Pápai Ujság – I. évfolyam – 1899.

1899-04-09 / 15. szám

özv. postamesternő szerepében. Ami a férfi szereplőket illeti, főleg Békés Gyula (Igaz György,) Balázsi Sándor (Ember Mihály,) Csáky Ferencz (Marcz'i,) Benedek Gyula (jegyző) Madas Pista (Peti kis biró) Miklósi Gyula (Józan Tamás kasznár), és kiválólag Klenovits György (Andris, Igaz György fia) oly szabatossággal adták elő szerepüket, hogfy mélián kiérdemelték a nézők zugó tapsát és éljenzéseit. E darab minden egyes szereplőjére is csak azt mondhatjuk, mint fentebb: kitűnő játék, teljes őszhang jellemezte ez estét is. Hétfőn, (április 3-án) is két előadást nézhettünk végig. Délután* fél helyárakkal adták elő a már annyiszor látott s mégis mindig uj és kedves operettet, a° „ Czigánybárót." Közepes számú közönség élvezte a darabot, melynek sikere Mányai Aranka, Lévay Margit, Dobó Sándor, Csöregh Jenő, Miklósi Gyula érdeme első sorban. Nehéz és olykor fárasztó szerepüket biztos könynyedaéggel s preczizitással oldották meg. Mányai Aranka (Saffü a czigány leány) alakítása és éneke művészi volt. Hatalmas és szép csengésű hangján a művész biztonságával uralkodott s a fájdalom, keserv és szenvedély különböző érzelmeihez simult dalainak szine, ereje. Lévay Margit Cipra czigány asszonyt adta ügyes alakításban. Dobó Sándor gr. Carnero szerepében jól ismert öntudatos művészetével gyönyörködtetett. Csöregh Jenő, nemcsak kitűnő tenoristának, hanem igen kiválóan alakítani tudó színésznek mutatta be magát Barinkay Sándor szerepében. Miklósi Gyula a jókedvű humor, az örök elevenség, a kaczagtatóan mulattató fonák helyzetek kizsákmányoló tehetsége frappánsul megtalálta neki való szerepét Zsupán Kálmán megszemélyesítésében. De nemcsak ők, hanem minden játszó odaadással töltötte be feladatát és gyönyörködtünk Dobo Sárika és 1Erdei Vilma nagy toborzójában. A mi a zenekart illeti szabatos és tömör játékával kiegészítette az előadás sikerét. Este az „Arany lakodalom" látványos színműve került színpadra. Többször és több helyt láttuk e darabot, de meggyőződésünk mindig egy maradt: e szinmű előadása sokkal nehezebb, semhogy a legkiválóbb színészi erők sikerrel birkózhatnának meg vele. Már e mű szerkezete olyan, hogy kizárja az egységes kompozicziót. Koltay Jenő és Katalin hősies szerepe csak nagyon halvány fényben, alig láthatólag húzódik végig az egész alkotáson, mint egységet tartó gerincz. A sok látványosság, az egymást rohamosan váltakozva követő események rövid, hézagos képe káprázatba ejt és meggátolja az események nem ismerőit a teljes megértésben. Látunk, hallunk sokat, gyönyörködünk is, de legmélyebb benyomást azon dicsőséges események humoros része hagy bennünk. S ez e darab legnagyobb hibája. A humor, a fonákságok kuszája között elvész a mű legszebb czélja: a honfiúi érzés mély ihletése. Csak kevés színésznek adatott eljátszani ugy e darab főbb szerepeit, hogy a hazafiúi érzés erősebb csorbát ne szenvedne. Hogy példára hivatkozzunk: Dobó Sándor, aki Krausz Soma, az izr. magyar spion szerepét oly mesterileg játszotta, hogy a legnagyobb önmérséklettel s a művész tudatos játékával tudta csak legyőzni a szerepében előálló nagy lélektani akadályokat. Nevettetni és mégis a honfiúi érzésre hatni: nem könnyű dolog. Két óriással küzd, aki e feladatra vállalkozik. Dobd e feladatát a lehetőség szerint mesterileg oldotta meg, s nem rajta, valamint nem a többi derekasan játszó színészeinken mult, ha esetleg egy idegen nemzetiségű szemlélő nemzeti tragoediánk megrázó, felemelő hősies jelenetei helyett inkább a humor és a komikum mulattató emlékeivel távozott a színházból. Tóth Ilonka (Katalin); Klenovits György (Koltai Jenő) megható szerepöket kifogástalanul játszották el; nem különben Mikulák Janó megszemélyesítője Miklósi Gyula ur is teljes elismerésünkre méltó. Dobó Sárika és Erdei Vilma toborzóját gyönyörrel szemléltük. Szóval derék színészeink és a zenekar is e nehéz és hosszú darabban jeles tehetségükkel mutatkoztak be. Kedden, (április 4-én) „ Boszorkányvár K-at adták, Millöcker Károly világhírű nagy operettjét. E darabban Mányai Aranka (Coralie) mint kész művésznő mutatta be magát. Valósággal fénypontja volt az egész darabnak s bámulatba ejtette a közönséget, mely vidéken nincs szokva ily énekhez, ily hangterjedelemhez, mely akármelyik fővárosi színpadon is kielégítő. Hisszük, hogy nem sokáig lesz ő vidéken, mert ily művészi erőt a központ előnyös feltételekkel elfogad. Egy-egy magas trillánál csak ugy zúgott a színház a tapstól s a kicsiny, de hálás publikum tetszésének minden formában igyekezett kifejezést adni. Felhő Rózsi (Verus-unokahug) ki már az elmúlt szini évadban is kedvencze volt a közönségnek, ma ismét elemében volt. Mindjárt szinrejövetelénél szép virágcsokrot kapott s azonnal meggyőzte a közönséget, hogy nem csalatkozhatik benne. Kellemes játéka és dalai mellett főleg kupiéi keltettek tetszést, ugy hogy 3-szor is megújrázták. Lévay Margitnak (Mihály korcsmáros leánya) sokkal kisebb szerep jutott, sem hogy bővebben bírálhatnék. Hangsúlyozása," kiejtése igen sikerült volt. A férfiak közül Csöregh Jenő (Józsi csordás) és Csáky Ferencz (Andris bojtár) voltak az est hősei. Elébbi alakjával, kellemes külsejével máris rokonszenvet kellett s a figyelmet magára irányítá. Meg is felelt e várakozásnak kitűnően s szívesen nyujtjuk neki az elismerést. Csak azt jegyezzük meg, hogy előnyére válnék, ha kevesebbet tremulázna. Csáky kitűnő arczjátékával, s alakításával szintén művészi tehetséget árult el. Békés Gyula (Mihály módos paraszt) Balázsi Sándor (korcsmáros) Benedek Gyula (udvarmester) rövid szerepükben kitűnően játszottak. Miklósi Gyula (Gróf Kányavári) művészi tehetséget árult el arczjátékával. Beismeréssel kell adóznunk a többi szereplőknek is. Ami magát a darabot illeti, meséje semmi. Csakis szellemes szójátékok, ötletek, stb. halmaza. De ez aztán annyi van benne, hogy szivesen elengedjük a tartalmatlanságot. E darab nagyobb közönséget érdemelt volna meg. Szinte azt gondolta az ember, hogy elmarad az elődás, oly kevesen voltak. Szerdán, (április 5-én) a „Végrehajtó" franczia vigjáték került szinre kevés közönNagyaszszonyom! veled kívánna szólni s már Szobádba ment. András. Ez ő! Borulni kezd. — Lányom, Siess fogadni Róma követét. Hedvig. ; • Való Tehát ? — Legyen! Mi meg nem ijedünk, akár Tizet bocsásson útra még. Jerünk atyám, Nehogy a követ ur elunja várni ott Magát, (mindketten el.) 4-ik JELENET. Apród. Klára (jön.) ' Klára. '- Nini! milyen csinos gyerek. Ki vagy Te kis legényke ? Apród. Aba Dávid a nevem. Klára. Talál a név: a bibliában is ilyen Parányi ő. Apród. De Góliáth hiába volt Nagyobb ; az óriást a törpe győzte meg. Klára. Tavaly tanultad ugye? Apród. Meglehet; hanem Vizsgát belőle ott tevék, a hol apád Kezét először ismeré nehéznek az Olasz. Klára. Mi az ? Te hős vagy ? Ez derék! Hanem Ne nézz a földre szüntelen. Szemed' miért Hunyod le ugy ? Apród. A félelem miatt. Baj ér, Ha napba néz a gyönge szem. Klára. Te hízelegsz! Apród. Nem én 1 Klára. Tekints fel akkor, és ha szép vagyok, Beszélj felőle, hallgatom. Apród. Hasadó hajnalnál szebb a rózsás arczod, Szebb a csillagfénynél, mi szemedben ragyog. Ajkad pirossága két kis rózsa levél, Selyem hajadszála legsötétebb éjfél. Fehér homlokodért elsápad a márvány, S bámul a bérezi hó nyakad tisztaságán. Minek is teszed rá azt a hatsor gyöngyöt ? Silányság az ahoz, a mit ottan elföd ! Gömbölyű két vállad szobrász minta lehet, De nincsen oly szobrász, a ki farag ilyent. Két karod liliom, tele harmat gyöngygyei Üdvezül az tőle, kit egykor átölel. Klára. Ne mondd tovább Hiszen te jobban érted a hizelkedést, Miként a vén 1 Apród. A vége most következik. Klára. Haszólsz, fejedre majd baraczk következik.— Hanem elég a tréfa, most figyelj. Te ezt A pergament a czimnek átadod. Apród. Ki az? Klára. Reá van irva. Apród. Verner? .... Klára. Az. De gyorsan és Titokban. Apród. Értem. És mi lesz jutalma ? (Folyt, köv.)