Pápai Ujság – I. évfolyam – 1899.

1899-04-09 / 15. szám

Azt izente gazduram, Én adok, mit ad fiam. Rajta nyolczannyit veszünk, Megforgatja két kezünk S félre — harminczat teszünk Egyre-másra, nagyszerű. 5. „E háznak meg tanyájának, — Mert utunk visz más határnak — Jó egészség, áldás, béke! Gazdauram s felesége, Öreg szülék, apró népség, Isten áldjon meg nemzetség! 9, „Márcziusba' kinn a prücsök, Ekenyomon kutyakölyök; Már ezentúl olcsón élünk, Táncot járunk, meg zenélünk, — Most s ezentúl; meg azon túl, Ha másik ezerbe fordul. Sarudy György. Színház. Dobó Sándor színtársulata mint lapunk mult számában jelezve is volt: megérkezett s ápr. 2-án, húsvét első napján előadását megkezdette s mint e néhány előadásból is alkalmunk volt meggyőződni, nemcsak uj, hanem igen jó erőkkel gyarapította társaságát. Igy Mányai Aranka egyike Magyarország legelső vidéki primadonnáinak, kinek művészi éneke, megjelenése s alakítása a legszebb jövővel kecsegtethet. Tóth Ilonkát nemcsak szépsége s előkelő fellépése, hanem játékának müvésziessége is a legjobb erők közé sorozzák. Sikeres működéssel kecsegtetnek B. Németh Jolán, Dobó Sárika. A férfiak között Benedek Gyula elegéns, sálon alakításban nagy tehetséget árul el, Csöregh Jenő nemcsak kitűnő alakításával, hanem imponáló alakjával is nagy kedvencze lesz a közönségnek. Csáky Ferencz oly kitűnő j humoritásnak mutatta be magát, hogy ! szereplése elé a legnagyobb érdeklő- j déssel tekinthet közönségünk. Szintén I humorista, de erősebb komikumával, kitűnő arczmozdulataival akár sálon, akár más szerepekben sikeresen s érdekfeszítően mulattatja a közönséget Miklósi Gyula. Irmai Béla, Horváth Kálmán, Utasi Ferencz stb. szintén jó erőknek bizonyultak be. Dicséretül említhetjük meg az uj tagoknál azt is, hogy nemcsak egyféle, hanem a legkülönbözőbb szerepekben is sikerrel állják meg helyüket. Ez uj erőkhöz hozzávéve a közönségünk á

1^

1 mrí* ismert kiváló tagokat, mint Lévay Margit, Felhő Rózs

1' a férfiak közül Békés Gyula titkár, Klenovits György, Balázsi stb., s a kit először kellett volna említeni, maga a színtársulat igazgatóját Dobó Sándort: valóban granulálhatunk az igazgatónak és társulatának. Oly társulat ez, a milyen Pápán még kevés volt s a mely épen ezért megérdemli, hogy közönségünk a legnagyobb pártfogásával tüntesse ki. Nem tagadjuk, hogy ép e miatt esett nehezünkre az, hogy már a harmadik napon egy igen sikerült előadáson közönségünk igen csekély számban jelent meg. Az egyes előadások következőkép folytak le : Vasárnap (április 2-án) d. u. „Mozgó fényképek," fél helyárakkal. Az előadast nagyon kis közönség nézte végig. Bár megérdemelte volna a telt házat, mert az első bemutató előadás minden jeles tulajdonságaival ékeskedett. Egyes szereplői vetekedve csillogtatták jeles tehetségeiket. Tóth Ilonka Kapor Kálmán (Benedek Gyula) magas műveltségű s nemes érzületű nejének megszemélyesítője minden mozdulatával, egész előadásával megfelelt a hozzáfűzött várakozásoknak: szép alakja, kedves csengésű hangja, komoly, elegáns magatartása e fajta szerepekre képesiti legjobban őt. Kedvesen meglepő volt Dobó Sárika fölöttébb ügyes színpadi fellépése is. Annyi nyugodtságot s oly kedves bájt árait el Kazár Vilma szerepében, hogy játékában a természetes naivitás idillikus kellemetessgét éreztük. Nemkülönben Pozsonyi Júlia is (Göncs Bálint felesége) és Szecsényi Erzsi (Julis) szerepüket teljes megelégedésre oldották meg. A férfiak közül Balázsi Sándor, nem éppen könnyű feladatának magaslatán tudott mindvégig maradni s mint Göncs Bálint, kedves szórakoztatója lett a csekély, de annál hálásabb közönségnek. Miklósi Gyula (Kaján Tóbiás) megnyerte tetszésünket és szerepéhez illő alakításában sok kaczagtatót találtunk. Menszky Borisz megszemélyesítője, Madas Pista kifogástalan szabatossággal játszotta elég nehéz szerepét. Benedek Gyula, mint Kapor Kálmán, bizonyos elegáns nyugodtságra törekedett szerepében, ami egyébként tetszéssel fogadott játékát a megkívántató elevenségétől megfosztotta. Irmay, Gombos megszemélyesítőjét is dicséret illeti. Az egész darab az összhangzatos játék hatásával volt a néző közönségre s legföllebb csak az rontotta némileg a sikert, hogy a zenekar nem volt elég erős és tömör. Este már jóval nagyobbszámu pubikum előtt adták elő Géczy István eredeti énekes népszínművét, a „Leszámolást." Már többször láttuk színpadunkon e darabot, de jobb előadásban, mint most, még soka. A sok kitűnő játékos közül mint fénylő csillag emelkedett ki Lévay Margit, Esztike szerepében. Természetesség, báj, elevenség harmonikus egységben olvadt össze egyébként is hálás szerepében. S talán szerepük természete okozta, hogy Tóth Ilonka kitűnő előadása ellenére sem birt t)ly hatást elérni, mint Lévay Margit. Színpadi alakja s természetes játékénál fogva nagy tetszést aratoti B. Némethy Jolán is, mint özv. Keresztesiné. S az est sikerét emelte Pozsonyi Júlia, Rebus, Bocsássatok ! ne halljak ily vádat tovább, A mely kétségbe ejt! Anyám! Hedvig. Nem ellenzem, A mit kívánsz. Mehetsz. Hanem eszedbe tartsd, Hogy én anyád ragyok ! — Helén ! ha csillapul Szivedben, a vihar, keress fel akkor, mert Ha nagyra vágyom is, felőlem azt ne hidd, Hogy összetörni készülök szived'! Eredj Szobádba hát, mig ott a béke rád talál! (Helén el.) András. Szegény leány! milyen lesújtva távozott. Valóban ő nagyon szeret .... Hedvig. De mit tegyünk Atyám ? Ha kés való a sebre gyógyszerül, Akkor kivágjuk a sebet, s a szenvedés Rövid lesz általa, a gyógyulás pedig Cserében érte gyors, örök marad. András. Talán; De hogyha rosz a kés, a fájdalom nagyobb. Ha pártütő is ifjú Vernerünk, Helén Kapocs lehetne, visszatartva őt nekünk. De igy a boszszu fogja elvakitni majd, S a boszszu : szörnyeteg ! Hedvig. Leüttetem fejét, S haragja boszszut állni megszűnik. András. Vigyázz Szavadra, mert a terv merész ; ilyen fejet Leütni könynyü nem lehet. Keményen áll Az ott a válla közt. De hogy utadba' van, Gyanitni kezdem azt. Hedvig. Utamban áll, igen, Miért tagadja el ? Bevallom, ámde, hogy ítélj, a mit felőle álmodám a mult Napokban, elbeszélem azt. Egy éjszakán Helén alakja állt elém; ruhája volt Fehér selyem, melyen a csipke kincsetért; Palástja bibor, és szegélye hermelin, S fejének éke fényes arany diadém. A mint csodálva néztem ezt a látományt, Az ifjú Verner ott terem, s az ékesség Helén fejéről im' a porba hull. De halld! Szememre újra álom ült, mikor megint Felőlük álmodám. Helénnel a király Karöltve jött, s a koronát fejérül a Helén fejére tette föl. De szörnyűség! E pillanatba' Verner újra ott terem, S miként előbb a diadémmal, olykép tett A koronával is. Letépte gyermekem Fejérül, és a földre dobta, mint amazt! András. Világosodni kezd szemem. Te Venczelért Kívánsz Heléntül ily nagy árt ? Hedvig. Megéri, azt Hiszem. András. Lehet; de intelek, nehogy magas Legyen. Ha óhajod szerint leleplezem Ugyan előtte kedvesét, te lásd, ha baj Következik. — S mi álomképed' illeti, Kevés a jó e látomány szerint. Talán Egyébb se több, hogy a jövőt sötét lepel Borítja még. Mi van megírva rólatok, Ki tudja most? De ajkam egy fohászt rebeg Az égbe, hogy a pártviszály veszélyitől Magyar hazánkat isten óvja meg! 3-ik JELENET. Előbbiek. Apród (jön.) Apród. Szabad ? Hedvig. Ki külde ? szólj! Apród. Nem ismerem; de tisztes ősz Nyakán arany kereszt, ruhája bíboros.