Pápai Ujság – I. évfolyam – 1899.

1899-05-21 / 21. szám

Pápa, 1899. Május 21. 9 FÜGGETLEN, TÁESADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal : KÍ8>lUcxu. 990. SZ.. hová a kéziratok és az előfizetési pénzek küldendők. U^zirnlok vissza nem ailatmtk. Laptulajdonosok képviselőj­Szováthy Lajos. A szerkesztésért felelős: Győri Gyula. Előfizetési árak: Egy évre 4 forint, félévre 2 forint, negyedévre 1 forint. Egyes -zám ára 10 kr. Apróhirdetés szavanként 2 kr. Kereskedőink figyelmébe! Már két vagy három éve, hogy töhh intelligens helybeli kereskedő megpendítette az eszmét, hogy jó volna Pápán is a kereskedői- ..egyesületét meg­alkotni. Azonban ez idea csak eszme ma­radt s csakhamar aztán feledésbe ment éppen úgy, mint sok más jó és okos dolog Pápán. Most azonban újra életre hoztuk s e lapok hasábjain fogjuk is mind­addig ütni mellette a vasat, amíg csak meg nem lesz. Ha Pápa kis városka lenne, jelen­téktelen forgalommal, kiesve a világ szélére, akkor még csak megbocsá­tanók, ha kereskedőink egyesületben tömörülni nem akarnának. I)e városunk, hála a sorsnak, mind jobban és johban fejlődik, személyi és dologi forgalma nagy s éppen olyan he­lyen fekszik, hogy ha bennünk élelmes­ség lett volna azelőtt, t. i., ha Kis-Czell helyett Pápára hoztuk volna azt a vasúti góczpontot, vagy ha ezután már ebből is okulva szemfülesek leszünk : akkor rövid idő múlva egész Dunántúl egyik legjelentékenyebb városa leszünk. Hogy ez igy történjék, annak első és leghivatottabb munkásai kereske­dőink. Legnagyobbrészt az ő kezök­ben van a fejlődés sorsa. Igen ám ! De, hogy megfeleljenek feladatuknak, oda egységes, jól meg­gondolt terv kell, ezt pedig egyesület nélkül nem alkothatnak. Milyen szépen menne a város fej­lődése, sőt jogos érdekeiknek is nagy hasznára vállna, ha kereskedőinknek volna körük, ahol fölvetnének fontos eszméket, megvitatnák a város jelen kereskedelmi viszonyait s ha valahol javitani kellene, vagy ujat teremteni: összeállnának mint egy test és lélek és a kezdeményező lépést megtennék és pedig sikerrel. Mert, ha mint tes­tület lépnek föl, szavok nagyobb súlyú az illetékes hatóságok előtt, mintha egyesek a magok egyéni tekintély ökre támaszkodva kérnek valamit. Különösen a kereskedők ilyen testületi tömörülésének a köz- és tár­sadalmi életben nagy jelentősége van A legtöbb újításhoz első sorban neki volna joga. Ha valami életbe­vágó kérdés adná elő magát, tőle kérne véleményt először is a köz­bizalom. Ha anyagi helyzetünkön és piaczunk drágaságán javitani akarunk, a legelfogadhatóbb tanácscsal ő szol­gálna és szavának volna is eredménye. Hogy példát hozzak fel: megem­lítek egy dolgot, amelyet piaczunk olcsóbbá tételére és kereskedelmi forgalmunk nagyobbitására is már ré­gebben keresztül vittek volna keres­kedőink, ha egyesületök lett volna. Ugyanis mostani vasut-menet­rendünk szerint Pápára Győr felől reggel nem jő személyvonat, hanem innen megy Győrbe. Aminek következ­ménye, hogy a vasút melletti s Pápához közeli falvak s városkák lakosai is, (N.-Dém, L.-Patona, Gyömöre, Gecse, Gyarmath, Téth stb.) eladni valóikat Győrbe viszik, tehát az egész vidék Á „ PÁPAI ÜJS ÁG" TÁRCZAJA, Vázlatok az asztalflából. i. Egy eredeti alak. í Ugy beszélték, hogy megcsalta Gergő bácsit a felesége, és az öreg bújában az italra adta magát. Én csak attól az időtől fogva ismertem, amikor már zöld pálinkás üvegjét a földön tánczoltatta. Hatalmas, szálas ember volt, gyönyörű ősz szakálla domború mellét ver­deste : igazi ősmagyar patriarcha alak. Ott szónokolt mindig a gáton; az egész város hallgatta az öreg Gergő históriáit. Mikor aztán bevégezte a mondókáját, mind­annyiszor hozzátette : — És éltesse az Úristen felséges Ki­rályunkat háznépestül, kommendástul, ármá­diástul ; oszt' éljetek ti is pór népek és egyetek, igyatok, mert ha meghaltok, bizony Isten, rá nem értek. Valami paraszt lurkó évődött az öreggel: — Volt is kend katona! Felfortyant erre az öreg: — Elhalgass te tahó, mert úgy meg­vasaltatlak a városházán, hogy még a nyá­ladat se tudod lenyelni! Meg hogy én nem voltam katona? Én? Tiz esztendeig, nyolcz hónapig, öt óráig és tiz minutáig ettem én a „császár 8 kenyerét! Ha nem hiszitek, ott az obsitom a tarisznyában, olvassátok el. * # * Akkor volt csak büszke az Öreg, ha kedvére ihatott. Gőgösen ment végig az utczán és oda-oda szólt a járókelőknek: — Félre koldus, jön a szegény. És ment a hivatala után — iát vágni. Kihozta a kecskelábat a fásszinből, körülegyengette, körüljárta és hozzá fogott a fürészét meg­reszelni. Valóságos élvezettel, mámorral si­mogatta, csiszolgatta, élesítette a szerszám­ját. A hangos nyiszorgásra összegyűltek az utczagyerekek, az öreg meg előadást tar­tott nekik : — Értsétek meg amit mondok: Vala­minthogy egy Isten van az égben, azonképen egy igazi, remekelt favágó van a világon és az én vagyok! Letettem én a remeket Pesten, Bécsben, de még Paduvában is. És az öreg ennek az örömére jókorát húz a kosból s a gyerekek ujjongása közt tán­czoltatni kezdi a földön városszerte hires zöld üvegjét. * Egyszer aztán a torkára forrt ez a gye­rek barátság. Egy szilánk kipattant a fából és kiverte az egyik gyerek szemét. Az öre­get becsukták. Mikor kiszabadult, nagy szomorúan be­szélte : — Hej ! Uram! vége van most már a világnak ; megfogadtam bent a megyén, hogy nem iszom többet, hát meg is tartom. Pég hát ... és majdnem sírva tette hozzá, hej! nem is élet az élet ital nélkül. Valami úr féle jött oda. — Jó napot Gergő bácsi! Fel se nézett az öreg, csak úgy a ba­jusza alól dünnyögte. — Ha jó akkor egye meg! — Meleg van — fordítja a másik a szót. Bosszúsan dünnyögött vissza: A legmegbízhatóbb szabó czégü FRIEDMANN JAKAB — Fö-utcza, a Benczések átellenében — első rendű szabó üzlete, hol a legelegánsabb férfi ruhák készíttetnek bel- és külföldi szövetekből. Pontos kiszolgálás, jutányos ár ! Elegáns !! angolNzabá* !

Next

/
Thumbnails
Contents