Pápai Néplap – II. évfolyam – 1946.

1946-04-14 / 15. szám

L évfolyam, 15. tsaáifi. Ara; 200.000 penoő. IS46 április 14 Magyar Kommunista Párt, Szociáldemokrata Párt, Nemzeti Parasztpárt demokratikus hetilapja Dr. TARJÁN IMRE: a V A díszes majá'is, a lampionos, cigányos, mámorosan szedelgo exk'uziv mulatság lugasairól lassacskán lefoszlanak a felmázolt hazugságok, világszépítő idilli kepek. Az idő sodrában lefoszlódnak a virág-girlandok, megfonnyadnak a bukéták, a reggel közelgő világos-ágában megmeztelenedik a váz, mely a mindent befedő és mindent védő, eltakaró és oltalmazó cirádás dísz mögött laput. Kopár gerenda, rozsdás szög, elgörbült drótdarabok kandikálnak ki a báli lugas megkókkadt lombjai alól, lerepedezik a díszes máz, düledeznek az oszlopok s ami összetartotta, a bevált cs féltve őrzött hazug ékesség leszaggatva hever a földön a felkerekedő hajnali viharban, feltárva az elhallgatott valóságot. Ezzé lett EZ úri muri: fonnyadozó dísz repedezett gerendán, mint egy-egy szégyenfa, kiszegezett mezítelen igazsággal. Ezzé válik az úri muri, melyből annyi éven át kirekesztették a becsapottakat és meghamisítottakat, akik elől eltitkolták az életet, akiktől ellopták az országot, a nemes jogokat és a jogos jókat. A vánnyadt arcok, melyek a reggel vöröslő fényében ámulva riadnak fel a korhadt gerendák láttára és döbbenten hallgatnak az új hangokra, melyek a muri végévei az eddig oly messzinek hitt partokról csapnak feléjük, most fakó émülettel fordulnak egymás felé és egymást keresik az inas kezek. A világ forr és már nem használ más, mint a tagadás. Csak az használ, hogy süket fülekkel meredjenek figyelve a nagyon is e-világi hangokra, makacsul összekapaszkodva, mint a sühyedő hajó utasai, akik nem hiszik, mert nem hihetik, hogy a vihar feléjük kerekedik, akik úrként hevertek kényelmes zsöllyékben, esti bálok foteleiben, csillogás és fény parancsolóiként, a leigázott és hámbatört elem fölött. A világ forr. a bálnak lassan vége, már nem használ a makacsság, már semmire sem jó az elszánt torna, hogy ne kelljen hallani a vészes hangokat, szétomió viiáguk romlásának illatát ne kelljen oly érzékeny szaglószerveikbe fogadni, már nem használ a tagadás és már nem használ a tiltakozás. Már csak egy volna jó, a felismerés. De ettől messze vagyunk e struccok országában. Forr a világ — nemcsak hangzatos ez a cím, s nemcsak találó metafora. Ez a valóság, a nemzet ébredésének hajnali vihara, mely elsodorta az úri majális hazug uzsoráját, ezúttal valóban vihart korbácsol fel, hogy magával ragadja a tömeghalál bűzét magából árasztó, most oly kétségbeesetten vedeimezett regi „rend'-et. Azt a regi rendet, melynek elvakult védői most riadt nyajként összefutva szövetségre lépnek a farkascsordával is, hogy megszerzett és megszokott és oly kényelmes „jogaikat" továbbra is ráteszíísek a rabszolgának jól bevált tömeg verejtékben uszo homlokára. A tömeg, mely eddig kisérő és kiszolgáló kórusként adott hatalmat es súlyt a fölöttük terpeszkedőnek s amely most megszólal és fenyegető morajjal készülődik a ,,polgári" társadalomtól rárakott rabláncainak lefeszegetésére, ez a tömeg ad most színt és hangot a készülődő új világnak, mely forr katlanában és zuhogó lávakötegekkel ostromolja a pompéji paloták lejtőit. Nem használ más, mint a tagadás és a múlt eszméletlen visszavarasa. Ezt művelik a „társadalom támaszai", tanárok és tanítók, köztisztviselők és a kereskedelem bajnokai, cselédtartók és földbirtokosok, tisztek és kupecek, értetlenséggel vegyes félelemmel, értelmetlenségbe hajló konoksággal, rosszindulatúan hajtogatva a bevált varázsigéket, melyek — ha tudnák ! — hatástalanul peregnek a semmibe, mely körülveszi őket a megsemmisülés felé vezető ú on. Forr a világ — ezt Berzsenyi írta, Kodály adta hozzá a zenét. Ezt szerették volna a pápai diákok elénekelni a felszabadulás ünnepén, ezt a szabadságot és új, tisztultabb életet hirdető magasztos zsolozsmát. És akkor jött a tanár és azt mondta: Hogyan is képzelik ? Csak nem fogom internáltatni magamat? Oh, tanár úr, minden tanár szemefénye. A szabadság hangjaiért ma már nem jár internálás. Ma már el lehet mondani, hogy „nem sokaság, hanem lélek s szabad nép tesz csuda dolgokat '. El lehet mondani s el is mondják sokszor és sokat, míg mindenki elhiszi és magukból is kikényszerítik a felismerést. Hogy vége már a régi bálnak, a világ valóban forr s hozza a megtisztító vihart, a csoda új országát, ahol szabad nép tesz esuda dolgokat'

l. Forr a világ, tanár úr és ez ellen nem használ a félelem sem. Csak egy, ha melléjük állnak a tanárok és a többiek. Csak egy segíthet, ha ebben a megtisztító forrásban vonakodó félreállás, félelem és a régi visszavágyása helyett mellénk állnak, mert akkor maguk mellett is kiállnak. Az egyetemes magyarság sorsát többé nem az a réteg szabja meg, mely a magyar bál szörnyű reggelét hozta ránk, hanem a fejét bátran feltartó tömeg, mely biztosan tudja, hogy jő az, ; mit akar. Ez ma már magyar éle

1, szabad cs független minden hatalomtól, de a magukétól is, tanár út. A szabadságért nem intemá'uj.k, a szabadságot fenren hirdetjük, szabadságunké't és magyarságunkért állurk és élünk e forró világban, mindenki ellen, aki más és rossz úton jár, szívesebben magukkal együtt, tanát ok cs egyebek, süketek és rövidlátók, akik talán egyszer mégis hallók és látóókká lesznek, de maguk ellen, ha kell, minden erőnkkel. Svábzeridülés Nagytevelen HI MWWWI I-M11 r ül IIIIIII14 iít! MI N ülltlHi imill l llll Á kitelepített svábok merényiefe az új magyar telepesek ellen. — Szökött internáltak és SS-katonók a verekedők között. — Eddig 31 előállítás. JJz i 9 l-es népszánj/álás alkalmával Jfagytevel sváb lakossága túlnyomó részben a fasiszta Jtémetországhoz tartozónak vallotta magát. Jf háború alatt bőven adtak katonákat az SS~nek, virágzott a községben a Votksbund szervezet és nJ{eil 3{it!er

u-rel köszöntötték egymást az utcákon. j/7tnevelhefetlenségükről az utolsó évben számtalanszor tanúbizonyságot tettek. jYíost, amikor a magyar kormány tehetővé teszi számukra, hogy az annyira áhított német földön élhessenek, érthetetlenül ragaszkodni J(ezdtí.eÁ a magyar földhöz. Céljaik elérésében njcst is az SS-.nevelés irányítja őket; a fékeveszett erőszak, a brutalitás alkotják eszközeiket. A nagyteveli svábság pénteken ismét bebizonyította, hogy képtelen az ország rendjébe beilleszkedni. A faluból internált 55-kafonák és Volksbund vezetők megüresedett házaiba a hatóságok magyar családokat telepítettek. A sváb lakosság Unger Ferenc, Babits Mihály, Fódi Antal és Áltmann György vezetésével szervezett merényletet hajtott végre a telepesek ellen. Pénteken a koraesti órákban 40-50 főnyi csoport gyülekezett Unger Ferenc lakása előtt, akiket a volt Volksbundisták botokkal felszereltek és a magyar telepesek házai elé vezettek. A svábok betódultak az udvarra és fenyegetődzve követelték, hogy nyissák ki a ház ajtaját, különben kinyitják ők. A mégfólemlített magyar család nem mert eleget teuni a felszólításnak, mire a svábok dorongokkal neki estek az ajtónak és darabokra törték. Behatoltak a lakásba és a telepeseket minden holmijukkal együtt kiszórták az udvarra. A kivülmaradottak erre rárohantak a szerencsétlen családra és a kisgyermekeket sem kiméivé, ütlegelni kezdték őket. Az egyik telepest már a földre nyomták és fojtogatták, amikor az odaérkező rendőrök közbeléptek. A rendőrök riasztó lövéseket adtak le, mire a svábok eszeveszett menekülésbe kezdtek. A pápai rendőrség azonnal akcióba lépett. Az orosz tábori rendőrség támogatásával, autókkal kiszálltak a helyszínre, körülfogták a falut és minden házat átkutattak. A focinkosuk közül egyedül Unger Ferencet fogták el, a többi háromnak sikerült megszökniök. Letartóztattak 31 svábot, akik résztvettek a merényletben. A nyomozás folyamán kiderült, hogy a község felelős szervei tudtak az előkészületekről és egy lépést sem tettek a történtek megakadályozására. A községi jegyzőről bebizonyosodott, hogy németbarát, jobboldali beállítottságú egyén., aki semmiképpen sem alkalmas hivatala betöltésére. A Nemzeti Bizottság túlnyomó részben Volksbundistákból áll. A rendőrbiztos erélytelen, kevéstudásu ember; hogy a pénteki svábzendülés megtörténhetett, azért javarészt Őt terheli a felelősség. A falu bírája szintén tudott az előkészületekről, mert a fia is résztvett benne, de semmi ellenintézkedést nem tett. A rendőség politikai osztálya még folytatja a nyomozást. Eddigi jelentések szerint a faluban mégcsak kísérletet sem tett senki sem a telepesek megvédésére.