Pápai Néplap – II. évfolyam – 1946.

1946-03-24 / 12. szám

II. évfolyam, !2. szám. Áfa: SO.OOO penLCJŐ. 1946 március 24 Magyar Kommunista Párt, Szociáldemokrata Párt, Nemzeti Parasztpárt demokratikus hetilapja Quovadis?! Újjáépítés helyett — leépítés Mindnyájan figyelemmel kisér­hetjük a műtrágyagyár munká­sainak hónapok óta tartó férfias rohammunkáját. A földig lerom­bolt és porráégett gyártelepen a munkásság feleszmélve a nagy levertségből rögtön magára ta­lált. Néhány héttel a felszabadu­lás után a még megmaradt mun kásfürdöben megindult a munka. Gipszet, mosóport gyártottak, ólmot tisztítottak. A gyár mun­kásságának a legnagyobb nehéz­sségek közepette is csak egy cél lebegett szeme előtt Ami még megmaradt a gyártelepen : gyár­kémény, iparvágányok, csator­názás, viz, villanyvezeték nem rozsdásodhat, nem lepheti el a gaz.Jnem heverhet parlagon. Mint ipát telep nagy érték és felhasz­nál ható. Újjáépítjük! A gyár tulajdonosa a Hungária Vegyi és Kohó mű vek Rt már az első perctől fogva, rossz szem­mel nézte a munkásság hősies erőfeszítését. Az újjáépít,és felől halogató kitérő választ adott, majd egy háborús kárbevallás alkalmával úgy nyilatkozott, hog}' a pápai gyártelepét nem is kívánja helyre állítani. És mi történik most ? Felmondanak a munkásoknak kivétel nélkül. Az Iparügyi mi­nisztérium valóban lehetővé tett bizonyos felmondásokat. Enge­délyezte a romeltakarítással fog­lalkozó alkalmi munkások elbo­csájtását illetve áthe'yezését. Most már — úgy gondolják — ezt vonatkoztathatják a törzs" munkásságra is? Vagy úgy tün­tették fel a gyár r o h í^mmunkásait mint azokat az alkalmi munká­sokat akiket bármikor a szélnek lehet ereszteni? Céljuk minden esetre világos. És, hogy az újjá­építés munkásai kikkel állanak szemben arra nagyon jól rávilá­gít a Központ ajánlata, melyet Keresztes Istvánnak az üzemi bizottság elnökének és Kovács Ferencnek az üzemi bizottság év óta először történt, hogy a munkásság, parasztság, szaba­don ünnepelhette annak az ese­ménynek évfordulóját, amikor az írók, a jurátusok, mesterlegé­nyek és az éppen ott vásározó parasztok kivonultak az utcára, fölrúgták a régi"íársadalmi rend nyűgét s világgá kiálltották köve­teléseiket. Szóval: forradalmat csináltak. Ma szintén egy elavult világ fölszámolásáért folyik a kíizde­delem. A nép teljesebb szabad­ságáért. S, ennek a szabadság­harcnak egyik győzelmét éppen pár nappal máicius 15-e előtt vívtuk ki. Azt hittük, olyan csa­pást mertünk a nép ellenségeire,1 hogy hamarosan nem emelik föl fejüket. A jól végzett munka tudatáva njugodt arccal néztünk a derült márciusi égre, amint vörös és nemzetiszínű zászlókkal felvonul­tunk. hogy megemlékezzünk az ifjú Petőfi Sándor és a vörös republikánus Táncsics Mihály kézfogása r^L^Amde nin csen 'öl ö in bánat nélkül ! Itt is akadt ünnep­rontó. A polgármester, a hadosztály­parancsnok ós a demokratikus ifjúság szónokának beszéde után a diák ifjúság nevében egy theológus állt fel az emel­vényre. Kíváncsian vártuk mit fog mondani, hiszen Petőfi itt tanult a Kollégiumban ! Hosszú évtizedeken keresztül a kollégi­umi itjúság melengette hagyo­mányként márc. ló.emlékét. Csalódtunk! Nem az iskolák­ban. ag ellenforadalmi tanároktól jót úgy sem várunk, a diákif­júság szónokában. Azt gondolja a tiszteletes úr, ha kiragadott és helytelenül alkalmazott Petőfi és Ady idézetekkel takaródzik nem bújik ki beszédéből a reakció Petőfi, ki vörös zászlókkal mene­telő népele élén akart meghalni a világszabadságért, s Ady, ki így kiállt ujjongva a munkás­ság felé : „véreim, magyar pro­letárok!", hogy kerültek egy olyan beszédbe, mely a munkás­ság és a parasztság szabadságá­tól félti a nemzetet? Es, nem mondta ugyan nyíltan ki, de a politikailag iskolázatlan emberek is megértették, f a magyar prole­táriátus élcsapatától, a Magyar Kommunista Párttól íélti a ma­gyarságot. Ezek után már azt is feltételezhetjük, hogy az a Deák idézet — „Amit az erő és a hata­lom elvesz, azt idő és kedvező szerencse visszahozhatják. — u a felosztott nagybirtokokra, az államosított bányákra, gyárakra' erőműtelepekre, a feudálkapita­lista reakció elveszett hatalmára vonatkozik. Hát ne féltsék, (se a diákok, se mások) tőlünk a magj-ar­ságot. Ne féltsék a mi sza­Á Máv. fűtőház alkalmazottai ujabb tanújelét ad­ták önfeláldozó munkakészsé­güknek. Gerö Ernő közlekedésügyi mi­niszter elvtársunk felhívása, ami országszelte megindította a va­sutasságot, helyi viszonylatban is megértésre talált. A német fasiszták menekülésük •iii.iim.im • 11.11 in »• i——•mi n imiii ihi.miii badságunktól a nemzetet sem, mert a nemzet mi va­gyunk : munkások és parasz­tok ! Ha ami jövőnk záloga a haladás, akkor a nemzeté sem lehet más ! De nem azért írtuk e cikket, liogy egy theológus beszédét föl­boncoljuk. Ez a beszéd egy be­teg szellemű múltban tündöklő ifjúság hangja volt. Jó, hogy hallottuk! Jó, hogy láttuk a vö­rös zászlók felé orruukathuzógató tanárnőket és .,úrilány okát". Jó, hogy hallottuk a hadosztálypa­rancsnok történelmileg helytálló nyílt, őszinte, haladószellemű be­szédére, s a polgármester sze­mélyére, világnézetére tett gú­nyos megjegyzéseket, s az diák szónok népei lenes kijelenté­seire felzúgó tetszésnyilvánítást. Jó, hogy ott voltunk, legalább tudjuk kivel van dolgank. Lega­lább rádöbbentünk arra, hogy hiába zúzzuk szét a reakciós államaparátust, ha az iskolákat meg nem tisztítjuk, újabb ellen­ségeket nevelnek a fejünkre. előtt a Bakonyérbe döntöttek egy fedett vagont, amit fűtőhá­zunk személyzete szabadnapján roham-munkával onnan kiemelt. E munkate jesítmény egy eset­leges árvízveszedelemtől is meg­mentette a környéket, amennyi­ben ha nagyobb mérvű esőzés, vagy hóolvadás következett volna be, akkor a patak kb. 3 méter mély medrében levő vagon gátat Az iskolák a reakció utolsó bagolyvárai, nem a nép kiválasztószerveí. Még min­dig a régi társadalmi rend számára nevelnek. Még min­dig az ,,úriember" az esz­mény és nem a néppel tartó értelmiségi munkás. Hol van ma olyan ifjúság, amilyen Petőfiéké volt? A húszéves reakciós, fasiszta nevelés­nek sikerült kiirtani. Ki felelős azért, hogy az itjú­ság még ma is régi eszmények után fut ? Tanárok és szülők egyaránt, hamis életszemléletet oltanak be a gyermekekbe. Min­denkit letaposó karrieristákat nevelnek a végcél ,,a tisztes polgári jómód" érdekében. Nem mondom, kényelmes dolog má­sok munkájából élni, de bűnös dolog. S nagyon veszedelmes útravalót ad gyermekének az a szülő, ki ilyen vágyakkal ereszti ki az életbe, mert mi dolgozók is fölszabadultunk végre, és nem vagyunk hajlandók munkánk gyümölcsét másnak átengedni. alelnökének tettek. Amennyiben az üzemi bizottságnak fenti két tagja a vállalat érdekének és kívánságának megfelelően jár el és a pápai munkásságot a pápai teleppel kapcsolatos eredeti újjá­éppítési szándékától eltéríti, úgy jobb poziciót, illetve beosztást helyeztek részükre kilátásba. A két üzembizottsági elnök erkölcsi érzésében legmélyebben megsértve természetesen vissza­utasította az ajánlatot és nem hagyta magát aljas módon meg­vesztegetni. Nagyon gyanús ez a minden áron leépíteni akarás. Az ügy egyre mérgesedik. Az Iparügyi Minisztérium leggyor­sabb beavatkozására, ellenőrzé­sére volna szükség. A gyárra vonatkozó tervekkel és javasla­tokkal kapcsolatban elsősorban a gyár rohammunkásait, a szak­szervezetet és a város hatóságát kellene megkérdezni akinek első rendű érdeke az újjáépítés. képezett volna a víz szabad fo­lyásának. Dévényi István moz­donyvezető és Horváth László műhelyvezető szakszerű vezetése mellett, még külön ki kell emelni Mezei Jenő mozdonyvezető, Fö­vényesi Ernő mozdonyvezető, Sziklai Ferenc mozdonyvezető Radvánszki József,- Varjas József fűtők önfeláldozó mun­káját is. Mi egyenrangú szövetséget kí­náltunk az értelmiségieknek. A diákifjúságnak is, mert föltéte­leztük, hogy hajlandók vállalni Petőfi örökségét. Nekik ez nem kell. Ok csak olyan együttélésbe mennek bele, amelyikben övék a vezetőszerep, amelyikden ők vannak felül, mi pedig alul. Hívó szavunkra gúnyosan nevetnek, kézfogásra nyújtott jobbunkra ráütnek. . ­Hát jól van-! Nem kellenek ! De azután ne sírjanak, ha kike­rülnek az iskolából, és az a nép akit ők megrugdaltak, nem fo­gadja be őket. Mi megtaláljuk majd a módját annak, hogy le­gyen elég képzett és demo­kratikus gondolkozású tisztvise­lőnk. - Jegyezze meg mindenki: a világ kereke nem áll meg. Aki a fejlődéssel szembeszáll nem akarja elismerni, hogy körülötte minden megvál­tozott, azt összetöri a törté­nelem. És ez így van rendjén.

Next

/
Thumbnails
Contents