Pápai Néplap – II. évfolyam – 1946.
1946-12-29 / 52. szám
Ünnepi szám 12, oldat E946 december 29 r BIBII iiedi mm rnrni RErLNr Magyar Kommunista Párt, Szociáldemokrata Párt, Nemzeti Parasztpárt demokratikus hetilapja ||fmmár második karácsonyt ünnepeljük felszabadulás óta. A vért és anyagot nem kímélő háború után békét és szeretetet vágyó emberiség készül a nagy ünnepre, a szebb, tisztább és őszintébb karácsonyra. Az Idő kérlelhetetlen vaskereke, mely örömet és bánatot, szeretetet és gyűlölködést morzsol öreg fogai között, ezúttal is nagy Ítéletre készül. ítéletet hoz a mult bűnei feleti, felmorzsolja a mult bűnös szabadságtipró, embergyalázó törvényeit és helyébe a mindannyiunk által vágyott szeretet ünnepét; a krisztusi értelemben vett karácsonyt hozza. A mult és a jelen cifra hazugságait összezúzva dobja a terhes jövőbe, hogy abból mint emberi mű : az ünnepibb ünnep; a szeretet szabad ünnepe megszülethessél^ Mert nézzük meg a hirdetett I'-Í «•»;.•.örí ru.e-: liL*?emeih•*>' cey nyit kapói - a tarsadaiom azon rétege, ameiy erre legjobban rászolgált: a munkásnép? ffjfolt-e már korszak, amikor a dolgozó nép hittel és olcsó örömmel teli karácsonyát szabadon, a holnapi kenyér gondjától mentesen ünnepelhette? Mert karácsony után bojt következett. A gyomortól megtakarított kétnapos feledés, az illúziók arról, hogy a krisztusi szeretet elültetődött az emberi szívekben, a szent karácsonyi dallamok, amelyek két napra látszólagosan eltüntették a különbséget a gazdag és szegény, tőkés és munkás között, elfoszlottak a való élet kemény törvényszerűségein. HHfert mi jól emlékezünk. A karácsonyfák szép, csillogó angyalhajjal, színpompában cikkázó üveggömböcskékkei, a szeretet különféle szimbólumaival ékesített fái szórták huszonötéven át dermesztő kará cson yainkon gőgös fényüket, a s^pt arcú, horpadt mellű, rongyosok seregére. A „Mindenki Karácsonya" című produkció volt ez a díszes ünnepély, a szeretet elsikkasztott előadása. Horthyné és érdemrendjeles serege a sokat reklámozott, de a munkások verítékéből és béréből ellopott jótékonysági akcióikkal rendezték a nagy komédiát: városok főterein, nagy önreklámozás után felállították a jelképet és alája színpadszerűen felvonultattak a nagyszámú rongyosruhájú statisztériát. Közönségbe sem volt hiány : felvonultak a szormebundás, jótékonykodó hölgyek és urak és sajátkezűleg nyújtották át az ajándékokat, az alamizsnát, a morzsát a nagy kalácsból, amit a szegények munkájukkal, reménytelen jövővel, szenvedésekkel dagasztottak nekik. Mert ők termelték a gépeket, gyártották a bombákat, hogy annak egy szilánkja a nagytőkés érdekek visszacsapódásaképen emlékeztessen, hogy az urak nem hálátlanok. Igaz, hogy gyermekét, apját vagy férjét kellett feláldoznia, de az ígért szeretet és boldog jövőből karácsonykor kapott egy kis csomaggal. 0 •• 0 • ..::!:::.-1 0 A o 0 0 B ..;:::::»:•:: :: s.. • 0 0 erre csak egy felelet van; ha nem is egyenes vonalon, de a történelem mindig a fejlődés irányába haUd. Az igazságosabb, a haladottabb, az emberibb rendszer kérlelhetetlenül elsodorja mindazt, ami hazug és ósdi, mert helyébe a jobb, az emberiség igényeinek megfelelőbb, a fejlődés követelményeivel nem ellenkező társadalmi életforma lép. A hazugság világáról a lepel lehull. Helyébe A felemelő ünnepség után a „megajándékozottak" kis csomagocskájukkal mehettek haza a külvárosok sötét, embertelen, vályogból épült viskóiba. Az elmúlt 25 év jelképe volt ez is, mint a „Mindenki Karácsonyfája". Jelkép volt az ezernyi népkonyha, a szükséglakás, ahol a máió falak közt csendben gyilkolt ezernyi fajta népbetegség. |jfl történelem azonban nem áll meg, hanem halad tQvább. Hogy ez a haladás milyen irányú lesz, a dolgozók szolidaritásából megszülető munkára és alkotásra felépített, az igazi emberi erkölcsöket tisztelő életforma lép. Ahol kéz a kézben, közös céllal harcol a munkás, paraszt és a haladó értelmiség az igazi krisztusi karácsonyi gondolatok eléréséért. lUffözben azonban a történelmi erők másik pólusa is óriási erőket gyűjt össze és vet harcba a hazugságra felépített, gyökerét vesztet, saját hatalmának fennmaradása érdekében. A háború után még élesebben kialakultak ezek az osztályfrontok. Míg az egyik táborban a dolgozók világa, a másikban tőkések csoportosultak, hogy megvívják gazdasági és politikai síkon azt a harcot, amely eldönti a jövő világ képét. A dolgozók és a munkáltatók pártjainak küzdelme folyik szerte a világon. Legtöbb esetben az antifasiszta háború következtében a tőkés érdekeket képviselő pártok is baloldali jelszavakat hangoztatnak. Vannak közöttük, akik rövidlátóan és talán jóhiszeműen elhitetik magukkal, hogy létrejöhet a gazdasági élet és a termelési technika mai fejlettsége fokán egy mult századbeli liberális polgári demokrácia, amely " egyeztetni tudja látszólagosan érdekeiket a dolgozók felé. Ez az egyeztetés természetesen szerintük olyan lenne, amely tökéletesen biztosítja az általuk képviselt rétegek teljes szabadságát. De arra persze nem akarnak rájönni, hogy ez a dolgozók teljes rabszolgaságát jelentené. h folyik a magyar belpolitika. is* A |*ét r.?gy tájsaclaJ oszt/iiy* a és tőkések osztálya között folyik a harc. A magyar dolgozók jogaikban felszabadult tömege a hosszú elnyomatás alatt harcossá vált. Eltűnt a csendőr-szurony, a kakastollas horthy-rendszer sok más szimbólumaival együtt és helyét a demokrácia szabad légköre váltotta fel. Ez a felszabadulás a tőkéseknek, ha korlátozottan is, de fegyvert adott a kezébe; a szabadság fegyverét. Tőkéseink, mint a múltban, úgy ma is kizsákmányolásra, a munkásság jogainak csorbítására használják ki a demokrácia adta szabadságot. A magyar belpolitikát jellemző válságok ennek a harcnak egy-egy állomásai. A demokratikus pártok vezetői az országépítés munkájával vannak elfoglalva, addig a tőkések szervezkednek, hogy meglévő pozícióikat megszilárdítsák és az elvesztetteket visszaszerezzék. És ez a. harc — ha akarjuk, ha nem — még karácsonykor is folyik, aminek kiéleződése minden emberi szándék ellenére is elkerülhetetlen. A harc során a túloldal kénytelen lesz igénybevenni azokat az eszközöket, amelyek a mai történelmi pillanatban a tőke érdekének védelmére alkalmasak. A szeretet álcázása, annak elhitetése, hogy alamizsna adományaikkal megváltják a dolgozók jobb jövőért vívott harcát: ma már meddő kisérlet. Az öntudatos dolgozók tömege a második szabad karácsony napján nem akar több cirkuszt, megaláztatást. Karácsonyt akarunk, a mindnyájunk, karácsonyát, a szeretet igazi ünnepét, amely őszinte segítséget hoz minden becsületes dolgozó magyarnak. Ez lesz a mi karácsonyunk.
