Pápai Néplap – V. évfolyam – 1949.

1949-07-10 / 28. szám

Munka verseny, önköltségcsökkentés a vasúton Büszkén tekinthet Pápa város min­den lakosa valamiennyi helyi vas­utasra, mert ők ma is az első helyen állanak .abban iá hatalmas újjáépítő munkában, amely hazánk eljövendő boldogságának előfeltételeit teremti meg. Fűtőházak az élen Különösen büszkék lehetünk az állomás fűtőházának dolgozóira, akilí kétszer lettek elsők a vasutasok új munkaversenyében. Kalocsai' János elvtárs a vasút üzemi párttitkárának vezetésével felkerestük a fűtőház munkásait, hogy személyesen beszél­jünk velük az országos munkaver­senyben ielért kiváló eredményeikről. Először Csapó Mihály elvtársat, a mozdonyvezetőből lett fűtőházveze­tőt kérdezzük meg, aki két társával alkotja a fűtőház felügyeleti sze­mélyzetét. Jelenleg két fontos jel* adatot tartunk szem előtt, elsősorban az önköltségcsökkentést, másodsor­ban a munkánk, eredményességének •további jokozását, hogy a munkaver­senyben elért első helyünket továbbra is megőrizzük. Az eredmény nem is maradt el, mert az anyag megtaka­rítás terén első helyen állunk az or­szágban. Már jolyik műhelyeinkben a készülődés az őszi jorgalom za­vartalan lebonyolítása érdekében. Az összes mozdonyokat igyekszünk még most kijavítani, hogy azok szeptem­ber 15-től december l-ig javításra ne szoruljanak. Jelentős költségmegtakarítás Pillér János lakatosmester éppen egy hibás nyomásszabályozó szelep javításán dolgozik, amelyet, géppel javítani már nem lehet. A javítás sikerült, ismét egy új műszer vásár­lását tette feleslegessé. Kovács Jenő kazánmosó munkást kérdezzük meg; — Egy milliméter vízkör éteg kb. ezer kalóriát von el. Ez d tudat biz­tat munkámban. Nem régen jöttem: rá, — folytatja — ha a kimosójödél ólomtömítését, ha az nem nagyon ko­pott, újból jelhasználom, jelentős költségmegtakarítást érek el. Minden perc fontos »Piszkos gyapotot elégetni, el­dobni nem szabad!a Hirdeti egy tábla a műhely falán. S valóban a fűtőház Július 7-8-9-lÚ Könyvnap Pápán Csütörtökön nyílik meg Pápán az idei könyvnap. Csütörtöktől vasárnap estig állnak a könyves sátrak a Főtéren, Repülőtéren, Perutz-, Dohány- és Mika gyár­nál a közönség rendelkezésére a magyar és világirodalom leg­kiválóbb könyveivel. Az új ma­gyar irodalom minden kiváló ér­téke felsorakozik majd előttünk ezeken a napokon, s a dolgozók, akik ma már közelebb kerülhet­tek a kulturához és művészet­hez, kedvező feltételek mellett vásárolhatják meg azokat a remekműveket, amelyek a mi ügyünket tárgyalják, amelyek megmutatják számunkra a köve­tendő utat, s amelyeket minden dolgozónak el kell olvasnia, hogy tanuljon belőlük. • Pápa város minden dolgozóját szeretnénk ott látni a könyves sátrak előtt, hiszen a könyv, a legnagyobb érték, ma már való­ban a dolgozóknak készül. c/t ŰíaJwl&d&j&lrijf esaláíí lUuátttapfJL Gavril Szergejevics szo­kásos reggeli sétáját végzi a kertben; megáll minden fa, minden bokor előtt; mindegyik barátja, jó­ismerőse. Kemény munkában el­töltött élet eredménye ez a kert, a kis nyaraló. Gavril Zabolodszkij itt tölti a nyári hónapokat családjával együtt. Hét­köznapokon kora reggel villamosvonat röpíti sok dolgozó társával együtt Moszkvába, a Dinamó­gyárba ; a vasárnapok minden percét a család­jának, kis házának, kert­jének szenteli. Sokan nyaralnak itt, Aprelovkában, a Dinamó munkásai közül, meg más gyárakból is. A házat, meg a kertet megtakarított pénzükből vették úgy, mint Zabolodszkij. Gavril Zabolodszkij ha­jában több már az ősz szál, mint a sötét, — el­múlt már 60 éves. Elete: valóságos történelem. 42 évvel ezelőtt munkásként kezdett dolgozni, s így dolgozott tiz és fél éven keresztül... Nélkülözés, szegénység, ez jutott osz­tályrészül a fárasztó mun­káért. Ha valaki azt mondta volna neki: „GavrilZabolodszkij, ma­gának szép háza, meg kertje lesz 30 év múlva — el se hitte volna! Az Októberi Forradalom változtatta meg az ő életét is, mint sok másét. Za­bolodszkij megértette, hogy a szocialista ország eddig elképzelhetetlen le­hetőségeket nyitott meg számára, tanulni kezdett, elvégezte a gyár mester­képző tanfolyamát, beirat­kozott az elektrotechnikai szakiskolára, majd az egyetemre, s elérte azt, amiről álmodni sem mert volna a forradalom előtt: ma a gyár egyik főmér­nökeként dolgozik ... Sokszor gondol erre Gavril Zabolodszkij, kü­lönösen az ilyen csendes, nyugalmas nyári vasár­napokon. S mikor.felesége reggelihez hívja, s együtt ül a népes család a dúsan terített reggeliző asztalnál; nem állhatja meg, hogy ne beszéljen az emlékeiről a fiainak, meg két kis unokájának... Gavril Zabolodszkij há­rom fia már szabad ha­zában, szabad és boldog emberként nevelkedett. A legidősebb Jevgénij, a szovjet Hadsereg hivatá­sos tisztje. A két másik: Anatoloj és Konsztantin ugyanabban a gyárban dolgoznak, ahol az apjuk. Egyszerre dolgoznak és tanulnak: Anatolij, az idősebb; a Dinamo-gyár technikumát hallgatja, Konsztantin, a legkisebb fiú a dolgozók esti isko­lájában most végzi közép­iskolai tanulmányait. Kon­sztantin ugyanis kicsit el­maradt a tanulásban; még gyermekfővel fegyvert fo­gott, hogy védje szovjet hazáját a fasisztáktól... Repül az idő! Alig nézte át Gavril Zabolod­szkij a moszkvai lapokat, máris teritett asztal várja. ízes, étvágygerjesztő sa­láta, borjúsült, kompót, sütemény — csak győzze enni! A fiuk izgatottak, az órájukat nézik, el ne kés­senek a meccsről. Kíau­dija Andrejevna, a házi­asszony alig győzi fel­szolgálni a fogásokat. S miközben a rakott tálakat az asztalra teszi, arca boldog pírban ég, hiszen olyan nagy öröm.egy ilyen vasárnap, mikor együtt ül a család... Anyagi gondja nincs, a férje 3000 rubelt keres havonta, Jevgénij fia kétezret, a két kisebbik fiu ezer-ezer rubelt a háztartáshoz. Nincs is más gondolata, minthogy mi­lyen jó falatokkal örven­deztesse meg a családot. Délutánra elcsendesedik a ház. A fiuk valahol Moszkvában, egy sport­pályán gólokért szurkol­nak, Kiaudija nagymama az unokákkal alszik egy jót a hűvös szobában, Gavril Zabolodszkij visza­vonul a dolgozószobájá­ba. Mert Gavril Zabolod­szkij főmérnök, volt mun­kás tudományos könyvet ír... A munkájáról, az üzemi problémákról. S ilyenkor a legboldogabb. Kézirata fölé hajolva arra gondol, hogy a szocialista ország megbecsüli a dol­gozóit, s arra, hogy min­den munkásnak alkalma van olyan jól élni, olyan boldognak * és megelége­dettneklenni, mint amilyen a Zabolodszkij család. T. Szokolova. munkásai mindent (elkövetnek az ön­költségcsökkentés érdekében. A fel­adási áruraktárban is lázas munka fo­lyik. Rozsnyai Jenő főraktárnokot kérdezzük meg. •— A munkaverseny nálunk is jolyik. Vigyázunk arra is, hogy ia jelek idejével a lehető leg­jobban takarékoskodjunk. Az osztály­mérnökségen Bors Istvánnal beszél­getek. A munkaverseny ben hetedik helyen végeztünk az ötvennél na­gyobb létszámú osztálymérnökségek között. f Folyik a munka a vasúton. Min­den percet ki kell használni, hogy a lehető legeredményesebb munkát mu­tathassák fel a további sikerek érde­kében. Fáradthatatlan tanulással fejlesztik tudásukat Látogatás a MDP zenekarnál Éles hang üti meg a fület. A kis­szoba, melyben kottaítartók mered­jek a mennyezet felé, még fokozza a szárnykürt hangjait. Major Sándor Perutz-gyári ifjúmunkás kürtöl. — Csak egy hónapja, hogy tanu­lok, persze nehezen megy még, de minél előbb szeretnék tagja lenni az MDP fúvószenekarának — mondja, miközben pihenőt tart. Kint a nagyobb teremben már (gyülekeznek a zenekar tagjai. Jó pá­ron még az a ruha tapad, melyben napi dolgát végezte. Van aki most hagyta ott munkahelyét. Mert hisz ezek minden munkások. — A holnapi aratóünnepélyre ké­szülünk — magyarázza Birher József karmester. Mi nem. maradunk távol sémikor, ha ünnepel a vár ós —foly­tatja, mialatt kottákat oszt ki — mert tudjuk, hogy ia dolgos* órák után a munkások szívesen hallgatják & zenét. — Zenekarunk nem kényszer hatá­sára alakult. Páran zenekedvelők el­határoztuk, hogy megszervezzük — beszél a kezdésről Geczö Kálmán. \De nem ilyen egyszerűen ment. Ha a Párt nem támogat, még messze volnánk mai állapotunktól. — A Párt bízott bennünk. Tudta, hogy a gazdasági fellmdütés után a kulturális életet is fejleszteni kell — veszi ját a szót Békés Károly. — Nem akarom dicsérni a zene* kart — kapcsolódik a beszédhez a karmester, — de megmutattuk, hogy \az a zene, mely a múltban nem volt ^szalonképes^, ma élvezetet jelent ® proletároknak. Persze mi, még fej­lődni akarunk. Tanulni, tanulni és tanulni... — Tisztában vagyunk azzal, hogy a munkások szívesen hallgatnak ben­nünket: munkástársaikat. S az az örvendetes, hogy ve­lünk együtt a dolgozók is fejlőétek — állapítja meg Birher karmester. vS nekünk minden tapséfái többet ér dz a tudat, hogy nemcsak-hallgatóink, van­nak, hanem élvezőink is. — De ugyanekkor ez-nagyobb kö­telességet is jelent —• mondja társai felé fordulva Horváth János. — Természetes, hogy nagyobb kötelességet — válaszol a karmester a többiek helyett is. Éppen ezért kell kibővíteni a zenekart, ezért kell egyre többet és jobbat tanulnunk ... Már kint vagyok, mikor felharsan aziegyik 1 induló. S amint utánunk száll a dal­lam, ujjong bennem az öröm: a munkások holnap ismét hallgathatják! a zenét, mely Övék. — 5. — ÁLLOTTÁ SZOMSZÉD ms&mtmm ... hogy az elmúlt heti számunk­ban jelzett idő járás jelentésre vonat­kozó bejelentésünk után végre sike­rült tervünk? — Szerkesztőségünk ugyanis megtalálta a módját annak, hogy a jövőben előre közölhessük egy hétre vonatkozólag az időjárási, íme a jövő heti jelentés: »borús na­pok várnak iaz aratást szabotáló kulá­kokra, de napsütéses nyári napra ébrednek azok a dolgozó parasztok, akik becsületes jó munkát végeznek a termény betakarítás körük. ... hogy bővült az autóbuszvona­lunk? Pápáról ma már majdnem minden irányban indulnak autóbuszok, sokszor napi több járattal is, a jne­netrendek kifüggesztése, illetve köz­zététele azonban még mindig sok ki­fogásolni valót hagy maga után. Egy gépelt papíron eldugott helyen van kifüggesztve a menetrend, és annyira bonyolult az összeállítása, hogy csak a legnagyobb körültékin­téssel lehet rajta eligazodni. Felhív­juk az illetékesek figyelmét, hogy a közönség érdekében, jól látható helyen, megfelelő nagyságban és Világösan összeállítva helyezzék el a menetrendet. ... hogy az elmúlt hét egyik nap­ján egy ismerősünk különböző mél­tatlankodást kifejező szavakat hasz­nálva érkezett be a vasútállomásról hétfőn délelőtt a budapesti gyors­vonatról? Méltatlankodását teljesen jogosnak láttuk mi is,- hiszen enyhén szólva, bőrig ázva, csapzott hajjal érkezett. »Micsoda hely ez a Pápa? Hát itt se taxi, se autóbusz nincsen? Bőrig kell áznia az embernek, ha be akar jönni az állomásról ?« — mondta. Hasonló esetek elkerülése végett fel­hívjuk most iá pápai bér autósok fi­gyeimét! Legalább esős időben men­jenek ki a vasútállomásra! Hiszen ez az ő érdekük is!? ( ?.. hogy a héten lapunk egyik munkatársa azt a feladatot kapta, \hogy ia Vasútról írjon riportot. Bará­tunk a tikkasztó hőségben fáradtsá­got nem kímélve kerékpárra kapotl és elindult \a vasút felé. A szakszer­vezeti irodában kedvesen fogadták, mire azonban y> ér de mi tárgyalásban kezdtek volna, kérték a megbízó le­Veiét. Természetesen barátunk elfe­lejtette magával vinni a megbízását, így aztán kénytelen volt dolga vége-, zetlenül visszajönni, mert a nélkül nem voltak hajlandók a vasutas elv­társak semmiféle információt adni. Örömmel üdvözöljük a Vasutasok éberségét! Munkatársunk pedig ta­nulhatott ebből az esetből, s a jövő­ben mielőtt elindul valahova, fel­szereli magái igazolványaival. r ma Köszönetnyilvánítás. Mindazoknak, akik felejthetetlen drága jó férjem, apám, testvérünk, vőnk Polgár István temetésén meg­jelentek, ravatalára koszorút, virágot helyeztek, fájdalmunkat bármi módon enyhítették, ezúton mondunk hálás köszönetet. Polgár és Vecsei család. Olvasd a Pápai Héplap-ot!

Next

/
Thumbnails
Contents