Pápai Ujság – II. évfolyam – 1945.

1945-01-06 / 2. szám

T. T5 i í. m lai kft ny vtí r 3ef. FUaicola. • ——• # "Sw Felelős szerkesztő és kiadó: fi Jg^iÜÍ's::::.. Dr. Dalnoki Veress Gábor. IPpüPF I V "I" r Főmunkatárs: Téglássy János A honvédek komoly ellenállásába ütközik a szovjet Súlyosodik a görögországi viszály Budapest felmentése idejében eljön! A Szovjet megindította nagy újévi propaganda-offenziváját A magciarsáqot nem téveszti meg a debreceni politikai STmjáték Az ünnepek előtt Budapesttől északra és délre kezdeményezfett erős szovjet támadással egyidőben nagy újévi propaganda-offenzívát in­dítottak a bolsevisták Magyarországon. Hóna­pok óta várta ezt a lépést mindenki, aki jól ismeri a szovjet háborús módszereit. Csak idő kérdése volt, hogy a bolsevisták mikor szán­ják rá magukat nálunk is arra a miepetrend­szerű munkára, amelyből a balti államokban és Kelet-Lengyelországban már iskolát alapí­tottak. Az új esztendő küszöbén ellenség\éink elérkezettnek látták az időt, hogy tteljes erővel harcba vessék mindkét fegyverüket, hadsere­güket és a propagandát s megkíséreljék <a magyarság ellenállásának megtörését. Néhány hetes néma szünet után megszó­laltak a fegyverek a főváros körül és az elllen­séges propaganda a rendelkezésre álló vala­mennyi rádió állomás igénybevételével rákap­csolt a legmagasabb sebességre. Karácsony elő­estén világgá kürtölték a nagy propaganda adut: egy nappal szent karácsony estje előtt Debrecenben megalakult az ideiglenes ma­gyar »nemzetgyűlés«. A szovjet politika szín­padi rendezői az ősi magyar városba, Debre­cenbe helyezték ezúttal a népcsaló színjáték kulisszáit. A hajduváros kollégiumának patinás fa­lai között, amelyeket csodálatosképen még megkímélt az ellenséges bombatámadások és gránátbecsapódások tüze, ahol egykor Kossuth Lajos proklamálta a független Magyarországot, itt vonultatta fel Sztálin legújabb világcsalá­sának sakkfiguráit. Kétszázharminc memzei­gyülési képviselő^ gyűlt egybe, akiket dleoember 13-a és 20-a között wálasztottaH meg — a szovjet hírverése szerint, — a megszállott ma­gyar területeken. N|em hiányzott semmi a kül­sőségek közül, amit ilyenkor főúri bőséggel engedélyez a szovjetnagylelkűség. Ott lengett a nemzeti színű zászló a református kollégium ormán, a gyűlés pedig a magyar Himnusjz hangjai mellett nyittatott meg. A szovjet rádió bemondója az események e részleténél bizo­nyára könnyezett is ennyi sztálini nagylelkű­ség és jóság láttán. Nem lenne teljles a szovjet színpadi együttese, ha a nemzetgyűlés bérkórusával nem vonulna a propaganda rivalda fényébe egy »füg­getlen kormány«, amelynek — természetesen — első bejelentése az volt, hogy a nagy bolse­vista Oroszország kegyes jóindulatát minden erejével igyekszik elnyerni. Ez hát a nagy propaganda toffenziiva megindítása, i amelytől bizonyára rendkívül nagy eseményeket váriak a túloldalon. Hogy ez mennyire így van, azt több jeleinség tá­masztja alá. Az eredmény érdekében nem ki­sebb elhatározásra szánta rá magát a szovjet hadvezetés, mint arra, hogy igyekezzék kor­látok közé szorítani a megszállott területeken a szovjet katonák és hatóságok kegyetlenke­dését. Sok jel mutat arra, hogy a bolsevista katonák határozott utasítást kaptak: egyelőre szüntessék be a szovjet módszerek és eljá­rások leplezetlen alkalmazását. Taktikát változtattak a bolsevisták Mindenre gondol ez a valóban csodá­latraméltó szovjet propaganda, csak arra nem, hogy hatalmas arzenáljának fegyverei időköz­ben megcsorbultak, rozsdásak lettek, elkoptak és a világ túlságosan ismeri már azokat. Váj­jon mi az oka a szovjet vonalvezetés várat­lan irányváltozásának? Mit jelent az, hogy a szovjet farkas hirtelen báránybőrbe bujt? A való igazság az, hogy Sztalinék egé­szen más reményekkel indultak októberben Magyarország meghódítására, mint amivel & valóság szembe állította őket. Azt hitték, hogy október 15-e után Magyarország érett alma­ként hull a bolsevizmus ölébe. Nem kell erőt pocsékolni az ellenállás leveréséne, hanem min­den erőt mindjárt a magyarság teljes likvi­dálására^ a nemzet elhurcolására és bolsevi­zálására lehet fordítani. Ebben súlyosan té­vedtek. Orosz hullahegyek és a szovjleít-prob­lémák sokasodása bizonyítja ezt. Két hónap véres és egyre makacsabb hevfességgel folyó harcai kiábrándították a könnyű sikerben, re­ménykedőket. A magyar jóváros hősies i ki­tartása és a magyar-néniet arcvonalak foko­zódó ellenállása meggyőzték a szovjet veze­tőket arról, hogy taktikát kell változtatni: korai még a.magyarság elé tárni á bolsevizmus igazi arcát, mert a nemzet még távolról sincs leverve, sőt elllenálló ereje most kezd csatí megszilárdulni. Mi a Szovjet igazi célja? Hamarosan belátta mindezt a rugalmas szovjet hadvezetés és amit a fegyverrel nem tudott elérni, azt most a nemzet becsapásával, félrevezetésével, a szivárványos jövő ígérgeté­sével akarja megvalósítani. A magyarságra szakadt megpróbáltatások egyik új fejezete előtt állunk. Ne legyünk hi­székenyek és jóhiszeműek. Lehetséges, hogy a szovjet oldalán a gálád árulók mellett leszh nek megtévesztett magyarok is,, akik azonban elvesztették éleslátásukat, délibábokat kerget­nek. Ezeknek a szerencsétleneknek, csak úgy mint minden megtévesztett magyarnak szörnyá lesz a kiábrándulása. Mert bármilyen csábos az a látszathelyzet, amit a szovjet-boszorkányok varázskonyhájából elénk vetítenek, nem bódul­hatunk el a csalás lombikjainak hazugság­gőzeitől. Szembe kell néznünk a valósággal, bár­milyen göröngyös utat tartogat is számunkra/ A bolsevizmus nem ismeri a fiemztétek szabad­sárgát és függetlenségét. Erkölcsi felfogása pe­dig az, hogy a nemzeteket blecsapni, lépreS csalni — erény, mert minél nagyobb a csaló» dás, az elkeseredettség, annál könnyebb a társa­dalom forradalmasítása, romlásba döntése. Ne ringassuk magunkat csalóka álmokbau. Sztálin a magyarságnak sem szánt különb sor­sot, mint a letteknek, eszt\eknek, litvánoknak és a lengyeleknek. Hogy ez pedig mi, az már köz­tudomású. A teljes és feltételnélküli beolvadás a szovjetbe, a keresztény kultúra és civilizáció megsemmisítése. A szovjet paradicsom kebelé­ben pedig nincs haza, nincs család, nincs meg<­hitt otthon, nincs szeretet, csak végtelien szürke­ség, örökös robot és cél nélküli kényszer­munka ...

Next

/
Thumbnails
Contents