Pápai Ujság – I. évfolyam – 1899.

1899-04-30 / 18. szám

játékávait kiejtésével s egész alakításával szabatos játékával érvényt tudott szerezni a darab több helyütt szép dallamának. Vasárnap délután, (ápr. 23-án) félhelyárakkal a „Boszorkány vár"-at adták telt ház előtt a szokott szereposztással. Többször volt alkalmunk a „Boszorkányvár" -at látni és előadásáról véleményünket elmondani, ez alkalommal csupán azt kívánjuk jóakaratukig megjegyezni, hogy nem tartjuk egészen helyén valónak — habár délutáni előadás is — hogy a szereplők annyira kedélyeskedjenek, mint az vasárnap délután történt. A könynyed, kedvteli játék nagyon szép és mulattatós lehet ; de ha az túlságba megy: az már még a délutáni közönséget is, — a melynek pedig épen olyan igényei vannak, mint az esteli publikumnak, — boszantja. Ajánljuk a különben érdemes társulatnak ezt szives figyelmébe. Este, „Jáfet 12 feleségét" adták. E rendkívüli mulattatós operette a 2-ik előadásra is szép számú közönséget hozott össze. A darabban a férfi szerep dominál. A női szerepkörben Pozsonyi Júlia igen élethűen adta a koránál fogva mellőzött feleséget, aki, mint féltékeny, tetszeni akaró idős asszony házsártoskodásával állandó derült hangulatban tartotta a publikumot. A többi 11 feleségről is, de különösen Mányai, Felhő és Lévayrol csak dicsérőleg szólhatunk. A férfiak közül Benedek, Peterson szerepében aratott nagy sikert és mutatta meg, hogy rátermettség és erő van benne, mig Miklósi mint Cassuler az ő pompás humorával és mimikájával érdemelte ki most is a közönség tetszését. Békés Gy. mint rendőrbiztos, Madas, Heltai és Balázsi igen ügyesen és hatással játszottak most is, mint mindig. Hétfőn, (ápr. 24-én) került szinre 2-szor Bérezik Árpád 4 felvonásos vígjátéka: „Himfi dalai" félig telt ház előtt. Az a tetszés, a melylyel a nagy közönség az első előadást fogadta, arra engedett következtetni, hogy „Himfi dalai" állandóan kedvencze marad, de már a 2-ik előadásnál kitűnt, hogy a lelkesedés szalma-tüz volt. Szinte megfogtatlan, hogy közönségünk egy idegenből átKlára. Mert te is szeretsz! (megöleli.) Apród. Mi majd találkozunk . . . . Miklösfia. S leszámolok veled 1 4-ik JELEMET. Előbbiek és Biló (jön.) Biló. Ni ni

; komám asszony ! Minő szerencse, hogy Találkozunk. Hedvig. , Ne mondd ! Biló. De mondom, és pedig Igaz szavamra. Tréfa benne semmi sincs. Hedvig. Elmém kíváncsi rá, hogy egy bolond feje Ugyan mit süt ki majd? Biló. Olyat, melyért e két Legény megenne egy tarisznya abrakot Külön-külön; de bökkenő a részükön, Hogy az se volna majd elég, mivel te azt Egy-egy kosárral még külön megtoldanád Nekik. De köztem és ez úrfiak között ültetett operettére mennyire lelkesedik, mig egy minden izében magyar, remek vígjáték nem képes megnyerni állandó rokonszenvét, még oly kiválóan sikerült előadásban sem, mint azt e kitűnő erókből összeállított társulat reprodukálja. Tóth Ilonka a képzelt mellőzés fájdalmával és a „hátha mégis szdret" édes reményével lelkében igen kedves játékot mutatott be a Szegedi Róze szerepében. Hozzá minden tekintetben méltó volt Klenovits a Kistaludi Sándor szerepében, a ki éveken át eped Lírájáért, fájdalmas dalba önti és azt küldi Lizának titokban. Felhő Rózsi, Tőrök Margit és Pozsonyi Júlia játékaikkal állandóan lekötötték a közönség figyelmét, mig Németh Jolán a régi nemes magasztos asszonyt adta kifogástalan hűséggel. A férfiak közül Békés Gyula, mint Ágh Ferkó pompás dialektusával állandó tetszésben részesült, Balázsi, a tőzsgyökeres magyar nemest adta igen sikerülten. Benedek, Faludi. Madas igazám rászolgáltak arra, hogy róluk dicsérőleg emlékezzünk meg. Vajha e kedves darab a jövőben nagyobb küzönséget vonzana a amit ugy a mű, mint a társulat igazán megérdemelne. Kedden, (április 25-én) Haufner Genée operettéje a „Bőregér" Strausz zenésitésében került szinre telt ház előtt, jól rendezett, gördülékeny előadásban — A „Bőregér" előadása egyike volt azoknak, melyek a közönség várakozásának minden tekintetben megfeleltek. Szerencsés szereposztás, a szereplők kitűnő alakítása, a bizottság és a zenekar pompás játéka voltak azok, a mik a fényes sikert biztosították és viharos tapsokat juttattak majdnem minden egyes szereplőnek. Mányai Aranka, a társulat csalogánya, a közönség kedvencze kedves játékával és szinte elbájoló hangjával óriási éljen és tapsvihart idézett elő több izben de különösen, a mikor ajkán megcsendült a kesergő bűvös, bájos magyar nóta, valósággal tombolt a közönség. Megérdemelte ; vidéki színpadon alig ha van párja. Lévay Margit igen fess szobacziczus volt, aki úrnőjével sok tekintetben versenyezett. Felhő Rózsit (Orlovszky herczeg) már a megjélésnél dörgő éljen s taps fogadta. A férfiak közül Miklósit, Nagy a külömbözet, s ez okbul én bátran Beszélhetek. Királyi vőd komám nekem, Tehát nagy itt a rang; s mivel te rangra adsz, lm

1 ezt a csitri lányt ezennel megkérem, Hogy én is vőd legyek ! Tak, tak! Klára. Eredj te csúf! Hedvig. Ilyen bolondot ekkorig te sem mondtál Sokat. Biló. Hogyan, ha nincsen alkalom ? De most, Midőn a nénje már király arája lett, Hogy ezt is oly szerencse érje, mint amazt. Kapóra jött az alkalom. Nos, szólj, adod, Vagy nem ? Te lásd, ha nem. Kosárral én el nem Megyek. Nem én ! De ezt a lányt aztán magad Nevelheted, ha tudniillik értesz ily Dologhoz : mert e tisztes aggszüszet fogom Oltár elé vezetni máskülönben, ugy Bizony! — (Dorottyához) Galambom, ugy-e hozzám jösz ? Dorottya. Pusztulj Előlem, hogyha drága még a két szemed ! az Eisenstein szerepében, kell első helyre tennünk, az ő korrekt játékát nem lehet eléggé dicsérni, szolgáljon jutalmul neki az tudat, hogy őt a közönség minél gyakrabban óhajtja látni a színpadon. Benedek, mint berúgott fogházigazgató, Balázsi a berúgott fogházigazgatónak berúgott alárendelettje oly élethűen adták a részegembert, hogy valóban berúgva sem lehetnénk különb legégények. Csöregh, Csáki, Heltay, Békés szintén kivették a maguk részét. Szándékosan hagytuk végül Dobó Sárika és Erdei Vilma tréfás polkáját, a mely szintén nagy tetszésben részesült. Szerdán, (apr. 2G-án) az ifjúsági előadások napján, Shakespeare „Julius Caesar" czimü tragédiája került szinre, 7 képbenAz előadás eléggé sikerűit. Impozáns alakjavai s a mélyebb drámai érzést föltüntető játékával Antonius megszemélyesítője Klenovits György tünt ki s ért el nagy hatást. Benedek Gyula Brutusában kelleténél több volt a nyugodtság és higgadtságból; Balázsi Julius Caesárja hatásos alakításban jelent meg; Békés Gyula Casca szerepében jól tudta utánozni a fölöttébb ideges temperamentum lelki változatait; Heltay Jenő Cassius-a törekedett a szenvedélyes jellem hű képmása lenni. Itt-ott fogyatékosságot vettünk észre, de részint a darab természete, részint a színpadi kürülmények átsiklani késztették ezek fölött figyelmünket, annál is annál is inkábbmert az ifjúság fol-fölzugó tapsviharával és éljenzésével, tehát az elismerés legközvetlenebb menyilatkozásával kritikánk szemben állani nem akarhat. Csütörtökön, ápr. (27-én) kevés számú közönség előtt „Hoffinann meséit" adták. Kiemelkedő volt Felhő Rózsi (Olympia baba) es Mányai Aranka (Antónia) Előbbi nehéz szerepének kitűnő eljátszásával, utóbbi már ismert kellemes énekével. Lévay Margit (Hoffmann barátja) ügyesen játszotta a diákpajtást. A férfiak közül Csöregh Jenő (Hoffmann,) Csáki Ferenez (Lindorf optikus, csodaorvos) hosszan s mindvégig kitűnően játszót szerepükkel az est hősei voltak. Elébbi szép tenor, utóbbi kellemes bariton hangon énekelt. Heltay Jenő (professor. zenész) hű arcz5-ik JELENET. Előbbiek. Venczel, Helén, András (jönnek.) Venczel. Atyád elé, ki győztesen közéig, illő, Ha én vezetlek. Öltsd enyéinbe karodat. Imé, anyád is itt. (Hedvighez) Megengeded, hogy én Legyek leányod oldalán'? Hedvig. Ha ez a vágy Királyomé, ugy én parancs gyanánt veszem. Bilo. Komám, ha nincsen ellenedre, akkor ón Meg itt, anyósod oldalán leszek. Meglásd, Minő festői képet alkotunk. (Hedvighez) Nos, ily Csúf arezot öltsz ? Simítsd el ránczaid'! Hedvig. Fölség! Bolondod nyelve sért. Ne tűrd meg azt neki, Hogy igy beszéljen itt. Venczel. Ne adj reá, hiszen Bolond, s ha kedve tartja, még különbeket Beszél. Bilo. Napád a rangomat kevesli, azt Hiszem. (Kürthangok.)