Pápai Ujság – I. évfolyam – 1899.

1899-05-28 / 22. szám

íme tehát első teendőnk az iparosság érdekéhen az ipartestületi gyűléseket -— kicsinyeket ugy mint nagyokat, — eredeti rendeltetésüknek visszaadni. Az ott fölhangzó jajok és kiformált jogos kívánságok után reformálni ipari versenytörvényt biztosabb sikerrel lehet. Ami azon tervet illeti, hogy egy gyárat volna tanácsos ide Pápára hozni a végből, hogy az itt nagy számban élő czipészek és csizmadiák más keresetforrásra is találhatnának s egymás megélhetését ekkép megkönnyitenék: szintén csak félig gyümölcsöző megoldás lenne. Mert a jó erőben levő s kellő ügyességgel megáldott iparosok ott boldogulnának d& azzal a sok gyönge, s kortól és szomorú sorstól sújtottakkal mit törtörténik? Azoknak el kell majd pusztulniok. Ezekről is gondoskodni törekvésünk s ezt máskép, mint iparossegélyző, vagy nyugdíj intézet nélkül nem lehet. A miskolczi ipargyülésen már' szóltak is mellette, de az volt a térvezet hibája, hogy minden iparostól havonta 8 frt. befizetést követelt, a mi egyenlő a legtöbb kis iparosra az öngyilkossággal. Nem sikerült tehát. Mentől könnyebbé teendő iparosainkra az efféle intézménybe belépés s ezt csak ugy valósíthatnák meg, ha máshonnan vennők az összeget hozzá. Erre ott volna az ipartestületek költségeinek megszorítása, hisz ugy is az a panasz, hogy nagyon sokat költenek, — a legtöbbet czél nélkül administrativ ügyekre. Leszállítani e költségeket s a megmaradt összeget nyudij alapra szánni: igen üdvös volna minden iparra egyaránt. savanykás arczal bár, de látszólag végtelen örömmel vette e nem várt kitüntetést. Valahol a népszínház körül lehettek már, a jó beszédű asszony még be sem fejezte egyik elkezdett mondókáját, minden bekezdés nélkül e szavakkal fordult Sándor feléi' -^-Tudod-e azt öcsém, hogy a Csernátoni Margit menyasszony lett. — Ugy-e és aztán ki veszi el — ? Ki ?\ . l ' hát a Koronái Béla oda lent az alsó végről. — A mérnök ? — kérdezte Sándor alig palástolható kíváncsisággal az arczán. — Az ám — válaszolt az asszony, miközben mindjobban és jobban növekvő hévvel targyalta a dolgot. Elmondotta, milyen gazdag' ember ez a mérnök és mily boldog lehet az a leány, a ki ilyen derék jóravaló uri ember felesége lehet. Ahogy már a Kerepesi-ut végén voltak, a jó'" asszony ijedten számlálgatni kezdte csomagjait: •'•"•— Egy, kettő, négy, hat, — Szent Isten ! ott íjiaradt az^. egyik ! — Hol? kérdezte Sándor illő tisztelettel és szent borzalommal háta közepében. Végül a Pápán létesítendő bőráruszövetkezetre nézve nagyon semleges álláspontra helyezkedünk. A sikert nem reméljük: egyrészt, mert a szövetkezeti életre iparosaink megérve nincsenek; másrészt egyik kereskedelmi águnkat veszélyezteti, a bőripar kereskedelmet; harmadszor: iparosaink legnagyobb része annyira le van kötve már kereskedőinek, hogy akarva nem akarva ezektől kell vásárolniok a nyers anyagot, hacsak az örökös adósságbehajtás pőrének kitenni magukat nem akarják, ami tönkremenésüket eredményezné. Ha szövetkezeti törvény ezen a veszedelmes ponton tudna aranyhidat verni a kereskedők és iparosok jogos érdekei közé : akkor sokkal több jót remélnénk a szövetkezetektől. Ezt ugy próbálják megoldani, hogy a szövetkezet convertálná az iparosnak a bőrkereskedőnél levő adósságát, csakhogy ez hamar elfogyasztja a szövetkezet tőkéjét s ennek magának is kölcsönt kell fölvenni, ami rövidesen a tönk szélére juttatja az egész szövetkezetet; Egyébként, fölfogásunk szerint csak akkor oldhatná meg a szövetkezet legjobban feladatát, ha a munkaadásról is gondoskodnék. Adna például munkát a szegényebb iparosoknak, s a munkának darabjáért bizonyos legolcsóbb egységes árt kikötne s az eladásnál esetleg szerzett eladási többlet a munkásé lenne. I)e nem folytatjuk tovább fejtegetésünket, nehogy ugy tünjünk föl, mintha a nemes törekvéseknek útjában akarnánk állni. Mi csak örülhetünk azon, hogy — Hol . . . hát ott a Weiner Mátyás üzletében, az Andrássy-uton, hiszen tudod, hogy a lányom nem szereti, mikor egyebünnét vásárolok neki. — Mariskának ? — Igen annak. Fél tuczat selyem harisnyát, meg egy rózsa szinü nyakkendőt is. Tovább is mondotta volna, de már ekkor Elek Sándor megunta a dolgot. Ha nem is ép a minisztériumban levő elfoglaltsága, de ahhoz nagyon hasonló ürügy alatt szives felmentését kérve a további udvariasság kötelezettsége alól, megmutatta merre lehet rövidesen kijutni az Andrássy-utra és aztán tisztelve az otthon maradottakat — ellenkező iránynak vette az útját. Egyik gondolat a másikat őrült gyorsasággal követte agyában. Margit, az ő Margitja, menyasszony. Nem, az lehetetlen. Mikor kissé összeszedte gondolatait, lakása felé tartott, II. Odahaza nem várta őt senki. — Még jóformán le se tette kalapját és felső kabátjából is csak jobb kezét húzta ki, hogy szabadabban mozoghasson, és azután ledobta. magát íróasztala előtt lévő karos széolyan lelkes képviselőnk van, aki városunk iparosaira is gondol. E megjegyzéseink sení akarnak hálára késztető tervei fölött kritiká. gyakorolni; hanem jó szándékának biztos sikeréhez támogatást nyújtani. Az 50 frt, büntetés. Nem volt szándékunk ezen ügyről bővebben szólni; de mivel a közvéleményt olyan roszakaratú híresztelések és a valóságnak meg nem felelő koholmányok ismét tévútra terelni szeretnék, kötelességünknek tartottuk egy szakavatott kéz ide vonatkozó sorait szórói-szóra közzétenni: Minthogy a k. b. t. k. 27. §. szerint azon színigazgató, aki, habár a belügyministertől nyert jogositványnyal is, de hatóság engedélye nélkül színielőadást tart, avagy a nyert engedélyt megszegi, — kihágást követ el, minthogy továbbá az idevonatkozó törvény és Pápa városának felsőbb hatóságilag' jóváhagyott s ez idő szerint érvényben levő szervezeti szabályrendelete 22. §. p. pontja szerint a színielőadások tartására engedélyt adni a rendőrkapitány illetékes és jogosult s ezzel szemben vádlott, a megtartott tárgyalás alkalmával azt, hogy az erre illetékes rendőrkapitányságtól engedélyt kért és nyert volna, még csak nem is állította, annál kevésbé igazolta ; minthogy továbbá azon körülményt, hogy a f. hó 16, 17, 18 napján Pápa városában szini előadást tartott, tagadásba nem vette ; nemkülönben, mivel a színigazgató azon védekezése, hogy a tárgyalás folyamán megszerzett s folyó évi kébe. A minden kicsiségben hiú ember ez alkalommal nem nézte, hogy a vérvörös levélpapír miként illik a hamvasszürke 1'evé.Iboritékhoz, felnyitotta Íróasztala fiókját és a legelső, kezébe került papir lapoii imi kezdett, A betűk sürü egymásután követték a sorokat. — A sorok mindenike megtántorithatatlan szerelemről szóllottak, csak itt-ott egyes odavetett mondatokból lehetett kivenni ama végtelen fájdalmat, mely szerencsétlenné tenne egy ifjú lelket, ha igaz volna ama hir, mit az egyik szomszéd elmondott a másiknak, végre is a legjobban érdekeltnek füléhez eljutott. Mikor elkészült a levél, még egyszer ugy hamarjába keresztül szaladt rajta, és azután borítékba téve, ráirta a czimet. Fenséges egy nyári éj volt, — a csillagok miliárdjai ragyogták a felhőtlen tiszt^ égen, minden ember arczán mosoly ült, csak Elek Sándor borongó lelkébe nem jutott egy parányi sugara sem a megelégedésnek. Még mindig ott szorongatta levelét kezében, el is akarta küldeni és nem is. III. A hétszentfalvai „Fehér ló"-hoz czimzett szálló nagy termében, Uol esténként a *