Pápai Néplap – II. évfolyam – 1946.

1946-03-24 / 12. szám

II. évfolyam, !2. szám. Áfa: SO.OOO penLCJŐ. 1946 március 24 Magyar Kommunista Párt, Szociáldemokrata Párt, Nemzeti Parasztpárt demokratikus hetilapja Quovadis?! Újjáépítés helyett — leépítés Mindnyájan figyelemmel kisérhetjük a műtrágyagyár munkásainak hónapok óta tartó férfias rohammunkáját. A földig lerombolt és porráégett gyártelepen a munkásság feleszmélve a nagy levertségből rögtön magára talált. Néhány héttel a felszabadulás után a még megmaradt mun kásfürdöben megindult a munka. Gipszet, mosóport gyártottak, ólmot tisztítottak. A gyár munkásságának a legnagyobb nehézsségek közepette is csak egy cél lebegett szeme előtt Ami még megmaradt a gyártelepen : gyárkémény, iparvágányok, csatornázás, viz, villanyvezeték nem rozsdásodhat, nem lepheti el a gaz.Jnem heverhet parlagon. Mint ipát telep nagy érték és felhasznál ható. Újjáépítjük! A gyár tulajdonosa a Hungária Vegyi és Kohó mű vek Rt már az első perctől fogva, rossz szemmel nézte a munkásság hősies erőfeszítését. Az újjáépít,és felől halogató kitérő választ adott, majd egy háborús kárbevallás alkalmával úgy nyilatkozott, hog}' a pápai gyártelepét nem is kívánja helyre állítani. És mi történik most ? Felmondanak a munkásoknak kivétel nélkül. Az Iparügyi minisztérium valóban lehetővé tett bizonyos felmondásokat. Engedélyezte a romeltakarítással foglalkozó alkalmi munkások elbocsájtását illetve áthe'yezését. Most már — úgy gondolják — ezt vonatkoztathatják a törzs" munkásságra is? Vagy úgy tüntették fel a gyár r o h í^mmunkásait mint azokat az alkalmi munkásokat akiket bármikor a szélnek lehet ereszteni? Céljuk minden esetre világos. És, hogy az újjáépítés munkásai kikkel állanak szemben arra nagyon jól rávilágít a Központ ajánlata, melyet Keresztes Istvánnak az üzemi bizottság elnökének és Kovács Ferencnek az üzemi bizottság év óta először történt, hogy a munkásság, parasztság, szabadon ünnepelhette annak az eseménynek évfordulóját, amikor az írók, a jurátusok, mesterlegények és az éppen ott vásározó parasztok kivonultak az utcára, fölrúgták a régi"íársadalmi rend nyűgét s világgá kiálltották követeléseiket. Szóval: forradalmat csináltak. Ma szintén egy elavult világ fölszámolásáért folyik a kíizdedelem. A nép teljesebb szabadságáért. S, ennek a szabadságharcnak egyik győzelmét éppen pár nappal máicius 15-e előtt vívtuk ki. Azt hittük, olyan csapást mertünk a nép ellenségeire,1 hogy hamarosan nem emelik föl fejüket. A jól végzett munka tudatáva njugodt arccal néztünk a derült márciusi égre, amint vörös és nemzetiszínű zászlókkal felvonultunk. hogy megemlékezzünk az ifjú Petőfi Sándor és a vörös republikánus Táncsics Mihály kézfogása r^L^Amde nin csen 'öl ö in bánat nélkül ! Itt is akadt ünneprontó. A polgármester, a hadosztályparancsnok ós a demokratikus ifjúság szónokának beszéde után a diák ifjúság nevében egy theológus állt fel az emelvényre. Kíváncsian vártuk mit fog mondani, hiszen Petőfi itt tanult a Kollégiumban ! Hosszú évtizedeken keresztül a kollégiumi itjúság melengette hagyományként márc. ló.emlékét. Csalódtunk! Nem az iskolákban. ag ellenforadalmi tanároktól jót úgy sem várunk, a diákifjúság szónokában. Azt gondolja a tiszteletes úr, ha kiragadott és helytelenül alkalmazott Petőfi és Ady idézetekkel takaródzik nem bújik ki beszédéből a reakció Petőfi, ki vörös zászlókkal menetelő népele élén akart meghalni a világszabadságért, s Ady, ki így kiállt ujjongva a munkásság felé : „véreim, magyar proletárok!", hogy kerültek egy olyan beszédbe, mely a munkásság és a parasztság szabadságától félti a nemzetet? Es, nem mondta ugyan nyíltan ki, de a politikailag iskolázatlan emberek is megértették,

f a magyar proletáriátus élcsapatától, a Magyar Kommunista Párttól íélti a magyarságot. Ezek után már azt is feltételezhetjük, hogy az a Deák idézet — „Amit az erő és a hatalom elvesz, azt idő és kedvező szerencse visszahozhatják. — u a felosztott nagybirtokokra, az államosított bányákra, gyárakra' erőműtelepekre, a feudálkapitalista reakció elveszett hatalmára vonatkozik. Hát ne féltsék, (se a diákok, se mások) tőlünk a magj-arságot. Ne féltsék a mi szaÁ Máv. fűtőház alkalmazottai ujabb tanújelét adták önfeláldozó munkakészségüknek. Gerö Ernő közlekedésügyi miniszter elvtársunk felhívása, ami országszelte megindította a vasutasságot, helyi viszonylatban is megértésre talált. A német fasiszták menekülésük •iii.iim.im • 11.11 in »• i——•mi n imiii ihi.miii badságunktól a nemzetet sem, mert a nemzet mi vagyunk : munkások és parasztok ! Ha ami jövőnk záloga a haladás, akkor a nemzeté sem lehet más ! De nem azért írtuk e cikket, liogy egy theológus beszédét fölboncoljuk. Ez a beszéd egy beteg szellemű múltban tündöklő ifjúság hangja volt. Jó, hogy hallottuk! Jó, hogy láttuk a vörös zászlók felé orruukathuzógató tanárnőket és .,úrilány okát". Jó, hogy hallottuk a hadosztályparancsnok történelmileg helytálló nyílt, őszinte, haladószellemű beszédére, s a polgármester személyére, világnézetére tett gúnyos megjegyzéseket, s az diák szónok népei lenes kijelentéseire felzúgó tetszésnyilvánítást. Jó, hogy ott voltunk, legalább tudjuk kivel van dolgank. Legalább rádöbbentünk arra, hogy hiába zúzzuk szét a reakciós államaparátust, ha az iskolákat meg nem tisztítjuk, újabb ellenségeket nevelnek a fejünkre. előtt a Bakonyérbe döntöttek egy fedett vagont, amit fűtőházunk személyzete szabadnapján roham-munkával onnan kiemelt. E munkate jesítmény egy esetleges árvízveszedelemtől is megmentette a környéket, amennyiben ha nagyobb mérvű esőzés, vagy hóolvadás következett volna be, akkor a patak kb. 3 méter mély medrében levő vagon gátat Az iskolák a reakció utolsó bagolyvárai, nem a nép kiválasztószerveí. Még mindig a régi társadalmi rend számára nevelnek. Még mindig az ,,úriember" az eszmény és nem a néppel tartó értelmiségi munkás. Hol van ma olyan ifjúság, amilyen Petőfiéké volt? A húszéves reakciós, fasiszta nevelésnek sikerült kiirtani. Ki felelős azért, hogy az itjúság még ma is régi eszmények után fut ? Tanárok és szülők egyaránt, hamis életszemléletet oltanak be a gyermekekbe. Mindenkit letaposó karrieristákat nevelnek a végcél ,,a tisztes polgári jómód" érdekében. Nem mondom, kényelmes dolog mások munkájából élni, de bűnös dolog. S nagyon veszedelmes útravalót ad gyermekének az a szülő, ki ilyen vágyakkal ereszti ki az életbe, mert mi dolgozók is fölszabadultunk végre, és nem vagyunk hajlandók munkánk gyümölcsét másnak átengedni. alelnökének tettek. Amennyiben az üzemi bizottságnak fenti két tagja a vállalat érdekének és kívánságának megfelelően jár el és a pápai munkásságot a pápai teleppel kapcsolatos eredeti újjáéppítési szándékától eltéríti, úgy jobb poziciót, illetve beosztást helyeztek részükre kilátásba. A két üzembizottsági elnök erkölcsi érzésében legmélyebben megsértve természetesen visszautasította az ajánlatot és nem hagyta magát aljas módon megvesztegetni. Nagyon gyanús ez a minden áron leépíteni akarás. Az ügy egyre mérgesedik. Az Iparügyi Minisztérium leggyorsabb beavatkozására, ellenőrzésére volna szükség. A gyárra vonatkozó tervekkel és javaslatokkal kapcsolatban elsősorban a gyár rohammunkásait, a szakszervezetet és a város hatóságát kellene megkérdezni akinek első rendű érdeke az újjáépítés. képezett volna a víz szabad folyásának. Dévényi István mozdonyvezető és Horváth László műhelyvezető szakszerű vezetése mellett, még külön ki kell emelni Mezei Jenő mozdonyvezető, Fövényesi Ernő mozdonyvezető, Sziklai Ferenc mozdonyvezető Radvánszki József,- Varjas József fűtők önfeláldozó munkáját is. Mi egyenrangú szövetséget kínáltunk az értelmiségieknek. A diákifjúságnak is, mert föltételeztük, hogy hajlandók vállalni Petőfi örökségét. Nekik ez nem kell. Ok csak olyan együttélésbe mennek bele, amelyikben övék a vezetőszerep, amelyikden ők vannak felül, mi pedig alul. Hívó szavunkra gúnyosan nevetnek, kézfogásra nyújtott jobbunkra ráütnek. . Hát jól van-! Nem kellenek ! De azután ne sírjanak, ha kikerülnek az iskolából, és az a nép akit ők megrugdaltak, nem fogadja be őket. Mi megtaláljuk majd a módját annak, hogy legyen elég képzett és demokratikus gondolkozású tisztviselőnk. - Jegyezze meg mindenki: a világ kereke nem áll meg. Aki a fejlődéssel szembeszáll nem akarja elismerni, hogy körülötte minden megváltozott, azt összetöri a történelem. És ez így van rendjén.