Pápai Ujság – I. évfolyam – 1899.

1899-05-07 / 19. szám

csekélyebb állami segítség mellett — holott éppen oly szegények mint mi — több haladást mutatnak, mint Pápa. S csupán azért, mert bizonyos, egyöntetű prograrrim szerint tesznek mindent. Nálunk van nagyszerű asfaltburkolat még a kocsiúton is; de meg kell nézni heti és országos vásárkor utczáinkat; mindenütt büzhődö egészségtelen piszok tarkítja azokat. Hát, ha aszfalttal vontuk be gyalogjáróinkat és a kocsi-utat is, akkor tartsuk is tisztán, — vagyis intézkedjünk, hogy sem pénteken sem más vásárkor a drága járdaburkolat a piszoktól fedve ne legyen. Az meg szinte hallatlan állapot, hogy az ilyen vásári piszkot a házbelieknek kell büntetés tprhe alatt eltisztitaniok. Hát azért fizeti a polgárság a nagy pótadót, hogy még utczáit is magának kell söpörnie ? No, de rekriminálni nem akarunk ezen dolgok fölemlitésével, hanem csak rámutatni, hogy a gyalogjárók, illetve utczák rendbehozásával gondoskodni kellett volna annak állandó tisztántartásáról is. Sok ilyen és ehhez hasonló intézkedésre hivhatnók fel a figyelmet, amelyek haladásra való vágyódást jeleznek ugyan, de a szükséges rendszer mellőzésével. Sohasem feledem el egy idegen, világlátott ember megjegyzését, midőn igy szólt: Pápa szép város lehetne, ha tiszta volna és közintézetei nem lennének eldugva. Rend a dolog veleje — tartja a közmondás. A város fejlődésében is érvényt követel e józan axióma. Csaták zajában is ti értetek hevült! (csók) De édesem, csak annyi perczet adj, mig egy Parancsot végrehajtatok, hogy azután Soká s egészen a tiéitek legyek! — Urak! a mit királyunk én reám bizott, Hajtsátok végre azt, ugy, mint parancsolá. A négy irányba négy herold siessen, és A merre utjuk elvezet, riadjanak A harsonák tudatva mindenütt e hon Lakóival, hogy eljegyezte lányomat Ma este a király. — Szeretteim ! Jerünk Tehát; a meddig alkonyul, közétek vonz Á* vágy, pihenni édesen. (Iván a nőkkel el.) Biló. Nos egy, kettő, Urak! ki lóra fel, ki csak gyalogszerrel, De négy irányba fussatok, hogy ezt a hirt Ne késsen ünnepelni senkisem a négy Folyam között. Ha nincsen abrak, én zabot Akár ti nektek is adok! (el.) • f - Rátóti I). Mi ez? Iván A Venczel ipja lesz ? Ernei. Királyi szó tanúd Reá: tehát való. ! Yálasz a Jókai-kör pályázata ügyében,*) E b. lap előző számában „ Gondolatok a Jókai kör legutóbbi pályázatának birálata felett" cz. alatt egy elmefuttatás jelent meg Figyelmezötöl, mely azonban inkább megérdemlené ezt a czimet: „Egy hoppon maradt pályázó keservei." Mert csak egy önmaga iránt elfogult pályázó irhát oly mélységes elfogultsággal olyan dolgokat, melyek az igazsággal ellenkeznek. Vagy ha látszik is bennük valami igazság, az csak olyan, mint a torzitó üvegen át nézett tárgyaké. Bár meg vagyok győződve, hogy az elfogulatlanok előtt nem szorultam semmi védelemre sem én, sem biráló társam, dr. Kőrös Endre, mert tudják, hogy lelkiismeretünk szerint Ítéltünk ugy ő, mint én; de mivel Figyelmező olyan képtelenségeket imputál nekünk, a milyeneket sem nem mondottunk, sem nem gondoltunk : kénytelen vagyok álláspontunkat s eljárásunkat a nagy közönség előtt is megindokolni s valódi sziliében tüntetni fel. Nem a tudomány ellen volt és van nekünk kifogásunk, hanem a tudománynak élvezhetetlen modorban való tárgyalása ellen. A Sapphoról szóló 57 lapos pályaművet is nem azért nem ajánlottuk jutalomra, mert tudományos munka, hanem azért, mert oly száraz, oly élvezhetetlen, hogy felolvasása mivel sem nyújtana több élvezetet, mintha valaki a logarithmusos táblákból 57-et felolvasna. Ismétlem, nem a tudomány ellen van tehát kifogásunk, hanem annak oly modorban való feltálalása ellen, mint azt a Sappho szerzője tette. Hiszen magam tartottam nem egy felolvasást, mely a tudomány felé törekedett ; de viszont nem olyan czélzattal, hogy a hallgató közönséget szétugrasszam s megátkoztassam vele még a tudomány nevét is. Mert a Jókai-kör közönsége szivesen veszi ugyan a tudományt, de csak élvezhető alak*) Lapunk a független vélemény nyilv.ínitás organuma levén, helyet adtunk e czikknek, ámbár okoskodásával nem érthetünk egyet; azt hisszük- az eszmék tisztázata nem fog ártani a Jókai körnek s mivel ilyen élesek az ellentétek, valahol bajnak kell lenni. Rátóti D. Ha igy csinálja, még Megérjük azt, hogy igazán a trónra ül. Ernei. S a honnak újra két királya lesz. Rátóti JJ. Vagy egy, De ő; mivel hogy a királyi vő csak egy Mihaszna báb leend. Rátóti D. Hiszen ma is csak az. Rátóti Ij. Az épp' a baj. De jobb ha hallgatok. Ha szám Beszél, fejemnek árt a szó ; a' bálija meg. Rátóti D. Akkor öcsém lakatra tedd a nyelvedet, Nehogy olyasmi hagyja szádat el, mi nem A bán Ínyére jó. Ernei Hiszen köztünk marad ! Hanem urak! szerintem itt a honfi gond Korán, mivel ha Venczel igy akarja is, Mi mást akarhatunk. Rátóti L. Ugyan ki hallgat ránk ? Ernei. Az ország! Venczel ezt csak akkor teheti, Ha meghatalmazást a nemzet ád reá. ban. Megczukrozva, feldíszítve kell beadni a tudományt. Ezt kívánja a Jókai-kör szervezete, hol a hallgatók többsége nőkből áll; ezt kívánják alapszabályai, mert irodalmi kör és nem tudományos társulat; s bizonyára igy gondolkozik elnöksége is. Legalább én erről vagyok meggyőződve. Ha pedig nem igy gondolkoznék, hát csak olvastasson fel két-három olyan dolgozatot, mint a Sapphó dalai. Ez épen elég lesz a Jókai-kör szétugrasztására. S ha már épen választanom kellene, — izlés dolga, — de én inkább választanám a „Mulatóhely" mint az „Untatöhely" czimet. Tatár Péter kiadványait sem kellene olyan megvetőleg emlegetni. Akad azok között nem egy, mely érték tekintetében vigan versenyez némely tudományos munkákkal. A mi pedig don Quijottot, a bankót, piczulát . . . stb. illet ? — ebbe a dologba nem szólok bele. Legfeljebb azt jegyzem meg, hogy Pannóniában mely már NyugatEurópához tartozik, nem szokták az irók maguk értékelni a munkáikat s különösen a titkos pályázatban résztvevők nem szokták doronggal támadni a bírálóikat, ha a bírálat nem kedvük szerint üt ki. Ez különben izlés dolga. Végül Figyelmező czikkének utolsó előtti kikezdésében ódái magaslatra emelkedve szörnyű indítványokat tesz, a melyekbe — ha ő ugy akarja, — hát én belenyugszom. Csak a történeti igazság kedvéért abban vagyok kénytelen helyreigazítani őt, hogy nem Bajazid mutogatta kalitkában Timur Lenket, hanem Timur Lenk Bajazidot. A mi — legalább ő rájuk nézve — egy kis különbség. Különben pedig béke velünk! Korsos István. Mezőgazdaságunk érdekében. (Folytatás.) A hasznos állatok között igen jelentékeny értéket képtisel Magyarország ló állománya. Hogy a magyar embernek ős idő óta volt lova, és hogy a honfoglalás koráRátóti D. Megadja, mert a hatalom kezükbe' van, S ha ez kevés, segitni fog a — pénz! Ernei. Lehet. Talány különben én előttem az egész. Rátóti L. Miért ? Ernei. Mivel a fáma nyílt titok gyanánt Beszéli rég, hogy e leány a Verneré Leend. S ha áll e hír, a nászhoz ennek is Van akkor egy szava ! Apród. Urak! bocsánatot, Ha közbe szólok; ám ti nem vakítok itt, S igy azt se tudja senki köztetek, vajon Van-é, s ha van, mi akkor itt a hir ? Rátóti L. és Ernei. (egyszerre) Beszélj! Rátóti D. Halljuk a hirt! Apród. Nos, ugy figyeljetek reám ! Ti mig az Anzsuval vesződtetek, szegény Fejem e zord falakra őrködött, s bizony Akár halálra untam volna itt magam',