scrupulusokra sem ad okot e tekintetben. Sajnáljuk ezt az egész esetet, hogy megtörtént. De annak legkevésbé a rendőrkapitány az oka. Ő csak levonatta a consequentiákat a tettesekkel, úgy, ahogy kellett is. Egyedül hibásak azok, akik derék és kedves színészeinket beleheczczelték ebbe a dologba s a törvényes rend félremagyarázásával nekik kellemetlenséget okoztak. Ha tehát szemrehányással akarnak valakit illetni e kalamitásért, első sorban és kizárólag ezeket a jó urakat érje a vád. Erzsébet-szobor leleplezés, ' Midőn Deák Ferencz, a haza bölcse, koporsójánál megjelent a magyar királyné, hogy könnyeibe fojtsa szive nagy fájdalmát s imáival vigasztalja Önmagát a nagy halott felett, — ezzel a valóban fölséges királyi jelenettel mindenek fölött Zala-vármegyét, a nagy halott megyéjét tisztelte meg s kötelezte örök hálára. Ez az elévülhetetlen s önérzetet dagasztó hála-érzet sarkalhatta a kehidai bölcs megyéjének egyik községét arra, hogy amint a dicső emlékű Erzsébet királyné első volt Zala hires szülöttének ravatalánál, éppen úgy viszonzásul e megye is első legyen megboldogult Nagyasszonyunk magasztos emlékét hirdető mű megalkotásában. Mig a nagy királyné halála után fölzokogó honfiúi jbú a haza minden részében mozgásba hozta a sziveket és lelkeket, hogy Erzsébet királyné, nagyasszonyunk iránti hálánk mindenütt emlékművekkel örökítessék meg s ez érzet hatása alatt minden zugában e hazának folynak az adomány-gyűjtések; merülnek fel szebbnél-szebb tervek: addig Zalamegye egyik szélső községe, Nyirád, háláját már tettekben ki is fejezte a legméltóbb módon : egy szoboremlékmű megmegalkotásával s egy liget megteremtésével. E hó 21-én, Pünkösd hétfőjén volt e két emlékmű átadása a nyilvánosságnak, lélekemelő ünnepségek mellett. Az ünnepély onnan veszi már kezdetét, amikor Devecserből ahol gazdag reggelivel fogadták a növendékeket. 36 kocsin megérkezett Nyirád határára a pápai áll. tanítóképző intézet ifjúsága 9 tanár vezetése alatt. Amint e falu előtti dombon 9 órakor föltűnt a menet első kocsija, megdördültek a mozsarak, fölharsogott ezrek ajkán az „éljen !" s meg sem szűnt mindaddig, amig az öszszes kocsi sor a község elé nem érkezett^ ahol már a falu elöljárósága s több mint ezer ember, várta kedves a vendégeket. Az érkező tanárokat s ifjúságot a falu közszeretetben álló, lelkes derék vezére, a szobor és ünnepség tulajdonképeni lelke, megteremtője fogadta, Polgár Béla ur, földbirtokos és lapszerkesztő. Szívből fakadó szavakkal üdvözölte a pápai áll. tanítóképző intézetet s annak igazgatóját, hogy e hazafiúi ünnepen megjelentek oly sokan, oly g

—•f^——— falu előkelő urai szoktak egymásnak találkát •adni, a kora délutáni órákban ritkán fordul meg vendég. — A fiatal ember, ki a megterített asztalok egyikénél, az eléje tett fél tuczat czigarettából már az ötödik után nyúlt, Elek Sándor volt. Arcza sovány, szeme beesett, egész lényén meglátszott az álmatlanul töltött néhány éjszaka. Mikor már az első vendég benyitott és elfoglalta .megszokott helyét, felkelt, fizetett és. távozott. i . . Kerülő utakon igyekezett elérni a házat, hol leány' lakott. Mikor azt hitte, hogy messze van még, már is ott állott a ház előtt.-Az egykor gyakori biztos -kezével nyomta meg a villamos csengetyü zománczozott gombját, mire aztán piros pozsgás képű leány tárta fel a kaput. A régi ismerősök bizalmasabb mosolyával üdvözölte a belépőt, de e perczben Elek Sándor sokkal inkább elfogult volt,, semhogy kedve lett yolna a szobaleány arczáMneg,csipkedni. ; ^ Némán fogadta a köszönést és azzal tovább ment. * •

f A vadszőllővel befuttatott verandán keresztül az elsőszobába lépett. Ott letéve kalapját, a jobbra nyiló ajtónhalkan kopogtatott. Szabad — volt a válasz. Rózsaszínű empir ruhában, • sötét szőke hajú leány állott fel a zongora mellől. — Éppen Straus egyik fülbemászó valczerjének utolsó accordját játszotta le. — A meglepetés palástolhatatlan pírjával arczán fogadta a vendégét. Hozta Isten Sándor! Fogadj Isten húgom — válaszolt a fiatal ember és a feléje nyújtott kis kezet ajkához emelte. Mikor beljebb mentek, a leány észrevette barátjának szomorú arezát. — Mi bajod van bátyám? — Semmiválaszolt a megkérdezett és az imént sápadt arczu lány vörös lett. - E rövid párbeszédet, hosszantartó csend követte. Mind a ketten óvatosan kerülték a tárgyat, melyen voltaképen mi hamarabb tul szerettek volna lenni. A fiatal ember nem kérdezte, miért lett hűtlen a leány, az meg nem mondotta. Alkonyodni kezdett. Elek Sándor megfogta a leány kezét, oda húzta maga mellé, és édes szavakat suttogott a fülébe — a leány pedig tűrte. Szeme mosolygott bár, de az ajkán megakadt a szó. Mikor ismét szabadnak érezte kezét s távozni készült, a fiatal ember utánna kapott. — Margit. A leány vissza nézett. — Sándor! Odakint az esőszinü cseppek hullottak alá. Valami végtelenül szomorúnak látszó sötét felhő ereszkedett le a magasságból, amely aztán egybeolvadva az est homályával éjjeli homálylyal borította el a vidéket — A leány ott állott az ablak előtt, forró arczát annak hideg táblájához szorította. , Elek Sándor utánna ment, kezét gyöngéden a vállára tetté. A félig maradt szomszéd szoba ajtója mögül léptek zaja hallatszott. Mind a ketten kíváncsian néztek oda. Koronái Béla daliás alakja volt az, ki a pillanatban a meglepetés és csodálkozásától megdermedve szólni sem tudott. Hogy fültanuja volt-e Margit és Sándor között lefolyt párbeszédeknek, arról még a későbbi idők is hallgattak, de mikor pár lépéssel előbbre jött, ott találta menyasszonyát ájultan egy reá nézve teljesen idegen ember karjai között. (Folyt, köv.)