Pápai Néplap – III. évfolyam – 1947.

1947-05-04 / 18. szám

Nyilf levél Byíírp Elemér püspBh Mm Főtiszteletü Püspök Ur ! Mély tisztelettel kérjük szíves elnézését, hogy Tóth Lajos theológiai tanár úrról szóló cikkünk után hozzánk intézett nagybecsű levelére csak most és ilyen nyíltan válaszolunk. Ennek két igen nyomós oka ran! Az első az, hogy mi kommunisták minden problémát jószándékkal és nyíltan szoktuk megvitatni, akkor is, ha reánknézve „kényelmetlen" lenne. A közvéleménynek joga van tudni az okok és okozatok közötti összefüggéseket. A késés oka pedig az, hogy Főtiszteletü Püspök Ur demokratikus szempontból elismerést érdemlő megnyilatkozása, amelyet a fakultatív hitoktatás kérdésében tett, — ha egyéni véleményként hangzott is el, — „türelmi" időt parancsolt nekünk. Türelmet parancsolt, mert joggal hihettük, hogy ugyanilyen demokratikus módon felszámolja azokat az anomáliákat, melyekre cikkünkben rámutattunk. Nagybecsű levelében foglalt azon kijelentését, mely szerint a Nemzeti Bizottság határozata után kijelentéseket nem tett, úgy mi' mint valószínűleg a Nemzeti Bizottság is, szívesen vettük tudomásul 1 De legnagyobb sajnálattal vettük tudomásul a levél második bekezdését, mely azt a kívánságot közli velünk, hogy Tóth profeszszor úr által önmaga ellen kért fegyelmi ügyre való tekintettel, bocsássuk rendelkezésére adatainkat, mert „a bíróság névtelen cikkek és az ismeretlenség homályába menekülő egyének állításai alapján nem itélkezhetik !" Erre nézve íelfogásunk úgy látszik, kissé eltér egymástól ! Á mi cikkírónk felsorolt egy néhány konkrétumot, amelyek, ha és amennyiben igazak, ugyebár teljesen mindegy, hogy a cikket ki írta, viszont, ha és amennyiben netalán nem volnának igazak, a magyar bíróság előtt sajtópert lehet természetesen indítani, s a per folyamán oda áll az „ismeretlenség homályába" menekülni egyáltalán nem akaró cikkíró és majd akkor, de csakis akkor, bizonyítani fogja állításait ! Mi nem névtelen levelet, hanem újságcikket írtunk !!! A fegyelmi bíróságnak pedig kellő és mély tisztelettel most újból javasoljuk, tessék csak összehívni a ref. Kollégium és kereskedelmi teljes tanári karát és pillanatok alatt tisztázható lesz, hogy mennyire jobb ügyhöz lenne méltó az az energia, mellyel Főtiszteleltű Püspök Ur Tóth Lajos professzor úr ügyében állást foglalt. A levél harmadik bekezdésében szíveskedett közölni velünk, hogy Püspök Ur volt az a „vakmerő", aki „illetékes helyről jött javaslatra tette meg a kitüntetésre való felterjesztést, „melyet teljes Május elseje ötven éve a munka ünnepe. A világ minden civilizált országában felvonul ezen a napon a szervezett munkásság, hogy tanújelét adja összetartozásának, fegyelmezettségének, érettségének. Ötven év óta ezen a napon hangoztatja a dolgozók serege leghangosabban követeléseit. Ötven évvel ezelőtt a 8 órai munkaidő volt a nagy jelszó. 8 — 8 — 8 Ez volt a körülhordozott táblák felirata: azaz 8 órai munka, 8 órai pihenés, 8 órai szórakozás és tanulás. Ötven évvel ezelőtt ez a követelés, követelés volt, amelyért harcolni kellett. Követelés, amely sokak szemében csak a távol jövőben megvalósítható ábránd volt. És ime a 8 órai munkaidő megvalósult, sőt a második világháború előtt, a fejlettebb országokban, az Egyesült Államokban, Franciaországban és természetesen a Szovjetunióban a 6 órás munkaidő volt érvényben. A május elsejei tüntetés csak egy eszköz volt a munkások számára. Felvilágosítással, tanítással, gazdasági és politikai harcokkal verekedte ki a munkásság a rövidebb munkaidőt, a magasabb béreket, az emberibb életet. A nemzetközi munkásmozgalom legfontosabb, legégetőbb kérdései ma már nem a munkaidő és nem a bér kérdése körül kristályosodik ki. A munkásság nem elégszik meg azzal, hogy bérét és munkaidejét szabályozzák. Más célok érdekében is folytatja a harcot. Az elmúlt évtizedek folyamán nyilvánvalóvá vált, hogy a 8 órás és a magasabb bérek biztosítása -lehetetlen anélkül, hogy a gazdasági tevékenység menetébe bele ne szóljon valamilyen rendező, szervező erő. Hiába biztosítjuk elvben a rövidebb munkaidőt és a magasabb munkabért, ha olyan gazdasági rendben élünk, amelyben bármelyik pillanatban — minden bér és minden munkaidő nélkül — milliók kerülhetnek az utcára. Hiába biztosítunk magasabb béreket és rövidebb munkaidőt, ha közben a nagytőke az árakat emelheti és hiába harcolunk a tanulásért, a pihenésért és a szórakozásért, ha egész társadalmunkat, egész életünket, bármelyik pillanatban felboríthatja egy uj háború. Ezért a munkásság ma már a gazdasági élet rendezéséért, központi, tervszerű irányítátásért harcol, s maga kezdi anyagi felemelkedését irányítani. A munkáspártok mindenütt megteremtették a dolgozók gazdasági szervezeteit, a szövetkezeteket, hogy munkájuk gyümölcsét maguk élvezhessék. Magyarországon sok harc és szenvedés után végre'' szabadon szervezkedhet a munkásság — mint az összes többi dolgozók — politikailag, szakmailag és gazdaságilag. Jelentős szavuk van a dolgozóknak a szövetkezetek létesítésénél és vezetésénél is. Május 1. az idén kettős ünnep lesz a dolgozók számára. Ünnep lesz, mert hagyomány a május elsejének, a munka ünnepének megtartása. Tüntetnek az idei .május elsején a 3 éves terv megvalósításáért, de ünnep lesz azért is, mert ezen, a napon lép életbe az uj szövetkezeti törvény. A régi rendszer népellenes politikája és visszaélései után a demokrácia kezdeti tapogatódzó és bizonytalan intézkedései után megteremti a magyar dolgozók egységes szövetkezeti mozgalmának kereteit, Május elsején a városokban és falvakban felvonuló dolgozók tudni fogják, hogy nemcsak hagyományokat tartanak be, nemcsak a jövőben való bizalmukat fejezik ki felvonulásukkal, hanem tisztában lesznek azzal is, hogy most egy hatalmas fegyvert kaptak a kezükbe: az egységes szövetkezeti mozgalmat, amely a politikai jogok mellett az anyagi felemelkedés lehetőségét biztosítja számukra. Verseny tárgyalásli hirdetmény. A városi hivatásos tűzoltók és a városi altisztek részére készítendő 27 ültöny nyári öltöny elkészítésére vonatkozólag, nyíl vános versenytárgyalást hirdetek. Felhívom az érdekelt szabóiparosokat, hogy ajánlataikat zárt borítékban május hó 9-én déli 12 óráig a városi iktatóhivatalba adják be. Közelebbi felvjlágosítást a városi számvevőség ad. KEREKES JÁNOS s. k. POSTAHIVATAL UJ VEZETŐJE. Régi jó sportismerősünket érte a napokban magas kitüntetés. Kecskés János postatisztviselőt a postavezérigazgatósága a helybeli posta vezetőjévé nevezte ki. A kinevezett lelkes, ügybuzgó munkása volt a köznek és mindig a nép érdekeit szolgálta. szolgálati idő kitöltése után sok pedagógus megkapott." Tudomásul vesszük. Ennek ellenére állításainkat teljes egészében fenntartjuk, mert szerény véleményünk szerint a dolgozók provokálása még akkor is provokáció, ha az a legmagasabb helyekről indul is el, mert a demokráciában a magas állás nem több jogot, hanem több kötelességet jelent. „Illetékes hely"-et pedig csak egyet ismerünk ebben a kérdésben; azoknak a véleményét, akik Tóth Lajos professzor úrral évek hosssú során át együtt éltek, akár mint kényszerű munkatársak, akár mint tűrő alárendeltek, akár mint pápai ismerősök. Egyszóval: Pápa város dolgozóinak egységes közvéleményét. Ennál illetékesebb helyet mi nem ismerünk 1 Nem fogadhatjuk el Főtiszteletü Püspök Ur levelében foglalt azon állítást sem, hogy : a helyreállítási munkálatokkal kapcsolatban „a különböző minisztériumokkal való tárgyalások céljából, téli időben, egészségét veszélyeztetve, utazásokat tett Budapestre," s ezért „megérdemel elismerést," mert egyrészt állandó utazgatásai során eléggé megedződhetett, másrészt, az a legkevesebb, amit fedőmegbizatásként elvégezhetett. Ez nem érdem, hanem a furcsa helyzet némiképpen elfogadhatóvá való tételele. Ugyancsak ebben a bekezdésben közli velünk Püspök Ur, hogy Tóth Lajos tanár úr nem gh. főnök, csak a 27 tagból álló Tanács határozatainak végrehajtója. Ezt tudomásul vesszük, de tudunk esetet, amikor Tóth professzor úr a Tanács határozata ellenére másképpen hajtotta végre az utasítást. Es megkérdezzük: miért olyan különleges „érdem", ha valaki csak végrehajt utasításokat. hogy ezért Pápa város Nemzeti Bizottsága hozzájáruljon a kitüntetéshez. A demokrácia „megizmosítását" valahogy másként képzeljük „el. Semmi esetre sem álláshalmozással, hivatalos idő megrövidítésével és az alantvalókkal szemben alkalmazott diktátori hanggal. Talán ez lehet az oka annak a szomorú ténynek is, hogy bizony néha-néha még ott kísért a tanulóifjúság között a Soós Adorjánok és Molnár Benjáminok, no meg a fegyverkező cserkészek szelleme. Az utolsó bekezdésben Főtiszteletü Püspök Ur kijelenti, hogy amennyiben tudomásával csak egyetlen bizottsági tagnak is kifogása merülhetett fel Tóth Lajos professzor úr ellen, az egész ügyet visszavonta volna. Tessék megengedni nekünk, hogy egy kis tanáccsal szolgáljunk e kérdésben: máskor szíveskedjék ilyen dolgokban megkérdezni a nagyérdemű tantestületet is. Mi sem akarunk meddő •hírlapi polémiát*. Elfogadjuk Főtiszteletü Püspök Ur által megszivlelésünkre ajánlott római közmondást az egyetértésről és széthúzásról, sőt elfogadjuk azt az axiómát is, mely szerint „a jövendő a béke emberéé". Csak mi kiegészítjük azzal, hogy nem a levágásukban buta türelemmel belenyugvó birkák békéje a miénk, hanem a közösségért áldozatos munkát vállaló, mindenkiért kiálló igazi szeretet békéje. Nem a halál hideg nyirkos nirvánáját, hanem az alkotó békét, ahol a haladás építő munkájától, egészséges gyermekek kacagásától hangos a határ ! Mi a gazdag ifjút kioktató Krisztus elvét valljuk: «add mindenedet a szegényeknek és kövess engem !» Pápa, 1947 ápr. 17. A Pápai Néplap Szerkesztősége. Szövetek Selymek Pamutérufc /Jw Kossuth-u. 16. §z&vetek Selym m k DlVRTHfiZBflM