Pápai Néplap – I. évfolyam – 1945.

1945-09-09 / 20. szám

választáson a Kommunista Párt nem szerez imponáló szavazatmennyiséget, akkor ez a kér­dés nem oldódik meg simán. Én biztosra ve­szem, meg lesz hozzá az erő, hogy a válasz­tások után megoldjuk ezt a kérdést, mint ha­zánk többi nehéz kérdését is. A Kommunista Párt amikor rámutat arra, hogy nehézségek előtt állunk, ugyanakkor hangsúlyozni kívánja, nincs az a nehézség az országban^ amelvet nem tudnánk legyűrni, ha összefogjuk a nemzeti erőket és ha a munkásegység jegyében irányt mutatunk a demokrácia minden rétegének. Rákosi elvtárs beszédét percekig tartó tans­orkán követte. — A Vándorkórus munkásdalai­val, majd az Internacionálé elétieklésével fejezte be az ünnepélyt. * Győri nagy beszéde után Sopronba uta­zott Rákosi elvtárs, ahol óriási tömeg előtt újabb hatalmas beszédet mondott. Beszédét megelőzően a Sopronba már megérkezett 7000 főnyi hadifogoly nevében Fodor János főtörzs­őrmester köszöntötte Rákosit. -Köszö i/ük neked Rákosi Mátyás, hogy . kiszabadítottál bennünket — mondta, — majd ígéretet tett, hogy a hadi­foglyok úgy fognak dojgozni, mint még soha és az újjáépítésből kiveszik részüket. Északdunántúl dolgozói biztosítják Rákosi elvtársat, hogy a reakció nem számíthat Észak­dunántúlra ! Ügyvédek Oroszországban Egyszerű, de végtelenül kedves barátsá­gos orosz katona volt. Alig pár perce ismertem meg és mégis, úgy éreztem, mintha már évek óta ismernénk egymást. Szívesen felelgetett, a neki biztosan együgyűnek látszó kérdéseimre. — Civilben mi a foglalkozása ? — Kérdeztem.' — Ügyvéd vagyok. — Tessék? — Ügyvéd. — Ügyvéd ? Hát én azt hittem, hogy Oroszországban nincs is ügyvéd, — Ddiogy nincs, mégpedig nagy és tiszteletreméltó szerepet tölt be — Mi ez a szerep? — Segítségére kell lennie a bíróságnak az ítélkezésben. A tárgyalásokon vagy mint vádló vesz részt, vagy mint védő a peres felek képviselője. Az ő kötelességük, a jogi ta­nácsadás, beadványokat, okiratokat szerkeszte­nek, feladatuk a jogszabályok, tőrvények magya­rázása. Tanácsot kell adniok a rászorulóknak. — Miből élnek ezek az ügyvédek? — Miből ? Hát akik igénybe veszik őket azok fizetik. — Hajaj szegény szovjet polgárok! — Téved. Az orosz ügyvédek nem „nyúz­zák" a népet, sőt nem is ők veszik fel a honoráriumot. — A feleségeik? Még rosszabb! — Nem. A díjakat a tanácsadó pénztárá­ba- kell befizetni, aztán a pénztár a végzett munka arányában osztja szét a pénzt a tanács­adókban dolgozó ügyvédek között Ügy tudom, hogy nem mindenki keres egyfor­mán Oroszországban. Mi történik azokkal, akik keveset keresnek és mégis szükségük van ügy­védre, tanácsra szorulnak? — Aki kevesebbet keres, attól kevesebbet kérnek, vagy egyáltalán nem fizet. így pld. a Vörös hadsereg tagjai és azok, hozzátartozói teljesen ingyen kapnak jogi tanácsot, ingyen készítenek nekik kérvényt, beadványokat stb. — Ha jól következtetek eddigi beszédéből, Oroszországban az ügyvédek is közösségben élnek nem ? — Természetesen — területenként „ügy­védi kollégiumok" vannak. — Magán ügyvéd-nincs is? — Nincs. Aki ügyvédi tevékenységet akar folytatni, az kérheti a felvételét az ügyvédi kollégiumba. —Na és ki akarhat ügyvédi tevékenysé­get folytatni? — Mindenki, aki a jogtudományi főisko­lát elvégezte. — Értem, folytassuk. Szóval ügyvédi kol­légiumok is vannak. És hogy működnek ezek ? — Mindenben a testület közgyülése^és a közgyűlés által választott tanács határoz. A ta­nács tagjai által választott elnök, titkár, stb. — És hogyan fejtik ki tevékenységüket, hogyan működnek ezek a kollégiumba tömö­rült ügyvédek? — Ügyvédi tanácsadókban. Ezeket váro­sonként, kerületenként szervezik. A kollégium megbizza valamelyik tagját a tanácsadó veze­tésével. Ez a vezető osztja el azután az ügy­védek között a munkát, Ő állapítja meg az ügyvédi díjakat és felügyel az ügyvédek mun­kájára. — Nagyszerű. Ügy képzelem, Oroszor­Nem nehéz a felelet, hiszen az állami bányászoknak a régi rendszer alatt is jobb volt mint nekünk. . . Hogy irigyeltük már akkor őket, hányszor, sóhajtottunk, hogy: „Ha egyszer mi is állami alkalmazottak lehetnénk!" Három kérdés az, amelyiknek megoldását az államosítástól várjuk. A nyugdíjbahelyezés idejének megrövidítése, a nyugbér és bérkérdés rendezése. Ezek a problémák nem új keletűek. Ahány képviselő jelölt a városban fellépett, — hogy a bányászok rokonszenvét — és szavazatát meg­nyerje, az mind ezeknek a kérdéseknek rende­zését igérte. Nem voltak ez alól kivételek Imrédi Béla és Angyal László sem. Nagyon is jól emlékeznek még az erzsé­bettelepi bányászok Imrédi Ígéreteire és villany­beszerelési trükkjére. . . Az állami bányászokat 30 év után nyug­díjba helyezték, a mieinknek negyven évet kel­lett leszűrni, — már annak aki bírta negyven égig. . . Mert a béreink is nagyon elmaradtak az államiakétól és nem volt képes egy bányász 1 sem úgy táplálkozni, mint ahogyan a nehézj szágban nem félnek annyira az ügyvédektől, ügy-e? — Egyáltalán nem A szovjetügyvéd szo­ros kapcsolatban van a munkással és paraszttal. Gyakran látogatják a munkahelyeket és taná­csokat is adnak. Gyakran rendeznek jogi tájé­koztató előadásokit. Az a céljuk, hogy a mun­kások és a parasztok tisztában legyenek jogaik­kal, hogy érdekeiket minden körülmények között meg tudják védeni. — Ez szép. Bezzeg nálunk . . . munka mellett kellett volna, — még akkor sem, mikor a kirakatok roskadoztak az élelmiszertől, mikor a mozdonyokat búzával fűtötték, mikor a kávét a tengerbe öntötték! . . . A bányász akkor is éhezett és — nedves, aóhos, egyszoba-konyhás lakásba lakott hatod­magával. Hány bányász „dőlt ki" 30-32 éves korában, hány halt meg fiatalon „szilikózisban" azért mert mikor betegnek érezte magát nem mehetett orvoshoz, mert a táppénz még az éhen­haláshoz is kevés volt ? ! ... és ha kidolgozta a keserves 40 évét, akkor öregen, betegen vehette a „nagyobb csá­kányt" kereshetett magának más munkát, mert Viszonteladóit ! TextilrövidáruQáztartási cikkek stb., üzletemben a leg/utányo­sabb áron kaphatók ! Porpácsy Árpád nagykereskedő és gyári képviselet Pápa, Korvin-utca 2 szám. Vége a második világháborúnak A Japán fegyverletétel aláírásával jogilag is befejeződött a második világháború, amely majdnem napnyi pontossággal hat évig tartott. 1939 szeptember elsején jelentette a német rádió, hogy a lengyelek „reggel 5 óra óta visszalő­nek" és ezerkilencszáznegyvenöt szept. 2-án délelőtt 10 óra harminc perckor az utolsó tá­madó Japán is aláírta a feltételnélküli fegyver­letétel okmányát A fegyverletétel alkalmával Sztálin generalisszimusz rádiószózatot intézett népéhez: „E világháború kitörése előtt a világfasiz­musnak két melegágya volt. Nyugaton Német­ország, keleten Japán. Ezek robbantották ki a második világháborút, ezek taszították az em­beriséget és a civilizációt a pusztulás szélére. A világ elleni támadás nyugati tűzfészkét négy hónappal ezelőtt oltottuk ki, megadásra kény­szerítve Németországot. A keleti tűzfészket most tapostuk szét." A Japán támadó politika leírása után Sztá­lin megállapította: „Mától fogva mentesnek te­kinthetjük országunkat a nyugatról jött német és a keletről jövő Japán elözönléssel szemben. Beköszöntött a nemzetek és az egész világ ál­tal régóta áhított béke " Moszkva és az egész Szovjetunió legfel­sőbb tanácsa szeptember 3-at győzelmi ünnep­nek nyilvánította Meg kell állapítanunk, hogy ezzel a győzelemmel nemcsak egyszerű katonai sikereket ért el a Szovjetunió, Inneni világra­szóló politikai győzelmet is aratott, hiszen egy negyed évszázados fasizmust pusztított el. A világ tehát ezen a napon a fasizmus rémural­mától való felszabadulását is ünnepelte. A nap jelentőségének megfelelően ünne­pelt városunk is. Pápa lakossága hétfőn este a Főtéren jött össze, hogy a békét méltóképpen megünnepelje, mégpedig olyan szép számmal, hogy erre eddig még Pápán nem volt példa. A város lakosságának ez a megmozdulása bi­zonyíték árra, hogy végleg felszámoltak a mult maradványaival és tömegesen sorakoznak a de­mokráciát építő élcsapatok mögött. Ez a fel­vonulás világosan megmutatja városunk kis reak­ciós rétegének, hogy kár a fáradságáért . . Az ünnepélyen dr Sulyok Dezső polgár­in 'ster, Kerekes János helyettes polgármester elvtárs és Csaba Imre elvtárs szólaltak fel. Köz­ben Kerekes Lajos és Szűcs Aranka szavalt egy-egy Ady-verset. Műsor után hajnali órákig táncoltak a Fő­téren. Üzenet Pécsről Elvtárs — mondta egy bányász bucsuzóul, add át üdvözletünket a pápaiaknak, kérd meg őket, hogy segítsenek nekünk. Magyarázd meg, — én nem tudom úgy előadni neked, ahogyan szeretném — de te úgyis láttad, ismered a mi életünket . . . Tudod, hogy rengeteg nehézség­gel "küzdünk. Az életünket reszkírozzuk minden nap és nemcsak kötelességből tesszük. Azaz, hogy ... mi kötelességünknek érezzük, ezért tesszük. Ezért szállunk, le még vasárnap is a bányába. Ugy érezzük, hogy mi felelősek vagyunk a vonatok közlekedéséért, hogy a gyá­raknak ne kelljen szénhiány miatt leállniok, hogy a télen legyen szén, hogy a munkából hazatérő munkásnak majd ne kelljen fázni . . . Ezért áldozzuk fel a vasárnapjainkat i;, ezért dolgozunk megfeszített erővel. — Magyarázd meg — mondta — és kérd meg a város dolgozóit a nevünkben, hogy eb­ben a munkánkban segítsenek nekünk. Ré­szünkre a legfontosabb egyelőre az, hogy ál­lamosítsák a bányákat. Ezt a Kommunista Párt tűzte programmjára. Azt kérjük Pápa dolgozói­tól, segítsék, erősítsék a pártot, hogy prog­rammját végrehajthassa, eredményesen képvisel­hesse érdekeinket. Jó szerencsét! Egy bányász írja: Mit várnak a bányászok az államosítástól

Next

/
Thumbnails
Contents