Munkás Ujság 1. évfolyam, 3-52. sz. (Pápa, 1919)

1919-05-20 / 40. szám

Pápa, 1919 május 20. Vifág proletárjai egyesüljetek! I. évfolyam. 40. szám. A Magyarországi Szoeiáiista Párt pápai pártszervezetének hivatalos lapja Szerkesztőség és kiadóhivatal: Pápa, Petőfi-utca 13. szám. cimre küldendők a lap szellemi, valamint anyagi részét illető küldemények. j: * 1 Kéziratokat nem ad vissza a szerkesztőség. Megjelenik kedden, csütörtökön és vasárnap. E őfizetési ir: Egész évre 42 kor., fél évre 21 korona. — Egyes sz&m ára 30 fillér. Hirdetéseket jutányos áron felvesz a kiadóhivatal. A Munkástanács folyó hó 21-én, szerdán este 7 órakor a Városháza nagytermében ülést tart. Ne csüggedjetek, ne legyetek kishitűek, kedves elvtársak! Ne kedvetlenedjetek el, ne elégedetlenkedjetek, ne zúgolódjatok, ha a Tanácskormány, vagy annak bármely közege a viszonyok kényszerítő hatása alatt oly rendeleteket ad ki, olyan rendszabályokat léptei életbe, melyek nincsenek a ti Ínyetekre, melyek nem oly szerencsések, hogy becses tetszéseteket megnyerjék, mert újabb áldozatokat kérnek tőletek, vagy újabb lemondást, korlátozásokat követelnek mindenkitől. Ne hallgassatok a ki nem elégíthető hiúság, vagy a mértékletességre szorított íny és gyomor szavára, hanem a józan ész és az okos mérlegelés következtetésére. Idézzétek fel minduntalan az 1. 1 • c.wguivtuMil Vwi

._tvcz.ijl, nutlClj' cl iU.vli és a közeli multat a jó fénykép hűségével rögzíti lelki szemeitek elé. Ez a hű, egyéni impresszióktól, nélkülözéstől, szenvedésektől el nem homályosított és meg nem hamisított emlékezés megjeleníti előttetek azt az igazságot, amit mindenki tud, de amit oly sokan hajlandók minduntalan elfelejteni, hogy a Tanácskormány egy romokba döntött, széttépett, mindenétől kifosztott csonka országot vett át. Hol van az a csodatevő, aki a romokat néhány hét, vagy néhány hónap alatt eltakarítsa, helyükbe ugyanannyi idő alatt új, szép, lakható nagy házat emeljen ? Hol van az a csodatevő kormány, mely a megelőzők bűnei következtében szétmarcangolt, mindenütt ellenségek által körülvett országot hamarosan összefoldozza és azokat a részeket toldja először hozzá, melyek mindnyájunknak fát, szenet és ruhát adhatnak? Hol van az a csodatevő, aki a négy és fél éves háború intézői által esztelenül tönkretett állatállományunkat néhány hónap alatt újjal tudná pótolni? Mindezek százszor és ezerszer elmondott dolgok, de századszor és ezredszer bele kell trombitálni a fülekbe, mert igen sok ember nem az agyával és eszével gondolkodik, hanem a gyomrával és bőrével, ha gyomrát nem elégítheti ki, oly módon és mértékben és testét nem takarhatja olyan ruhával, mint a világháború előtti „boldog" béke idejében szokta. Sok ember a gyoirra kesergő szavára elfelejti, hogy szoeiáiista, sok pedig, aki nem őszinte hive, sőt titkos ellensége a szociálizrrusnak, elégedetlen a mai rendszerrel, ha újabb megszorításokat tartalmazó rendeletek jelennek meg. A Tanácskormánynfk sincs öröme, sem passziója ilyen rendeletek közrebocsátásában és bizonyára szivesebben rendelné el, hogy mindenkinek reggelire, ebédre és vacsorára 30—30 dkgr. hust juttassanak, mint azt, hogy egy hétre szabjon ki ennyit egy- gy személynek. Mindenesétre igaz.Á gosabb dolog, hogy a kevésből mindenkinek egyenlően kevés, mint kevés kiváltságosnak sok, az óriási többségű j: '"dig semmi se jusson. . »1-? 4 •' . . > t: . • . . i ' 41 . ítUl tgaiii MC .u^vtu^uci ellentmondás nélkül kész eszményeiért nemcsak küzdeni, életét, egészségét kockára tenni, hanem kész értük szenvedni és mindenről lemondani is. Ha a fronton küzdő derék vörös katonáink lemondanak otthonuk-nyujtotta kényelemről, családi örömükről, feleségük, gyermekeik gyengédségéről, saját életük biztonságáról, akkor mi százszor könynyebben lemondhatunk néhány deka hus élvezetéről. Nekünk, pápaiaknak ebben a tekintetben nem sok okunk volt a panaszra, mert ha nem is dúskáltunk nagy bőségben, mégis volt annyink, hogy a nálunk járó pestieknek, ha nem is csurrant, de csöppent és maradt annyi, hogy senki éhkoppon nem maradt. Most néhány hétig szűkebben élünk. De ez a zord időjárás sem tarthat örökké. A nap elküldi áldott sugarait termékeny és jól művelt mezeinkre, kerteinkre és megérleli számunkra az „életet". Addig szorítsuk össze a nadrágszíjat egy vagy két lyukkal. így aztán majd kibírjuk valahogy, mert ki kell bírnunk. Ne felejtsük el soha, hogy mily okból és mily célból kell lemondást gyakorolnunk, küzdenünk és szenvednünk. A gyűlöletet fordítsuk szenvedéseink igazi okozói, a világháború előidézői és a kapitalista rablók ellen. Lelkesedésünkkel pedig forduljunk célunk: a szoeiáiista világrend megszilárdulása felé, melyért érdemes szenvedni, lemondásot gyakorolni és utolsó csepp vérünkig küzdeni. Alkoholtilalom. Ez a szó: alkohol, arab eredetű s finomat, nemeset .-.jelent. - Megtaláljuk minden olyan italban, amivel a magyar ősidőktől fogva jókedvét szokta magasra hangolni. E sajátságos szenvedélyünket, az ivás szenvedélyét a közelmúlt időkben éppúgy, mint évszázadokkal ezelőtt, feltűnő módon kihasználta a burzsoázia. Áz alkohol rettentő munkát végzett. A finomnak, nemesnek elkeresztelt ital sok százezer embert tett szerencsétlenné, mlg boldoggá csak néhányat. Sok-sok boldogságot rombolt le az életben, míg építeni csak azoknak épitett, akik a letűnt rendszer vagyonos (szőliőbirtokos, szesznagykereskedő) osztályát képviselték. Az alkohol, a szesz tehát nemtelen munkái végzett. S ennek a 'munkának a hái&át legerősebben a szegény. •*r.-f rtíínr«*/* <•>» fájdalmukat felejteni vélték az alkoholnak bor, sör vagy pálinka alakjában való élvezésénél. Az alkohol valóságos réme a világnak. Ahelyett, hogy félnénk, vagy legalább is egy keveset óvakodnánk tőle, mindnyájan tömjénezünk neki, elárasztjuk kitüntető elnevezésekkel, dicsőítő éneket zengünk róla, költőink pedig versbe foglalják. Annyi kitüntetésben volt és van része még ma is az alkoholnak, hogy a világ valamennyi tudós férfia, akik mind jót, az emberiségre nézve hasznosat fedeztek fel, nem részesültek fele annyi hálás gondolatban sem. A szesz, míg az iparnak egyik segédeszköze bizonyos ágakban, addig az emberiség testi és szellemi egészségének állandó veszedelme, kegyetlen zsarnoka tud lenni annak, aki hálójába keveredik és nemcsak magát az illetőt teszi tönkre, hanem családját s családjának leszármazottjait is, mert nemcsak bánatot tud feledtetni a szesz és vigságot nyújtani, hanem túlságos élvezeténél magával hozza a nyomorúság mellett az agybajt, hülyeséget, nyavalyatörést, süketséget, némaságot, tüdőbajt és sok minden rosszat, amint ezt az orvosok már régen megállapították. A szesz rombolását Dugdale, híres amerikai tudós kutatásának eredménye mutatja be legfényesebben. Dugdale 1874-ben, egyszerre hat rokon embert talált New-York börtöneiben. Ez a tény felköltötte a tudós figyelmét s kutatni kezdett. És ugyan mi sült ki? Jukes, hollandi ember családjából származtak valamennyien. Ez az ember egész életében részeges volt s 1874-ig 709 leszármazottja élt néki. Ezek közül 174-en