Pápai Ujság – I. évfolyam – 1899.

1899-04-16 / 16. szám

frenetikus tapsokra ragadta a közönséget. Felhő Rózsi (a Baba) volt ez este is e darabban a felülmúlhatatlan. Kitűnik ebben teljem művészi tehetsége. A közönség elragadtatása alig ismert határt. Mányai Arankának kisebb szerep jutott, semhogy énektehetségét szokott mértékben kimutathatta volna. Egyébként minden szereplő kitűnően játszott. Hétfőn, (ápr. 10-én) este Thury Zoltán nagyhírű művét adták a „Katonákat". Bár elég sokan voltak a színházban, de mégis még több néző közönséget érdemelt volna meg é szinmű előadása. Mind a darab, mind annak játéka kielégített mindannyiunkat, sőt a mi az előadást illeti, az egyike volt a legszebb, legszabatosabb, legöszhangzóbb játékoknak. A mit azért sem csodálhatunk, mert benne a társulat legjobb erői vetekedtek az est sikeréért. Tóth Ilonka Anna szerepében, Klenovits György, Udvardy Pál főhadnagy megszemélyesítésében, Balázsi Sándor, mint Pető Bálint, földbirtokos. Békés Gyula, Üdvardi Ferencz alakításában s végül, aki elegáns, nyugodt előadásával a siker legnagyobb részét érdemelte ki: Benedek Gyula, mint Marjai Sándor, egytől-egyig mind méltán rászolgáltak arra a sok tapsra, amelylyel a publikum elhalmozta. — A fölvonások közt előadott szép zenét is élvezte a közönaég. Kedden, (ápr. 11-én) „Boszorkányvár"-at adták Heltay JenŐ vendégfelléptével, félig telt ház előtt. A szereplők közül ki kell emelnünk Felhő Rózsit, a ki mint Yerus állandóan lebilincselte a közönség figyelmét élénk, pajzán, de a mellett diserét játékával és vidám énekével általános tetszést aratott. Lévay Margit, Marcsa szerepében élethűen ábrázolta az egyszerű, de nemesen érző, naiv falusi leányt. Mányai Aranka Coralie szerepében szintén jeles alakítást mutatott be, kár, hogy a jeles primadonna hangja kissé fátyolozott volt, ugylátszik, hogy betegen, egyedül ambitiójától sarkalva játszotta végig szerepét. Csöregh Jenő és Csáki Ferencz ugy jeles játékukkal, mint szép énekükkel nagy hatást értek el. Igen jók voltak még Balázsi a korcsmáros, Békés a paraszt, írmag Kakasdi és Madas Capponi szerepében. A vendégszereplő Heltayról csakis jót mondhatunk, mert mint Kányavári grófnak a személyesitője nemcsak, hogy megállta a helyét, hanem jó tenor hangjával s szabatos játékával nagyban hozzájárult az est sikeréhez. Hisszük, hogy Dobó igazgató szerződtetni fogja ezen jóravaló és törekvő színészt, a ki tudásával s megfelelő intelligentiájával nem fog szégyenére válni a derék társulatnak. Szerdán, (április 11-én) GV2 órakor diákelőadás volt. A szigetvári vértanuk kerültek előadásra. Balázsi (Zrínyi) volt a darab fénypontja. Tiszta csengésű, érczes hangja, jó alakítása kedvenczévé tették a diákoknak. A férfiak közül Kl&novitsnak (Szelim) jutott még nagyobb szerep, mit kitűnően játszott. Békés Gyula, az ősz magyar hazafit alakitá remekül. B. Némethy Jolán valóban drámai alakítással játszott. Híven tükröződött vissza arczán a lelki küzdelem. Igazán átérezte szerepét s a gyászoló és elhagyott menyasszonyt hívebben utánozni alig lehet. Tóth Ilona talpraesett csinos magyar menyecske volt, ki kedvesen és szépen játszott. Benedek Gyula (Szulejman) hatalmas alakításban adta a nagy urat, a török császárt. Meghalási jelenete különösen kitűnő volt. Az előadás igen tetszett a diákoknak s j nemcsak a szereplőket, hanem Dobót is többször hívták a lámpák elé. Csütörtökön, (ápr. 13-án) „Babát" adták harmadszor, a szokott praecisitással és szereposztással. Pénteken, (ápr. 14-én) Bisson vígjátéka a „Hálókocsik ellenőre" került szinre meglehetős szánni közönség jelenlétében. A szereplők valamennyien kitettek magukért, gyors, szabatos és összevágó játékukkal a darabot, daczára, hogy csak helyzet komikumot láttunk abban: érvényre tudták emelni. A szereplők közül kitűntek : Benedek, Tóth Ilonka, Balázsi és Klenovics. Jók voltak még : Dobó Sárika' Charboneau Rosine Békés Montpepin, B. Némethy Jolán Charboneau aszszony és Miklósi Charboneau szerepében. Szombaton, (ápr. 15-én) „Michu leányok" czimü operette került színre, a melyről a jövő számunkban fogunk referálni. Innen-Onnan. Falbiádák. — Időjóslás Pápa és vidéke számára. — Április tizenhat: Korán kelsz, és — nem találsz aranyat. Április tizenhét hajnalára: Olcsóbb lesz a „lapu" ára. Április tizennyolez: Kamrádban leszakad a polcz. Április tizenkilenczedik este: Egy notabilitás drót nélkül sörgonyöz Pestre. Április husz : Felfúj a csúz. Április huszonegy: A fizikus piaezot vizsgálni megy. Április huszonkettőre: Számithatsz tartós szép időre. i «Áwí» «iA| tioiáwf ff(ii u{ r\i\iit •ifti sí-ódfíi Bölcs -tam-áiosolc: kezdő notabilitások s előrehaladott önbirálóknak. * Járj sokat az emberek között s ha nem akarnak észrevenni, feltűnő modoroddal s henczegő mozdulataiddal vond magadra a közfigyelmet. De jól ügyelj, mert a kellő elismerés esetleg nem oly alakban nyilvánulhat, mint reméled. Bárhol vagy nyilvános helyen, mindig az újságírásról beszélj, s hogy ismereted nagynak lássék, darálj gyorsan nagynevű irókat s e közben jelentőségteljesen pislants, jelezvén ezzel, hogy ismered a hirlapirás titkát. * Ha észreveszed, hogy valamelyik lap arczképeket is közöl, azonnal küld be saját fényképedeta megfelelő összeg mellett. Ez az első ut az emelkedéshez. Ha sokan nevetnek ezért, ne adj rá semmit. Jelszó: szemesnek áll a világ s szemérmes koldusnak üres a tarisznyája, i tí>/liiilí;Ilji Í'iíifnií/ifti ViiOf* ,loü/(<> iiox/ Járkálj nagy garral mindenféle egyletbe, ajánld magadat felolvasásra s hatalmas ígéretekkel igyekezzél magadat beválasztatni valamely tisztségbe. Ha ez sikerült s gratuVenczel.' Mit ? Egy mihaszna fattyú ellen én ? Dehogy Teszem ! Vezesd, ha kell, magad ! ^öfö^iiq 'wzfgföfj <

1,/l ! 0 " Tak, tak ! Vezesd Magad ; mi nem megyünk ! B. Mihály. Uram! királyi szód Parancs nekem ; de jer, mutasd meg arezodat A nép előtt. Az is elég, ha látni fog. Venczel. Ne untass itt tovább ! Elégszer elmondtam, Hogy békét hagyjatok! Ha elfogadtam ezt A koronát, daczára, hogy fejemre még Apám után nem egyet és különbeket Teszek, tevém, mivel megilletett a jog Reá, s mivel ti voltatok, kik engemet E trónra hívtatok. No hát, ha hívtatok, Ne ón legyek, ki védi azt, hanem ti, és A nép; (B. Mihályhoz). Azért csak rajta! nélkülem eredj, S a pártütőket öld halomra, hogyha kell! De egyet kikötök! hogy a suhanezot, azt Az ánzsu herczeget kezembe élve add ! Biló. Ugy van komám! Nekünk az ánzsu kell csupán! Hanem lekapni őt a körmiről, a' már Nektek dukál. Van ám itt ész ! Adjő Urak ! (Venczellel el.) B. Máté. Mi volt ez? Aba A. Ez ? — A gesztenye ! Kaparj, de jól Vigyázz, nehogy megégesd ujjadat. B. Máté. Hisz' ez Valódi gyávaság! B. Mihály. Megtiltom azt, hogy igy Beszélj ! (Antalhoz) Te mindig véle vagy, nos hát felelj : Mi bántja ? mért ily ingerült ? Antal. Van ok elég. Az egyik az, hogy Róma dolgozik. Ma jött Meg onnan épp' egy bíboros. B. Mihály. Hát Róma is ? Ne mondd tovább ! ez indok egymaga elég! B. Máté. Sok is ! Jerünk tehát, ha Róma harezra hiv. B. Mihály. Igen, jerünk tehát! Vezetni foglak, és E kardra esküszöm, hogy ő kigyelminél, — Hacsak repülni nem szokott a követ ur, — Narancs termő hazája messze partjait Korábban éri majd az Anzsu el, mivel Odáig kergetem! Jerünk, ne várjanak! (mindhárman el.) Antal. (egyedül) Szegények ! a ti honszerelmetek mit ér, Ha Róma harezra kél! ? 9-ik JELENET. Antal; Boccasino, Andrással jön. B occasino. Ma rosz napom van. Itt A másik ellen is. Antal. Dicsérjük istenünk' I Örökre, ámen ! Épp' kapóra bukkanunk Reád. Imé ez őszt hiába buzditám, Hogy védje Róma óhaját. Te ifjú vagy. Talán te meghajolsz. Antal. Atyám, miről beszélsz? (Folyt köv.)