Pápai Ujság – I. évfolyam – 1899.

1899-01-15 / 2. szám

1899. január 15. valaki széles e hazában valami nagyot és dicsőt mástól, mint az államtói? Az állam gyámkodásába annyira beleéltük magunkat, hogy a nélkül már meg sem tudnánk élni. Az állam leszoktatott bennünket a közérdekű dolgokkal való törődéstől. A közérdekű dolgokat elvégzi az állam 3 marad mindenkinek a maga egyéni gondja, baja. Az igaz, hogy ezen egyéni gondok ós bajok az állampolgárok nagyobb részénél oly nagyszámmal vannak jelen, éppen államunk és társadalmunk jóvoltából, hogy éppen el is foglalják a polgárt ós közügyekre, ha akarnál sem maradna ereje. Egyéni érdekek vezetnek ma bennünket, az eszmék iránti fogékonyságunkat pedig elvesztettük. Hogy még egyszer röviden visszatérjek Angliára: ott közönséges jelenet az, hogy a város valamelyik piaczán vagy utczasarkán valaki feláll egy székre és valamely közérdekű eszméről kezd beszélni: mindjárt kész a meeting, melyből valami társadalmi mozgalom indul ki. Nálunk az ilyet bolondnak mondanák, vagy ha meg is hallgatnák, szava a pusztába kiáltó szó volna. De maradjunk az iskotaügy terén. Vannak hát felekezeti, iskoláink melyektől, mint bármely intézményektől, azt kivánjuk, hogy a lehető legjobbak legyenek. Ehhez egyfelől a fentartó hatóság részéről szakértelem, szerető gondozás és érdeklődés, másfelől anyagi eszközök, pénz, kellenek. Hol találjuk meg az egyiket és hol a másikat? Az egyházközség tagjainak legnagyobb része mindennapi, reggeltől estig tartó, munkával, testi vagy szellemi munkával, keresi kenyerét. Ezektől természetszerűleg nem kivánhatjuk azt a fáradságot, a melyet egy iskola fellenditése igényel. A jobb móduakribk volna idejük és tehetségük az iskolával törődni, de közéletünk fentebb vázolt sivár jellegénél fogva arra hivatást nem éreznek. Az iskola tehát marad magára, elhagyatva. Ki segiti diadalra juttatni a folyton fejlődő iskolai hygiénia és a haladó paedagogia követelményeit az iskolában ? Ki képviseli az iskola érdekeit a nagy közönséggel szemben, melynek egyes tagjaival az iskola néha ellentétbe is jut? Ki részesiti a tanitót erkölcsi támogatásban? Az eredmény most sem volt kielégítő, csakhogy már durrantott. Persze, nem tudtuk a vegyítés arányát. Végre nekem sikerült feltalálni olyat, melylyel meg voltunk elégedve. Volt aztán lövöldözés hegyen-völgyön. (Értem a szőlőhegyen, mert biz' ott hegynek csak a szőllőt hívják.) Beszereztettek időközben ktsebb-nagyob kaliberű pisztolyok, mordályok, mozsárágyuk. Egyet tudom a plébániáról emeltünk el. Puskapor volt elég. Én gyártottam, a pajtások meg lődöztek. Veszélyben forgott az egész város. Láttunk már nagyszemü kato^ lőport, fényesített apró szeműt. Ilyenre vágytunk mi is. Most megindult az ármádia a nagy felfedezésre, hogyan lehet a puskaport m e gszemesiteni ? Sok tanáesolás után a petróleumnál állapodtunk meg. Hisz ez is gyúlékony, égnétő. robbanó anyag, tehát az lett a megállapodás, hogy petróleummal fogunk szemesi teni. A finomra összetört fekete vegyitéket PAPAI4UJÖAÖ. Úgy tudom, a helybeli ág. ev. iskolának van olyan protektora a mélt. püspök úrban, a milyet egy iskola csak kívánhat magának az Istentől, de ez ritkaság, ez kivétel.— A dolog pénzügyi oldala világos: alkalmas és elegendő iskolaépület emelésére, a modern berendezések és szemléltetési eszközök beszerzésére, nagyobb számú és előkelő tanitó- személyzet megnyerésére és méltányos díjazására sokkal nagyobb anyagi áldozatok kívántatnak, mint a milyeneket olyan város hozni képes, melynek vagyona nincs, melyben a városi pótadó a 00% felé közeledik s a melynek népessége gazdagnak éppenséggel nem mondható. A város 13000 írtjának, melyet elemi iskolákra ad évenkint, száz más helye is volna! Ha ez állam venné át iskoláinkat, akkor okvetetlenül javítaná anyagi helyzetűket és gondoskodnék szakszerű vezetésről és felügyeletről olyanok által, kiknek ez mesterségük és kötelességük. Az állam egy bizonyos, legalább is közepes nivót okvetetlenül biziositana. a mint czikkem elején is mondottam. Az elmondottakból kitűnik, hogy állami kezelés alatt iskoláink bizonyára jobbak volnának, mint a mily enek most. Ennek kimutatása volt a czélom. Egyébiránt köztudomású dolog, hogy az állami iskolák általában az egész országban jobbak a felekezetieknél. Az átadás részleteiről szólani korainak tartom. Hátra volna még annak vizsgálása, hogy a felekezetek iskoláink államosítása által mit vesztenének ? Erre most nem térek reá, csak megjegyzem, hogy nem sokat vesztenének a felekezetek, mert a vallásosságot bármely iskolában is lehet ápolni, a mint azt minden hivatásszerető tanitó mindenütt és mindenkor meg is teszi. Ambcrg József. I

Tscheppen Alajos. 1 (1828—1899.) A fenti név viselője közéletünk egyik tipikus alakja volt. Eredetileg a kereskedői pályán működött, s midőn itt vagyonát elvesztette, vállalt a városnál hivatalt. Mint összekevertük petróleummal. Megszárítottuk a napon s sikerült, — szemes lett. Volt öröm. Az igaz, hogy nem olyan fényes lett, mint amilyenre vágytunk, de még is csak szemes. A dicsőség az enyém volt. Tömérdek seregély pusztította ez időben a vetéseket s a szőllőkben a gyümölcsöt. A magistratus felhívta a lakosságot, hogy ez ártalmas, kárttevő fenevadakat minden módon pusztítsák. Az én kompániám is hadilábra állt s mentünk a szőlőhegyekre seregély vadászatra, pisztoly, mordály — teljesen felszerelve — puskapor volt quantum satis. Lődöztünk veszettül. Zsákmány azonban nem volt. Nem tudtunk czélozni, ez az ok. Pedig előre elkészültünk, mí t pompás paprikást fogunk készíteni az elejtett zsák :r 'nybób Szomorkodtunk, tanakodtunk, mi lehet ennek az oka? Pöröltünk, hogy elijesztik előre előlünk mások az áldo^aira szántakat, j Pedig más volt a baj. A puskaporban volt a hiba. Nem gyúlt be rögtőn. Midőn a sárkány lecsapódott a gyutacsot meggyújtotta, 1 tisztviselő hivatalában szorgalmas, előzékeny, mint magánember szerény, és a társaságokban kedvelt volt. Itt különösen zenei talentuma tette kedveltté, a hegedűn nagy virtuozitással játszott. Hogy mennyire szerette a zenét, kitűnik abból, hogy midőn halála előtt egy héttel ágyba esett, csak oly ápolót szeretett volna magának, a ki a zenéhez ért. S megtörtént vele, hogy midőn koporsóba helyezték, megszólalt a zene. nem ugyan megrendelésre, hanem zenélő óréja kezdett egy darabot játszani. Rövid életrajzi adatai következők : Mint régi kereskedői család sarja, ő is a koreskedői pályára lépett. Husz éves ifjú volt, mikor a szabadságharcz kitört, s ő azonnal honvédnek állt. A szabadságharczot mint tüzérhadnagy szolgálta végig, s a fegyverletétel után besoroztatott és Tirolba vitetett. Innen egy év múlva elbocsátották ,s akkor haza jött és bátyja üzletében lett üzletvezető. Majd bátyja halála után átvette az üzletet, s azt virágzóvá tette, de a 73-iki krach miatt vagyonilag tönkrejutott, és üzletőt nem folytathatta. Ekkor a város adóellenőrének választotta, mely hivatalt haláláig viselte. Számos rokonságán kivül egyetlen lánya gyászolja. Koporsójára tisztviselő társai, és a polgári kör, melynek tagja volt, helyeztek koszorút. Nyugodjék békével! N. Mezőgazdaságunk érdekéből. (Folytatns.) A sertések ősidőtől kezdve hus, főleg zsír szolgáltatás czéljából tartatnak. Hogy hazánkban a római uralom idejében is volt már sertés, az bebizonyitott-tény, sőt a magyaroknál a honfoglalás idejében szintén volt szelídített sertés, a miket valószínű, hogy a szláv népektől kaptak, vagy talán jó akaratból elvettek. Minden kétséget kizárólag meglevő okmányok bizonyítják, hogy a keresztény vallás terjedése korában a magyar ember papjait egyébb szola madársereg a csattanásra elrepült s mikor dördült, nem volt madár a czél irányában. E felfedezés elkeserített, s hosszú orral tértünk haza. Kimondatott,'hogy petróleummal lehet ugyan puskaport szemesiteni, de nem jól. 'Most újra hozzáfogtunk a kísérletezéshez, megpróbáltuk pálinkával. Onnan indulva ki, hogy a pálinka is meggyúl, ha jó. Ez is beszereztetett. Hogy meggyőződjünk porunk explodáló képességéről, haditanácsot tartottunk, hogy és miképpen történjék mind ez? Össze is gyülekeztünk 8—10-en a temető sötétségében. Voltak kik „béka" készítését ajánlották, mások tüzokódó hegy fúrását hozták javaslatba, de ezek máimind oly közönséges dolgok voltak, nem fogadtatott el. Más, originálisabb dologról kellett hát gondoskodni. Varga Pali bajtársunk proponálta hogy fürjünk hi egy tököt s azt töltsük meg. Ha azt szét veti, akkor jó a mi puskaporunk. (Fo'ytatása köve:kezik.) K, Tóth Pál,