Pápai Ujság – I. évfolyam – 1899.

1899-04-30 / 18. szám

Gondolatok a Jókai kör legutóbbi pályázatának bírálata felett, Lapunk április 23-iki számában jeleztük, hogy az irodalmi szakosztályban április 19-én előadott birálatra legközelebb visszatérünk, mert oly irányzat felé akarja terelni a Jókai kört, mely az alapszabályokból nem magyarázható s melylyel az Elnökség sem solidaris. A helyi lapokban ugyanis azt olvassuk, hogy egy pályamunkát „nagy terjedelme és ridegen tudományos módszere miatt" felolvasásra alkalmatlannak Ítéltek a birálók, s ezért, mint a pályázati teltételeknek meg nem telelőt, ügyelemre nem méltathatták. Hivatkozás történt arra a gyakor latra is, hogy a Jókai körben tudományos értékű s érdekű felolvasásokat eddig nem tartottak, különösen, hogy a pályázatból kirekesztett munka, mely a maga szerénységében 57 oldalon keresztül méltatja a világ leggeniálisabb asszonyának, Sapphónak jelentőségét, bemutatja s magyarázza „szerelmi" és „nászdalait" — nem való a Jókai kör közönségének, hanem szaktudósok körének, fejezzük ki a birálat burkolt és részben ki is jelentett véleményét, szőrszálakat hasogató, félszeg holdkórosoknak. Azt kérdezzük, volna-e erkölcsi alapja az olyan intézménynek, mely kizárólag a mulattatást, szórakoztatást akarná zászlóján lobogtatni ? már pedig a birálók véleménye szerint — ellenére az alapszabályoknak — ez volna a kör főczélja. Ha a birálat czélzata szerint alakulna a Jókai kör, ugy az „irodalmi" jelzőt szögre kellene akasztani s kitüziíi egy másikat például: „Mulatóhely". Végeredményében ide vihetne az uj irányzat, melyet a birálók imputálnak a körnek s melyet az irodalmi szakosztály Elnöksége is bizonyára helytelenít. Ugy tudjuk egyébként, hogy ez pusztán egyéni véleménye a bírálóknak s szeretjük hinni, hogy csak nagyon kevés tagja van a Jókai körnek, mely ebben osztozik. Vagy talán senkisem. Ha kisded városunk társadalma olyan gazdag volna, hogy mulatóhelyet belépti2-ik JELENET. Előbbiek; Miklósfia, majd Dorottya. Miklósfia. (jön) Nos, te babszem . . . . Apród. (kardot huz) Állj! Vigyázz ! Miklósfia. Mi lesz? — Ni, Klára ? Jó napot húgom! Apród. De szembe nézz, Különben itt a hátadon fogok lyukat Csinálni majd ! Miklósfi.a. Hohó barátom, ugy sietsz? Ha sós a véred, ám legyen. Vigyázz! (Öszszecsapnak.) Apród. Ne félj, Csak a füledre megy! Miklósfia. Behúzd a nyelvedet, Hegyét különben itt hagyod ! Dorottya. (kívül) De Klára, hol Vagy újra ? (jön) Jézusom ! a lázadók . . . Uram! dijaival, tagsági jegyeivel felvirágoztatna, rajta uraim, béreljék ki a helyiséget, nemlessz utolsó üzlet, annyit mondhatok. Hogy a szőrszálhasogató holdkórosok a rövidebbet fogják húzni a versenytárgyaláson, felesleges bizonyítani. Ez esetben azonban törölni kellene a Jókai kör zászlójáról az „irodalmi" jelszót, mert ebben a tudományos irány is bennfoglaltatik. Hagyják ki az alapszabályok 4. §-át, hogy a Jókai kör czélja: „a nemzeti művelődés kifejtése"; az 5. §. 11-ik pontját hogy a kör „irodalmi ... pályázatokat hirdet, „a 35. §. első kikezdését, hogy a „magyar irodalmi szakválasztmány feladata a hazai irodalom ismertetetése, terjesztése s a kör művelődésére vonatkozó munkálkodásának vezetése, irányzása," meg a harmadik kikezdését, hogy „a felolvasás tárgya lehet tudományos vagy ismeretterjesztő vagy szépirodalmi." Jelentsék ki, hogy az 1899. febr. 15-iki határidőre kitűzött pályázat a megreformált alapszabályokkal nem egyeztethető össze, mert tudományos munkákat is pályázatra bocsátott. Tiltakozni kellene tudományos értékű s érdekű felolvasások ellen, mint pl. a „fekete és fehérgyémántokról," „A bibliai Gósenről," a mózeskori zsidók szokásairól," „Erzsébet királynéról," „Jókai Józsefről," „Kőmives Kelemennéről" „a magyarok eredetéről" ; a természettan, természetrajz köréből vett unalmas problémákat Hermann Ottóra, Hoitsy Pálra s a többi tudósokra kellene bizni, mert ezeknek ekkor sem a Jókai kör helyiségében, sem a társaság évkönyvében nem volna keresni valójuk. Pályázatra kellene bocsátani a csekély elterjedésnek örvendő vidéki lapok vonal alatti, érdekfeszítő tárczáit, Tatár Péter népszerű kiadványait, a symbolikus, verista iskolák szemenszedett újdonságait. Ki kell nevetni azt a bolondos Don Quijottet, a ki bankóval fizet, mikor egy piculát kérnek s még vissza se vár belőle ; bizzák a pályaművek feletti döntést olyan szakemberre, a ki a terjedelmes szakmunkák megbirálására magában hivatottságot nem érez, de meg kötelezve sincsen a birálatot kiszabott időben elkésziteni, mert szivességből dolgozott. Ki kellene rekeszteni végül a társaságból azokat a szőrszálhasogató holdkórosokat, a kik tudományos apparatussal fölszerelve foglalkoznak még a szerelmes versekkel is, hiszen minden irka-firkának nem Írhatják alá a nevüket, azért mert a nyomdafesték olvashatóvá teszi; a szakemberek műértő szemei előtt sem kellemes dolog szégyenkezni. El kellene tolonczolni a Lipótmezőre, vagy, mint egykor Bajazid Timur Lenket, mutogatni kellene kalitkában azt a bolondos Don Quijottet, a ki bankóval fizet, mikor piculát kérnek s még vissza se vár a pénzéből. Tegyék meg biráló urak az Egre! ezt a csekélységet s akkor az önök szája ize szerint lesz átalakítva a Jókai kör. Figyelmező. Színház, Szombaton, (ápr. 21-én) „Jafet tizenkét felesége" czimü operette volt műsoron. A mű, mely inkább mondható énekes bohózatnak mint operettenek, szép számú közönséget vonzott a színházba. S bár nem erkölcsi, hanem inkább immorális motívumon épül föl meséje, a sok erősebbnél-erősebb helyzeti komikumon sokat kaczagott a publikum és a jó előadás ós a mű végén megnyilatkozó némi erkölcsi igazságszolgáltatás sokat elfeledtetett a külömben meglehetős érdekességü darab kellemetlen mozzanataiból. Az est sikere legfőbb érdemét Benedek Gyulának (Peterson Jafet) kell juttatnunk, aki elegáns, nyugodt színezetű játékában szerephelyzetének megfelelőn tudta beszédét, mozdulatait alakítani. Játéka kellemes ós üde temparamentumot árult el. Mellette mind alakitásoan, mindjátékban kivált Miklósi Gyula Cassulet házasságközvetitő szerepében Békés Gyula (Baliveau rendőrbiztos) ügyes játéka, mint mindig, most is elismerést érdemel; hasonlókép tetszést aratott Balázsi is a John Smitt a mormon pap megszemélyesítője, Heltay Jenőt, a törekvő színészt is ki kell emelnünk. A többi szereplők, a nekik juttatott kisebbkörü feladatukat szintén jól oldották meg, a zenekar pedig Ne hagyd, hogy élve essem a kezük közé! Különben teljesüljön szent akaratod .... (hátat fordít s Klára támogatja.) Klára. Ne félj ! hiszen barátaink ez ifjak, és Csupán miattam álltak igy ki kardra kard, Mivel szerelmesek belém. De nézd, milyen Remek e küzdelem ! Nem adja meg magát Egyik sem egyhamar ! Dorottya. Nem én! Elájulok, Mihelyt előttem vér folyik. Hiszen tudod, Hogy a ludvért sziveihetem csupán, azt is, Ha már kisütve van. — Te, még sem ölte meg Egyik a másikat, mi ? Klára. Arra hasztalan Lesünk. Egyik se lankad, egyaránt ügyes E két vitéz. Apród. No most! Miklós fia. Rövidre vetted, s nem Talált. Helyette majd találok én ! Apród. De mit? 3-ik JELENET. Előbbiek és Hedvig. Hedvig. (jön) Mi ez ? Hüvelybe kardotok ! Talán kevéá Az ellen, és azért czivódtok össze igy ? — S ti mit kerestek itt ? Klára. Anyuska, én apám Miatt jövék. Ne űzd leányod' el, mikor Megérkezik. Dorottya. Hiába fedtem, mitsem ért. A vágynak ellenállni nem tudott, hogy itt Legyen, ha apja jő. Klára. A mit Dorottya mond, Az ugy van ! Itt maradhatok ? Hedvig. Te hízelgő Te! Am legyen meg óhajod, maradhattok! Klára. (Dorottyához) Megengedé! No lásd, megengedé Dorottya. Meg ám, Mivel hazudtam érted !