Munkás Ujság 1. évfolyam, 3-52. sz. (Pápa, 1919)
1919-05-20 / 40. szám
8 8. oldal. MUNKÁS ÚJSÁG 1919 jun i us 3. Á szociális termelőszövetkezetek alapszabályai. in. A szövetkezeti gazdaság megszűnik. aj önkéntes kilépés, b) elhalálozás, c) kizárás által. Kilépettnek az a tag tekintendő, aki kilépését bármi okból a gazdasági év utolsó negyedének első tiz napja alatt az intéző tanácsnak bejelenti. Kizárni a szövetkezeti tagot csupán a fegyelmi eljárás alapján meghozott fegyelmi határozattal szabad. A tagok fegyelmi vétségeiről, azok büntetéséről és a fegyelmi eljárásról külön fegyelmi szabályzat intézkedik. Minta (melléklet a főldmivelésügyi népbiztosság 919 F. M. számú rendeletéhez.) Tagsági levél. Alulírott -i az országos gazdasági tanács áltat szociálizáit mezőgazdasági községben fekvő gazdaságába -1 munkanapra - munkanapra kötelezem magamat. Kijelentem, hogy a főldmivelésügyi népbiztosságnak a szociálizáit mezőgazdaságokról szóló 1919 F. M. számú rendelete szerinti alapszabályok, ügyviteli, számtartási és fegyelmi szabályzatai elolvastattak, megmagyaráztattak, azokat megértettem és az azokban foglalt összes rendelkezéseknek magamat feltétlenül alávetem. Kelt (Vége). Aláírás. bünházak lakói, 18-an ilyen bünházak tulajdonosai voltak, 77-en börtönbe került gonosztevők, 64-en a szegényházak tölteléket voltak, 142-en otthon a könyörület kenyerén éltek, 85-en teljesen nyomorékok, rossz nyavalyában szenvedők, őrültek, vakok voltak s a legtöbbjük szintúgy iszákos volt, mint ősük. Mindezt a legnemesebb (?) ital, a szesz idézte elő. A szokás vérré válik, tartja a közmondás s ez igaz is. Jukes, hollandi ember szokását, betegségének minden csiráját, züllött erkölcsét örökölték vérbeli leszármazottjai is. Az alkohol rabságában elpusztult apának fia a gyalázatot szokta örökölni s ez rajta marad akkor is, ha a legjózanabb életet éli. Az alma nem messze esik fájától, — mondja a nép nyelve —, korhely volt az apja, ő sem lesz más... A régi Magyarországban sok áldozatot szedett az alkohol. A bünkrónika tele volt olyan gyilkosságokkal, rablással, a becstelenségnek minden nemével, amelyeket az alkohol mérgének mámora alatt követtek el az emberek. A legtöbb apa-, anya- és testvérgyilkost, haragost, gyujtogatást, rablást, verekedést a korlátlan szeszfogyasztás szült. Sok ember azért lopott és ölt, hogy elegendő pénze legyen az iváshoz, mások e végett csaltak, sikkasztottak. A régi politikai hatalmasságok, a tőkés osztály képviselői, tudatában voltak az alkohol hatásának. A régi képviselőválasztásokon a pénz és a pecsenye s a legfényesebb Ígéretek mellett legnagyobb szerepet játszotta az alkohol. Ezzel vették meg a mandátumokat. Keserű igazság ez, de mi, szociálisták nem szoktuk az igazságot takargatni, bármilyen kellemetlen legyen is az. Igen sok helyen és sokaknál az alkohol választott, nem az akkori választó polgár. így jutottunk azután bele abba a csávába, amit négy és fél esztendőn keresztül alig bírtunk megúszni — a világháború véres tengerébe. A boroshordókon lelketlen kapitálista kufárok hajóztak be a dunaparti palotába a nép képviselőiként, akik azután a nyakunkra engedték jönni a borzalmas háborút, mert a tőkések hadának úgy tetszett, profitot remélt, amit meg is kapott a mi hanyagságunk, az akkori szervezetlenségünk, öntudatlanságunk révén. Bününkért megszenvedtünk. Azonban tanulnunk kell a múltból és ne keseregjünk, különösen ne zugolódjunk a tanácskormány szigorú szesztilalma felett, amelyből csak jó fakadhat. Így, a jelen szigorúságában, úgy sem marad örökké. Ha az idők alkalmasabbak lesznek arra, a Forradalmi Kormányzótanács megtalálja a módját annak, hogy ki-ki hozzájusson az egészségének fönntartására szükséges csekély mennyiséghez. Most azonban, az alkotások óráiban, ebben a gigászi munkában, amelynek mindnyájan egy-egy munkásai vagyunk, tiszta agyakra van szüksége a proletárállamnak, mert e munka sikerétől függ jövőnk minden boldogsága. És ha a proletárdiktatúra minden áldásos következményét biztosítani akarjuk, a jövő szellemét az antialkoholizmusnak kell áthatnia s akkor örökre megszűnik az aikoholgyáros hatalma az emberiség felett. .. M. J. Hirdessen a „Munkás Ujsá^-kn! A szociálizáit gazdaságok tagjainak jogai. 1. Minden tagnak joga van végzett munkája után a gazdálkodás eredményéről reá jutó részhez, még pedig a főldmivelésügyi népbiztosság által országosan megállapított egységes, természetbeni és fix készpénz járandóságra. 2. Az elért tiszta hozadékbani részesedéshez. A szociálizáit gazdálkodás tiszta hozadékát a számadások alapján kerületi (megyei) felügyelőség állapítja meg. A tiszta hozadéknak a tagok felett felosztandó hányadát pedig az országos gazdasági tanács. A tanács az országos gazdasági tanács által ekként megállapítandó hányadot a tagok közül a teljesített munkanapok értéke arányában kell felosztani, míg az ezen felül felmaradó tiszta hozadék tartalékolás céljaira fordítandó. A tartalékolás alapja a föld haszonbére, adója és mindennemű biztosításra kiadott költségei. A felszámitott haszonbér azonban a gazdasági viszonyok és földtermő képessége szerint lesz aránylagosan megállapítva. A szükségletek levonása után felmaradó minden termeivény felett az országos gazdasági tanács szabadon rendelkezik, rendeleteit és a termények hova fordításáról szóló utasításait minden adott esetben a kerületi (megyei) felügyelőségek tartoznak haladéktalanul végrehajtani. 3. Joga van a tagoknak a közgyűléseken résztvenni, tanácskozni és szavazni. A szövetkezeti tag kötelessége a reá bízott munkakört lelkiismeretesen ellátni, felhivásra munkába állni és a munkát legjobb tudása és erejével elvégezni. Az a tag, ki a reá bizott munkát nem megfelelően, vagy hanyagul végzi, fegyelmi vétséget követ el. Egész évre elkötelezett tagok kertjárandóságaik megmunkálásán kivül semmiféle külön gazdálkodást, sem a gazdaságon belül, sem azonkívül nem folytathatnak és ilyenre máshol sem vállalkozhatnak. Jelen rendeletben felsorolt összes gazdasági szervek részletes feladatát s az ügyviteli módját, valamint a szociálizáit gazdasági üzemi ügyviteli és számtartási szabályait az országos gazdasági tanács által kiadott külön szabályzatok állapítják meg. A megalakulások mindig a folyó gazdasági évre {és a folyó gazdasági év végéig (december 3l-ig) szólnak. Ezen rendeletben lefektetett alapszabályokat és az illető szociálizáit gazdaságok egyéb szabályait a Tanácsköztársaság támogatásával a főldmivelésügyi népbiztosság hajtja végre. * Az Elvtársnő. Eddig „Nagyságos Asszony"-nak hívták, így titulálta őt, az udvarlójától kezdve lefelé a szobalányig mindenki. Csak néhány hét óta, mióta — oh, micsoda idők — más szellők fújdogálnak, vette fel a jobban divatos, inkább megfelelő „elvtársnő" nevet. Persze, persze, a korral haladni kell. Elvtársnőnek azóta a gomblyukában is ott virít egy ici-pici piros rzalag, de csak amolyan diszkrét... Elvtársnönek azóta elvei is vannak. így pl.: „A munka nemesít". „Ki korán kel, aranyat lel" stb., stb. Hogy pedig elveit valóra is váltsa, elvtársnő tényleg korán ke! naponta, mert, tetszik tudni, rengeteg dolga van neki és ő pedig szeret ám dolgozni! Korán reggel ugyanis a mészárszék elé keli lOííc anV.í húst uObűt. Ci'fíiiőuJ jZiiitcí. uc akar állni a sorba, de utóbb meggondolja magát. Hátha leráncigálják a nagy tülekedésben a drága, csipkés fehérneműjét s akkor nem tud mit beadni a proletárok részére, pedig 5 adni akar, 6 kész mindent feláldozni a proletárhaza javára ... Elvtársnő tehát — kényszerűségből bár —, de mégis segít valahogy a dolgon. A szakácsnője udvarlójának a mostoha unokabátyja ugyanis beállt a vörös hadseregbe és miután a vörös katonáknak mindenütt előnyük van, őt küldi a mészárszékbe, hogy némi kis ételféle kerüljön a házhoz. De Elvtársnő nem azért kelt fel korán, hogy ne leljen aranyat, de nem ám ... Siet a Főtérre, hogy megnézze a legújabb plakátokat. „Ékszerek beszolgáltatása ... forradalmi törvényszék... 2000 K-ná! több.. ." olvassa félhangosan. Hogyne, a rendeletnek eleget keli tenni... a haza áldozatot kíván. Összecsomagolja szegényes kis ékszerkészletét és viszi fel a városházára. — Ez van csak. Nincs több. Hogy kérem ? A butonom, amelyik testvérek között megért 25.000 koronát? Hát kérem, azzal egy kis baj van. Az unokaöcsém még az ősszel elvitte Dugfalvára, igen az valahol Erdélyben van . . ., igen ... a román havasok között, megszállott területen. Sürgönyöztem neki már többször, hogy küldje el, de nem lehet, nem jár arrafelé most a posta. Elvtársnő búsan helyezi vissza a tokba az ékszereket és fájó szívvel távozik a helyiségből, mert egyiket sem találták 2000 K-nál értékesebbnek. Közben azonban Elvtársnő megérkezik. Hogyne, hisz sokat dolgozott már s a munka
