Pápai Néplap – V. évfolyam – 1949.

1949-09-04 / 36. szám

eoismeráük st hős K. o m s as olt Az ifjúság, s az egész város dol­gozói nagyszabású ünnepség keneté­ben emlékeztek meg vasárnap a VIT befejezéséről. Zászlók, és jelszavakat hirdető táblák alatt vonult fel a dolgozók hatalmas serege a Fő-térre, ahol Ludovics Sándor nyitotta meg az ünnepélyt, majd Szabó János elvtárs tartott ünnepi beszédet. — A mai napon országszerte be. vonjuk azt a zászlót, amely a VIT örömteli napjaira és a nemzetközi ijjúság harcos seregszemléjének cél­kitűzéseire figyelmeztetett bennün­ket. A mai napon fejeződik be azok­nak a vidám, lelkes hangulatú napok­mik a sora, melyeken 84 nemiét fia­talsága, köptük a pápai ifjúság is hitet tett a béke védelme és a béke Bezárulták a VIT leghátulniasabb ereje, legfőbb bizto. sítéka, a nagy Szovjetunió mellett. —• Ez a Világifjúsági Találkozó komoly tapasztalat és nagy eredmény számunkra* Ezekben & napokban megismerhettük á világ haladó szet^ lemü, békeszerető fidtaljait, akik velünk együtt minden pillanatban készek harcba indulni a béke meg­védéséért. Megismertük a hős Kom­szomolt, amelynek tanításai és pél. damutaltásai nyomán akarjuk átne­velni ifjúságunkat és velük együtt harcolunk a békéért. — Budapest népe ma újra a har. cos kiállás szellemében vesz részt a VIT bejejező ünnepségén, ahol 10 ezres tömegekben jelenik meg a magyar ijjúság, s ezt az ünnepségét unnepsegei még nagyobb jelentőségűvé teszi, hogy ott lesz azon népünk szeretett vezetője és ifjúságunk bölcs tanítója, Rákosi elvtárs. —• Nemcsak mi, de az egész or. szág fiataljai ragyogó szemekkel ji. gyelünk most a jőváros felé, ahol Rákosi elvtárs előtt 84 nemzet fia­taljai kiáltják: »Harcolunk a békéért, szembe szállunk mindenkivel, aki a dollármilliomosok érdekében a há­ború tüzét akarja szórni a gyárak és jöldek dolgozóira. Köszönetet mondott ezután Szabó elvtárs az ifjúság nevében mindazok­nak, akik részesei annak, hogy a VIT ilyen nagy sikerrel zajlott le. Köszönetet mondott helyi viszony­latban is az összes közreműködők 1­Ma boldogság a munka, az alkotás Külsővat utcáit is ellepte a sötét. Az utolsó szekerek most kocognak hazafelé. A kultúrház előtt ember­csoportok feketéinek. Mindenkit ér­Idekel a beszámoló, melyet a Szovjejt unióról hallanak. Pető Sándor bácsi már idős embier, de eljött, inerti meg akarja tudni, mi a valóság. Fo­dor Imre küldöttségi tag tartja a beszámolót. Feleleveníti az élmé­nyeket, a tapasztalatokat. Mindenki úgy figyel az előadó szavára, mintha ő lenne Moszkvában, ő lenne a Vö­rös Téren, s a Kreml tövében. S mintha ő szorítaná meg annak az öreg kolhoz-parasztnak a kezét, aki elmondja, hogy »ő azért dolgozik ídős létére, mert a cár alatt nyűg volt az élet, ma pedig boldogság a mun. ka, az alkotása... A küldött kitér minden mozzanatra. A kolhoz-parasz­tok jövedelmére, életmódjára, az if­júság helyzetére, a gépállomásokra, a kísérleti telepekre ... Fodor Imre szavaiból a hallgatók elé tárul a nagy Szovjet valóság: a szocialista államrend. A felszólalá­sokból kitűnik, hogy magáévá tette mindenki a beszámolót. Bodor bácsi meg is jegyzi: y>N ekünk tanulnunk kell tőlüH. Vasárnap Homokbödögén és Lo­vászpatonán tartottak még paraszt­napot. A környező falvak dolgozói kocsikon és traktor-vontatta szekere­ken érkeztek az ünnepélyre. Homokbödöge. Két traktor fordul 'be a térre, hol már sűrű tömeg vá­rakozik. Utána tizennyolc kocsi veri fel a port. Adászteveliek és nagy-i teveliek jönnek rajta dalolós kedv­vel. Az ugodiak most érkeznek. Zász­lók, feliratok, virágok színei rik!í­tanak. Kedv, öröm, lázas várakozás. A Leipnik-gyár zenekara indulókat játszik. Kezdődik az ünnepély. A be­számoló középpontjában la Szovjet mezőgazdaság áll, amely csodálatos eredményeket ért el. Rugója a gaz­dag sikereknek a szövetkezeti gazdál­kodás, a tervszerű munka, gépesí­tés, a kinemesített növények termesz­tése, az új vetésforgók alkalmazása. A jelenlevők erősen figyelnek. Lovászpatonán a fákkal szegélye­ízett kastélykertben már vagy 3—4000 ember kavarog. De a vidékiek egyre­másra robognak be. A hámlófalú épületen képek mutatják be a szo­A Megyei Pártbizottság határozata az éberség terén elkövetett mulasztásokról. A Megyei Pártbizottság ellenőrizte a járási bizottságok mun­káját az éberség fokozására hozott határozatok terén és megálla­pította, hogy Németh István Balatonfüredi járási titkár többszöri figyelmeztetés ellenére súlyos mulasztásokat követett el a pártok­mányok kezelése és gondozása terén. Ezért a Megyei Pártbizott­ság megrovásban részesítette. Oázis a pusztaságban Végeláthatatlan sztyep­pén terül el a Vorosilov­kolhóz. A távolban pa­rányi házak, a juhászok vándorlakásai, juhkará­mok. Még távolabb sö­tét vonal: ez már az erdősáv, mögötte hatal­mas buzatenger. A napszítta agyagos talajon tavaly jelentek meg az árokásó gépek és a traktor-vontatta ku­bikos taligát felváltó földhordó gépek. A mun­kálatokat a falusi szov­jet elnöke sürgette: „Víz­tárolót kell építeni!" Összehívták a lakos­ságot, mely lelkesen jó­váhagyta a falusi szov­jet javaslatát. Nemcsak a Vorosilov-kolhoz, a szomszédos „Második Ötéves Terv" nevü kol­hoz is építőbrigádokat állított ki. így azután ez év februárjában már gát zárta el a szántókat a tavaszi vizek elől. A traktorvontatta hatalmas talajásó ekék és a föld­hordó gépek munkájá­nak eredményeként több mint 25.000 köbméter földet töltöttek a gátra és a feltartóztatott tavaszi vizekből három kilomé­teres átmérőjű tó kép­ződött a sztyeppén. Nyár közepén a kol­hózelnök kijelentette: „A munka befejeződött, őszre a vízkészlet két­millió 700.000 köbméter lesz a tóban." Kezével előre muta­tott: „Itt, ahol még soha nem termett meg zöld­ség, most veteményso­rok húzódnak. A kolhoz kertésze nyolc hektárt beültetett, de jövőre a veteményes kert terüle­tét megháromszorozzuk" A szovjet emberek erő­feszítése, a kolhózpa­rasztok munkája ered­ményeként tó támadt a sztyeppén, a kietlen pusztaságban. A jó víz­től emelkedik teheneik tejhozama. Ezrével úsz­kálnak már a tükörpon­tyok a tóban, mely mel­lett libát-kacsát lehet majd nevelni. cialista mezőgazdaság és tudomány vívmányait. Gondos Ferenc ezeket szemléli. Bakonyszentivánr<ól jött te­lepes gazda. A kombájnt csodálja, meg azt, hogy a műtrágyázást ott már repülőről végzik... A küldött a kolhoz napközi otthonairól is beszél. A beszámoló után megvitatják a dolgozók a szövetkezeti kérdést. A pápateszériek elhatározták, hogy rö­vid időn belül megalakítják a szö­vetkezetet. A rédei gépállomással már szerződést is kötöttek. bek, elsősorban pedig a Magyar Dol­gozók Pártja városi bizottságának, hogy minden segítséget megadtak a helyi ünnepségek sikerei érdekében, majd így fejezte be beszédét: — Követni fogjuk a hősi lenini Komszomolt minden téren • és be­tartjuk a Komszomol nagy tanító­mestereinek, Lenin és Sztálin elvtár. saknak minden szavát. Rendíthetet­lenül kiállunk a mi Pártunk, & Ma­gyar Dolgozók Pártja és szeretett vezérünk, Rákosi elvtárs mellett. Él­jen a világ dolgozóinak rendíthetett len harcos békeszeretete és összefo­gása! Éljen a világ ifjúságának har­cos szervezete, a Demokratikus Ifjú-, sági Világszövetség! Éljen a dicső­séges lenini Komszomol! Éljen a dicsőséges Szovjetunió, a világ béke­'táborának, őre és nagy vezére, Sztá­lin elvtárs! Éljen a mi harcos, erős Pártunk, a Magyar Dolgozók Pá/J-j \ja! Éljen a pápai ijjúság harcos ősz­szefogása és a magyar ifjúság nagy tanítója, a magyar nép szeretett ve. zetője, Rákosi Mátyás! A tömeg hatalmas lelkesedéssel fogadta a beszédet. Többször lelke­sen éltették a Szovjetuniót, Sztálin és Rákosi elvtársat és a Pártot. Kása Emil és Horváth István sza­valt, majd az MDP zenekara a Köz­társasági indulóval zárta be az ün­nepélyt. H ÁLLOTTÁ SZOMSZÉD® . . . hogy hétfőn este a külföldi ifjak fogadására az egész város ki­vonult. Városunk egyik lakósa, aki pár éve tért haza Belgiumból, nagy izgalommal várta a küldötteket. „Végre beszélhetek franciául" mon­dotta mindenkinek. Idegessége a vá­rakozásban annyira fokozódott, hogy cigarettáját égő felével vette szájába. Rossz nyelvek szerint később azért beszélt annyit az „áldozatnak" ki­szemelt szíriai küldöttel, hogy elfe­lejtse égési sebének fájdalmát. . . . hogy mikor kiszálltak kocsi­jukból a külföldi fiatalok rögtön fel­tűnt élénk viselkedésével az egyik argentin ifjú: Antonio de Caro. Az üdvözlések közben állandóan vezé­nyelte magyarul a megjelent lakos­ságot „Éljen a Rákosi, Éljen a Part" kiáltotta örömtől csillogó arccal, majd karonfogta az egyik Szit-es fiatalt és vele versenyzett magyar tudásában. A Szit-es ifjú franciául, az argentin pedig magyarul énekelte a végén a Köztársasági Indulót. A közönség lelkesen ünnepelte a magyar és ar­gentin ifjúság barátságának ilyen jellemző kifejezését. ÚJ UTAKON Pavlovnak, az élettan egyik leg­nagyobb tudósának életét eleveníti meg ez a film. Szakadatlan belső láz fűtötte fia­talkora óta, hogy az élet titkait el­lesse, hogy kiismerje a még eddig ismeretlen törvényszerűségeket. A leningrádi tudományos akadé­mián ismertette felfedezését, mely a tudományt forradalmasította. Maradi kortársai nem ismerték fel Pavlov felfedezésének jelentőségét és ellen­ségesen fogadták. Fiatal diákokat béreltek fel, hogy az előadáson zavart keltsenek és bot­rányt rendezzenek. A kísérlet azon­ban olyan érdekes volt, hogy a diá­kok elfelejtették „kötelesség"-üket és tátott szájjal figyelték a kísérletet. A maradi kortársak féltékenysége és rágalmai nem gátolják, nem gá­tolhatják Pavlov világsikerét. Min­denhol a világon elismerik a haladó­szellemű tudósok, de a konzervati­vek egyre támadják. Még munkatársai közül is akad­nak, akik meginognak és elhagyják. Pavlovot Angliában, a cambridge-i egyetem díszdoktorává avatja, annak Megérkezett a világhírű ympia Cirkusz Ma és minden este fél 9 óralíor tartja nagy tíiszelőadö­saii; vasárnap délután 4 órakor is. CsaR néfiány napig ! ellenére, hogy kortársai közül igen sokan még mindig ellenséges maga­tartást tanúsítanak. New-yorki előadása után állást és fényűzően berendezett laboratóriumot ajánlanak fel neki, de Pavlovot nem lehet megvesztegetni: kitart hazája mellett, mert reméli, hogy beköszönt egy igazságosabb, jobb világ is, mely megsemmisíti a reakciós tudo­mányt. „Ön szerint nincs különbség az angol király és egy angol bányász között ?" — kérdik tőle „De igen — feleli —, az; hogy a bányász hasz­nos munkát végez. u Megkapja a Nobel-díjat. A szovjet forradalmat eleinte szkep­tikusan fogadja, de csakhamar meg­győződik arról, hogy a szovjet ha­talom őt is, mint minden haladó tu­dóst, minden erejével támogatja. Sikerült új, tökéletesebb nemzedé­ket kinevelnie maga körül. A fáklyát, melyet az elmúlás ki­csavar kezéből, magasra lobbantja az ifjú tudósok nemzedéke, a lenini Komszomol. Rájuk hagyja örökbe tanait és szellemének merész irányát. Ez a film maradandó emléket ál­lít Pavlov akadémikusnak, aki a ter­mészet megismerésében, a társadalmi és természeti környezet viszonyának kiértékelésében évszázadokkal meg­előzte korát és beírta nevét az em­beriség új haladó tudományának történelemkönyvébe.

Next

/
Thumbnails
Contents