Pápai Ujság – I. évfolyam – 1899.

1899-04-16 / 16. szám

tartó záros felügyelet alá helyezni köteles. A záros felügyelet alatt tartott állat, ha annál veszettségre utaló tünet mutatkozik, értékére való tekintet nélkül feltétlenül kilesz irtva és semminemű részének használata nincsen megengedve, sőt a veszett állattal közvetlen érintkezésbe volt ragályfogható tárgyakat is meg kell sennnisiteni, vagy olyan módon fertőtlenitendők, hogy a ragály anyag fertőző képessége teljesen kizártnak legyen tekinthető. Ha a veszettségi kimutatásokat figyelemmel kisérjük, ugy találjuk, hogy hazánk minden részében gyakran fordul az elő, sőt nincs olyan vármegyénk, melyben ezen betegség évenként kisebb-nagyobb mérvben elő ne jönne. Az 1897. évre szóló állategészségügyi évkönyvben 1517 veszentségi eset van Magyarországból kimutatva, a horvát-slavon részeken kivül. -— Nemek szerint 1282 darab kutya, 22 drb ló, 120 drb szarvasmarha, 40 drb birka és 35 drb sertésnél volt ezen betegség azon év folyama alatt hatóságilag megállapítva. Nagyon kedvezőtlen adatot szolgáltat ugyan ezen évről a Budapesti Pasteur féle intézet kimutatása, melyben az év folyama alatt 1675. ember részesült veszettségellenes védőojtásban, kik mindannyian veszett állatok által lettek megharapva. Sok eset merül fel olyanis, a melyet az állatok tulajdonosai nem juttatnak az illető hatóság tudomására azon okból, hogy megmart állatjukat az esetleges kiirtás vagy pedig zár alá helyezés alól elvonják, az ilyen cselekmény pedig a legtöbször meg7-ik JELENET. Bethlen Mihály, Bethlen Máté, Aba Amadé (jönnek.) B. Mihály. Jerünk, keressük itt! B. Máté. Ha megtaláljuk, ám Legyen. Hanem ha itt se lesz? Aba A. De itt lesz, én Is azt hiszem. Hol is lehetne más helyen ? Hisz' aszszony és a szoknya az, mi bástya és Paizs gyanánt takarja el. B. Mihály. Bizony nagy baj Nekünk! B. Máté. De bátya! mondd, ugyan miért akarsz Beszélni véle minden áron ? Hiszen a Vezér te vagy: csak ints nekünk, s mi követünk ! B. Mihály. Hiszem, tudom. De lásd öcsém, felettem ő Az ur. B. Máté. Ur vagy nem ur, az egyre megy ! Te vagy Most itt a felelős ! A kard kezedbe' van, boszulja magát; több ilyen eset vidékünkön is rosz eredménnyel végződött. Pápa város környi részén 1894. 1895. években volt ezen betegség erősen elterjedve ; voltak olyan községek is, melyekben járványos jelleget öltött. Volt alkalmam látni olyan veszett kutyát, a mit egy nyári napon délután 4 órakor L.-Patona határában üldöztek, azonban elmenekült; ugyanazon állat a következő nap reggelén már K.-Iszkáz községben marakodott, hol ki is lett irva. Hogy az állat azonosságában nem csalódtam, a nyakán magával vitt szijba erősített jel igazolta. Alig van betegség, a mi ellen annyi gyógyszert ajánlottak volna, mint a veszettség ellen ; gyógyító hatása azonban a már beteg állatnál vagy embernél egyiknek sem volt, sőt a védőojtó anyag is csak addig alkalmazható, mig a betegség nem fejlődött ki. Van védőszer a betegség kifejlődésének megakadályozására; ez pedig abból áll, ha a kórnemző anyagot minél előbb megsemmisítjük; a mi ugy történhetik meg, ha a sértett testrész kellően ki lesz égetve, vagy ha lehetséges ki lesz vágva. Sok laboratóriumban keresik a veszettség bacillusát, annak daczára azonban, hogy jó górcső áll rendelkezésükre, még ez ideig kimutatni nem sikerült. Határozottan veszett volt az olyan állat, a minek nyultagyából vett csekély rész más állatba ojtva szintén veszettséget fejleszt. Ezen czélra egereket szokás felhasználni. Kifejlődött veszettséget még senki sem gyógyított ki. Bognár János. (Folyl. köv.) S az ellen kinn a vár előtt: ne várd be, hogy Az ánzsu kezdjen ostromot. Aba A. Magam is azt Óhajtanám, hogy mi legyünk a támadók. B. Máté. Balsejtelem kínoz, hogy elveszítjük a Csatát, ha nem mi támadunk. B. Mihály. Féltek talán ? Aba A. Ki mondta azt ? B. Máté. Első leszek a küzdelem Során, pedig kemény lesz az, Mihály ! Magyar Magyart fog ölni irgalom nélkül megest; De nem mi, majd a gyáva idegen leszen, Ki mégis diadalt arat! Aba A. Ugy van! Velünk Kapartatják ki a sült gesztenyét; de ők Eszik meg, annyi szent! B. Mihály. Hadd veszszen a gaz! Mért Honáruló ? B. Máté. Csak pártütő ! Színház. Szombaton, (ápr. 8-án) Audran Edmond bájos zenéjü operettéje. „A baba* került szinre, felemelt helyárak mellett. A közönség elég szép számmal jelent meg, hogy gyönyörködjék a pompás operette fülbemászó zenéjében s a kik jelen voltak, reményükben nem is csalódtak, mert ugy az egyes szereplők remek játéka, mint az énekés zenekarok szabatos és egybevágó előadása, mindenkinek a várakozását kielégítették. „A munka dicséri mesterét" ezen közmondást alkalmazhatjuk Virányi karmesterre is, a ki nagy zenei tudásával és mesteri dirigálásával megmutatta, hogy egyike a legtanultabb és leggyakorlatibb penészeknek. Mit mondjunk Felhő Rózsiról, a ki Alézia szerepében olyan alakítást mutatott be, a milyenben csak ritkán gyönyörködhetünk, olyan kedves megjelenésű és aranyos babát nem minden színpadon láthatunk. Méltó partnere volt Mányai Aranka, a ki mint Lancelot ugy természetes és könnyed játékával, mint bájos énekével, magával ragadta az egész közönséget. Miklósi Gyula, mint Hilárius mester kimerithetlen komikumával s bámulatos arczjátékával állandó derültségben tartotta a házat. A többi szereplők is valamennyien 'kitettek magukért s jeles alakításaikkal hozzá járultak az est sikeréhez. Igen jók voltak még: Irmai Béla De la Chanterelle gróf és Madas Pista Loremois gróf szerepében. Vasárnap, (ápr. 9-én) d. u. fél helyárakkal került szilire Ivövesi Albert darabja a „Vigéczek". Nagyon csekély közönség nézte végig a játékot, amelynek szereplői megfeleltek várakozásunknak. Felhő Rózsi, Tóth Ilonka, Lévay Margit, nemkülömben Békés Gyula, Klenovits György, Miklósi Gyula és Benedek Gyula ügyes' alakításaikkal és játékukkal sok kaczagásra és tapsra ragadták a közönséget. • Este adták itt másodszor a „Babá"-t. Ismét kitűnően adta szerepét Csáky és Batári. A férfiak közül kölönösen kiemelkedett Miklósi Gyula (Hilárius. mester.) Kitűnő mozdulataival, arczjátékával, hanglejtésével B. Mihály. Ne szépítsd, szép Öcsém! Mi Venczelt ismerők urunknak el, S királyunk ő! Kik ellenébe' pártütők, . Azok honárulók is egy személyben ; mert Hon és király nekünk egyet jelent! ' Aba A. Ha! . . . . Csitt! . . . . 8-ik JELENET. Előbbiek. Venczel, Antal és Biló jönnek. Venczel. Nos, mit kerestek itt ? B. Mihály. Uram király ! hozzád Jövénk jelezni, hogy veszély közéig. Venczel. Megint Veszély ? De bozse moj I ti mást se tudtok, ez Egyet kivéve. Szólj ! hanem sietve, mert Zavarsz. B. Mihály. Az ellen ostromolni jött, a vár Körül kerítve már. A védelem vezért Kiván, királyi főt. Azért jövénk, hogy ezt Fogadd el, és vezesd a harezba hiveid'!