Pápai Ujság – II. évfolyam – 1945.

1945-03-20 / 23. szám

M. <fevfo.lyam, 23. sswkm. / WZ N 1945 március iO, kedd mmmms^ ^ssBsssss^smüii MfflMMKffMWB ffiSföBSSSÉ&ffiM &S3M -§mm MSiffiEH Ü3Í382S fóKB&Ja HHS83 mmt mm &|||||bJ||||| HKU ggjjg nsa fc&M BBS9B9 wwm mmm észmmBMW B 1 IBII 11111—11

; Slli UJSI5PS 83KÍS3ÍS mmz rnmm IfiÉfiPI RMSSJ áBSBfflBSMWHMii • nüüssm ESBS3E BBBSH n "aaggn Felelős szerkesztő és kiadó: S^eiratRItólyt Xoltóra Főmunkatárs: églássy láno Hát tényleg az van kedvesnek egyáltalán nem mondható, »Van szerencsém«-mel és »Alászolgájá«-val köszönő magyar testvérem. Kutya nagy szerencséd van ebben a rémhíres és ijesztgetés világban, amikor citerázó lábaiddal ténferegsz és szaladgálsz egy pár megnyugtató szóért fühöz-fához. Szerencséd van azért, hogy a >diadalmas« vörös hadsereg még nem »szabadított« fel és a kommunistapárt nem valósította meg számodra az ígérete szerinti »paradicsomot«. Eddig még csak a városainkat és falvainkat döntötte romba és itt-ott néhány magyar életet >icükíött« a másvilágra, mert hősi harcunk és mindenre elszánt ellenállásunk folytán még nem jutott el idáig... De ott, ahol beváltotta ígéretét, csak a munkahelyeket rombolta szét, a házakat és lakásokat fosztotta ki, a templomokat és kórházakat pusztította el, a kegytárgyakat, az orvosságokat, ruhákat, cipőket és aZ élelmet rabolta el. azonfelül, bop-y a? édesanyákat, feleségeket, leánytestvéreket bordélyházba való örömlányként sokszorosan meggyalázta. A férfiak ezreit gyilkolta le, viszi Szibériába^va^gy sorozza be katonának,, hogy ellenünk — magyarok ellen —• küldjék harcolni a vörös zászló dicsőségéért, — ha annak lehet a tudomásunkra jutott, letagadhatatlan tényeket nevezni. És neked még mindig szerencséd van, vagy alászolgája. Amikor a sáncásásra való felhívások megjelentek és eléggé ki nem hangsúlyozható szavakkal adták tudomásodra annak szükségességét, te jobban csodálkoztál, mintha újkapú elé állítottak volna s megragadtál minden alkalmat, hogy valami szükséges rossznak és felesleges dolognak minősítsd azt. Most azután be vagy gyulladva és egy zabszem sem fér beléd — kishitű, gerinctelen magyar. Most látod úgy-e, hogy mennyire és mire jó & tankcsapda, a bolsevisták által megszállt területektől kezdve otthonunkig? Most már tudatára ébredtél annak, mert rádöbbentett magyar lelkiismereted, hogy minden kapavágás és csákányütés egy magyar családi fészek megmentését jelenti és egy T 34-es pusztulását. Ha úgy gondolod, hogy jobb lenne a >:szovjetparadicsom« áldásaiban részesülni, akkor csak továbbra is maradjon meg a »hiíed«; »Van szerencséim és »Alászolgája« legyen a köszöntésed ... és reméld a kommunista Ígéreteknek beváltását. Ha kedved van éltesd Sztálint és a vörös hadsereget, de szégyeld magyarságodat! Mert a mai időkben az igazi magyar harcol, küzd, lelkesíti a csüggedőket, nem szaladgál kishitüségével és frissen szerzett híreivel a szomszédhoz, jóbaráthoz, hanem küzd és cselekszik a. szebb jövőért, amit csak a Hungarista Munkaállamban találhatunk meg. Mi ezért dolgozunk Szálasi Ferenc hitével és lehetetlenséget nem ismerő győzniakarással. Válassz! Ha úgy tetszik küzdj velünk... vagy alászolgája ... A szövetségesek hírszolgálata jelenti: Románia azzal a kéréssel fordult a szovjetunió kormányához, engedje meg, hogy az oláh kormány Északerdélyben a polgári közigazgatást átvehesse, illetve a szovjet kormány Északerdély közigazgatását az oláh kormánynak adja át. Sztálin e kéréssel kapcsolatban a következő táviratot intézte Groza oláh miniszterelnökhöz: A szovjet kormány megvizsgálta Románia kérelmét és arra a meggyőződésre juioit, hogy arravaló tekintettel, miszerint Románia Erdély biztonságáról és belső rendjéről gondoskodni tud, Románia kérésének helyt ad, és hozzájárul ahhoz, hogy Románia Északerdélyben átvegye a közigazgatást, azzal a feltétellel azonban, hogy az arcvonal mögötti területek súrlódásmentes igazgatását az oláh kormány garantálja. Ezzel a versengés a „magyar" Miklós Béla és az „oláh" Groza között eldőlt. Miklós Béla nemcsak áruló, hanem súlytalan senki, aki eges ~

f

ín i"lentéktelen játékhábú Sztálin kezében. Groza kormányát Sztálin alkalmasnak tartja , Észak-Erdély biztonságának és belső rendjének j ellátására. Nézzünk át Bukarestbe és általában j a regátba — az ókirályságba — és meglátjuk a hullák hegyeit és a patakokban ömlő vért. | A tömegmészárlások géppuska ropogása, j halomra gyilkolt áldozatok sikolyai, jajveszéke- | lései és haíálhörgései pedig éjjei és nappal el- 1 hallatszanak Európa minden zugába. Az oláh i miniszterelnök, aki elárulta az oláh nép igazi érdekeit és megnyitotta az oláh kapukat Moszkva hordái és politikája előtt az angol követség területenkívülisége alatt keresett menedéket az új Groza-féle renddel szemben, hogy mocskos bérét, puszta életét megmentse. Ez kell Sztalinnak. Ezt a rendet szereti ő és ezt a belső rendet szánja Erdélynek is. Hogy Dálnöki-Miklós Béla és a mögéje sorakozó gyászmagyarok hoppon maradtak, csak szemorú kísérőjelensége a magyarság életfáját pusztító, csapoló vörös Önkénynek. vérét Önkénytelenül is felvetődik a kérdés, miért ment át tulajdonképen Mik ós és vele tucatnyi cinkostársa a Szovjethez, ha nem kap érte semmit. Tehetségtelen amatőrök. Groza eljárását népe iicitíiéí£i bzeinöcn menti az u i:ü»u» • mény, hogy ő a mesterségesen szított olyan területi törekvéseket elégíti ki Moszkva jóvoltából, mikor Sztálint fogadja el urának, de Miklós árulása nemcsak hogy nem hoz semmit, de ősi magyar területek, színtiszta magyar tömegek elvesztését eredményezte, amit sehogyan, semmiképen sem lehet megmenteni, sem megérteni. jaj a Miklós Bélának és jaj azoknak, akik a nemzet természetes érdekeinek szolgálatát a szovjet vonalon keresik. Irta: Szaíontay Mihály Sszálasi Ferenc: „Magyarország parasztország. Ez adottság, melyei el kell fogadnunk, mint álami és népi életünk egyetlen alapját.

u »Paraszt!« — ezzel a kifejezéssel ezelőtt és sokan még ma is, — magukról megfeledkezett, általában nyegle egyének, — valami sértőt, valami lebecsmérlőt akartak, vagy akarnak kifejezni. Ezzel a szóval a faragatlanságot, durvaságot, mocskos parlagiasságot gondolják jellemezni anélkül, hogy halvány sejtelmük is lenne róla a paraszt szót ilyen értelemben használóknak, hogy mi rejlik voltaképen e szó mögött. Nézzük csak, mi is rejlik. Talán kezdjük azzal, hogy először tisztázzuk, mit jelentenek ezek a szavak: látástól-vakulásig... véres verejtékkel ... Mikor a böjti szelek szilaj kergetőzéssel járhatóvá teszik a földeket, megkezdődik a nagy küzdelem az életért, kimegy a paraszt a határba és szemügyre veszi, melyik darabba, hol, mikor eresztheti bele az ekét, a boronát, a vetőgépet: És nekiereszti, látástól-vakulásig. Vannak szépségei is ennek az életnek, de -ezeket a nehéz munkában alig venni észre. Biboros hajnalhasadás, pacsirtaszó, bíboros alkonyatok, esti harangszóra hazafelé kocogó szekerek, Örvendező gyermeklárma, lelkendező kutyaugatás, friss vacsora meleg illata... de ezeket szinte álig élvezi az, aki a szántás, magvetés, aratás, cséplés és termésbetakarítás szinte emberfeletti munkájában, legtöbbször megfelelő segédeszközökkel alig rendelkezve, ,

vszinte állati erőfeszítéssel dolgozik látástól-vakulásig ... min'denki kenyeréért. Ez a paraszt küzdelmes élete. Aki nem próbálta, annak sejtelme ^sent lehet róla

s miiven erőelhasználódást iglent pl. az aratás és cséplés munkája. Hajnali két-három órától este kilenc óráig. Különösen, ha hozzávesszük, hogy az aratók legnehezebb munkájukat főképen tarhonyalevesen és általában egyáltalán nem változatos és nem kielégítő táplálkozás mellett végzik. Ez a körülménv az aratás pár hetében a legtöbb embernél jelent is vagy 8—10 kg. súly veszteséget. Mit szaporítsuk a szót, az tudja ezt igazán, aki próbálta. De az, aki a paraszt szót ezentúl kiejti, gondolja át ezeket és ne merje ezt a szót gyalázatnak szánva még csak ki isjjondolni. Mert ha a paraszt nem szánt, vet és nem arat. .akkor senki nem eszik. Nemzetvezetőnk egy másik kijelentését idézzük: »A Hungarista Állam első pillére a nemzeteltartó paraszté. Nemzeteltartó! Kell-e ezt körülírni, részletezni, hogy mit jelent? Mindent