Pápai Ujság – I. évfolyam – 1899.
1899-05-28 / 22. szám
Pápa, 1899. i I. évfolyam 22. sz. Május 28. FtTG&ETLEnST, TAjRS^D^LnVCI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: lí is-lltcza. í>90. SZ. hová a kéziratok és az elpfizetési pénzek küldendői.. Kéziratok visM7.il nem adatnak. Laptulajdonosok képviselője: Szováthy Lajos. A szerkesztésért felelős: Gvőri Gvula. Előfizetési árak: Egy évre 4 forint, félévre 2 forint, negyedévre 1 forint. Egyes zám ára 10 kr. Apróhirdetés szavanként 2 kr. Hogy segítsünk iparosainkon? Pápa város érdemes országgyűlési képviselője a mult héten egy levelet intézett a helybeli ezipész és csizmadia iparszákosztály elnökeihez, amelyben elősorolja, hogy mint vél és mint akar teljes erővel segíteni városunk e két iparágat Űző mesteremberein. A levél kétségkívül a legszebb jele s annak a nemes ambicziónak, a mely egy országos képviselőt sarkalhat s amelyért városa, illetve kerülete l'észéről hálára számithat. S be kell vallanunk, hogy azok a tervek, a melyeket tudomásunkra iioz,. a legjobb szándékból fakadnak. Mert csakugyan korlátozni kell első sorban a tisztességtelen versenyt; másodsorban meg kell osztani a munkaerőt, ugy, hogy ne tóduljanak anyÜyian. egy iparágra : harmadszor, hogy menüéi olcsóbbá kell részükre tenni a nyersanyagot. Azonban mindezek a dolgok csekély, mondhatni semmi látszólagos eredményre vezetni sokáig, — de nagyon sokáig nem fognak. Legjobb s föltétlenül közvetetlen jó hatást teremteni hivatva az a reform volna, a mely a versenyek, nemcsak a tisztességtelen, de meg a túlságos szabad versenynek is a — iiberálismus határai között — korlátokat tudna emelni, hogy az erősebb és ügyesebb ne falná föl minden téren a gyöngét. Azonban ezt az újítást keresztül vinni csak más európai kereskedelmi s ipari viszonyok között lehetne; továbbá, ha az egész magyar iparosságnak s főleg a kis iparosok teljes zömének alkalma volna fájdalmát, panaszát föltárnia s ha volnának nagy számban oly intelligens kis iparosaink, akik ezen bajok gyógyító szerére is rá tudnának mutatni. Mert tény, hogy bölcs kormányunk a legteljesebb jóakarattal akar segíteni iparosaink helyzetén; de mindaddig, a mig bureauban, elszigetelve az élettől kell megalkotni újításait: javítani a helyzeten nem lehet; csak az illusió látja a jobbulást, agyakorlati szem pedig sajnosan tapasztalja a hanyatlást. Volt alkalmam több igen iparkodó s vagyonosnak tartott helybeli czipészszel beszélni e dologról, s azok egyhangúan konstatálták, hogy ma már iparágukkal szerezni nem lehet, s ők is az az előtt gyűjtött pénzből éldegélnek, azt kell napról-napra fogyasztaniok; s egybehangzóan állították, hogy itt Pápán a két rokon iparágból legkevesebb 50-en a legnyomorúságosabb sorssal küzdenek s hogy rövid idő alatt beáll a katasztrófa rájuk nézve. Segítséget, javulást ők is onnan remélnének, ha az ipartestületek nagy gyűlései igazi gyűlések és nem bankett-összejövetelek volnának és ha nem klikkek keze mozgatná ott is beszédeket, hanem az igazi tárgyilagos érdeklődés és szabad gondolatnyilvánitás. k£ APA I DJS Á G" TÁRCZ AJ A. BC-ixgoxtxIh_oz. *) 1898. Karácsony. A téli köd a. nagy várost megeste, Akárcsak lelkem, — zord a délután. Jó Istenem, ma lesz Karácsony este, — Hol töltöd el majd, te szegény leány ? Ah, ládd, az élet mámoros zajában A rossz fiú egészen elmerül, De a Ivarácsony-est szent alkonyában Lelkében hozzád sirva menekül! Hozzád, bolyongó vándorfecske-párom. Ki egy bánatból származol velem, Kiben, ha fájó lelkemet kitárom. Minden keservem részesét lelem, — Ah, hozzad kell a messziségbe futni, Mert itt a hűség, itt a jobb remény: Karácsony este nem tudok hazudni, Ahhoz kell mennem, aki az enyém! *) A' kitűnő poéta egy szívélyes levél kíséretében küld e ezt * remek verset, mely most jelent meg franczia nyelven is, • Szerk. Szülők boldogtalan családi élte . . . Dús lét után tönk ... tűzhelyből korom ... Más embereknél lenni tűrve, félve . . . Ez volt a te s az én gyerek-korom ! Ah nézd, mint ég most fénytől ellepetten A szent Karácsony, — úgy-e, édesem: Ilyet nem láttunk soha sem mi ketten V! Nekünk nem volt karácsonyfánk soh'sem V! És most sincs. Szivem mindhiába leste, Közös sorsunk még egyre a magány: Jó Istenem, ma lesz Karácsony-este, — Hol töltöd el majd, te szegény leány'?! Ma este el nem kábít hivatásod, Ma zárt a színház, nem kell játszanod, — Magadban vagy s el nem komédiázod A bús Karácsonyt, égő bánatod! . . . S ha volt család, amely ma este néked Szelid körében menhelyet adott, Ha fájukon egy gyertya néked égett, S egy tiszta asszony lányának hivott: E jámbor házra Örömet derítsen Az égnek az a nagy áldása fenn, Amelylyel egykor kárpótolna Isten, A mért karácsonyfám nem volt soh'sem! Gergely latrán. 2s/L a jf g ± -t. Irta: Ifj. Kohányi Róbert. Mikor a néném asszony felrándul a fővárosba és találkozik valamelyik uraraöcsémmel, rendesen annyi minden újdonsággal kedveskedik annak, hogy elvégre is megunva a dolgot, valamikép emígy ajánlja magát: — Bocsánat kedves néni, de a nűnisteriumban sürgős dolgom van — kérem adja átal üdvözlötemet a kedves otthon maradottaknak — és' azzal illedelmesen ajkaihoz emelve a felé nyújtott fekete gláces keztyüs kezet, egy kézcsókkal biztositja a néni jóindulatát a legközelebbi találkozásig. Valahogyan ekkép történt az is, mikor Elek Sándor a hétszentfalvi atyafiság egyik oszlopos nőtagjával a Kerepesi uton találkozott. A terjedelmes asszony mikor észrevette falubelijét, gyoisibb léptekkel tipegett utánnm. Ahogy látta czélja sikertelen voltát, kiabálni kezdett: — Sándor, Sándor! A fiatal ember ugy tett, mintha nem hallaná, de végre is megállott. — Egy kissé FRIEDMANN JAKAB A legmegbízhatóbb szab <*• c z é g ! ! FRIEDMANN JAKAB Elegáns !! angoisznbá* ! ! A legmegbízhatóbb szab <*• c z é g ! ! —- Fö-utcza, a Benczések átelleneben — első reudii szabó üzlete, hol a legelegánsabb férfi ruhák készíttetnek bel- és külföldi szövetekből. Pontos kiszolgálás, jutányos ár! Elegáns !! angoisznbá* ! ! —- Fö-utcza, a Benczések átelleneben — első reudii szabó üzlete, hol a legelegánsabb férfi ruhák készíttetnek bel- és külföldi szövetekből. Pontos kiszolgálás, jutányos ár!
