Munkás Ujság 1. évfolyam, 3-52. sz. (Pápa, 1919)

1919-03-16 / 18. szám

I. évfolyam. Pápa, 1919 március 16. 18. szám. MUNKÁS ÚJSÁG Politikai lap ea A pápai és czelldömölki szociáldemokrata pártszervezetek hivatalos lapja Szerkesztőség és kiadóhivatal: Pápa, Kossuth Lajos-utca 13. szám. E cimre küldendők a lap szellemi, valamint anyagi részét illető küldemények. Kéziratokat nem ad vissza a szerkesztőség. Szerkesztik: TORMA LAJOS és KEREKES JÁNOS Felelős szerkesztő: MOLNÁR ÁRPÁD Kiadja a pápai szociáldemokrata párt. Megjelenik minden szerdán és vasárnap. Előfizetési ár: Egész évre 20 kor., fél évre 10 korona Egyes szám ára 20 fillér. Hirdetéseket jutányos áron felvesz a kiadóhivatal. Elvtársak! Elv társnők! Vasárnap délután fél 2-kor mindenki a Munkás-Otthonban legyen! Megindult a munka! Hatalmas, nehéz küzdelem az, melyet meg kell vívnia a szociáldemokrata pártnak, de éppen az a rengeteg nehéz­ség, mely az utunkba áll, kell, hogy erőt adjon nekünk a mi igaz, szent ügyünk diadalra vitelére. A nemzetközi proleíáriátus évtizedes harcának mindig egyenes volt az útja. Kitűzött célunk a munkásmilliók fel­szabadítása és emberi jogaihoz jutta­tása felé tántoríthatatlanul, börtönökön, csendőrszuronyokon keresztül igyekez­tünk. Évtizedek harca folyt az általános, titkos, községenként! választói jogért, melyet mindig megtagadtak tőlünk az osztályparlamentek só és egyéb piszkos pénzeken összevásárolt képviselői. A forradalom vívmányai között azon­ban ott találjuk a mi régi kívánságun­kat is: a választói jogot, mely mint a legfontosabb eszköz a politikai győze­lemhez,—-ma már rendelkezésünkre áll. A választások küszöbén állunk. Választói joga van ma minden 21 éves férfinak és minden 24 éves (irni­olvasni tudó) nőnek. A választások ma nemcsak pártok és jelölt-listák között fognak dűlni, hanem választanunk kell egy szép, boldog, békés világ és egy j esetleg vérrel fűszerezett csuhás nép- | bolondító diktátura veszélye között. A szociáldemokrata párt a legtisztább j elvi harcot folytatja, míg a feketelelkü csuhás-társaság máris 400 koronákkal igyekszik elkábítani a szegény, tudatlan j asszonyleikeket. Az öntudatos munkás a becstelen vesztegetési ajánlatot — kézzelfog­hatóan és csattanóan utasítja vissza. De úgy-e, a habozó elbutított prole­tárt megingatja a ropogós bankó és elfelejt az gondolkodni is. Eladja saját munkástársai és családja jövőjét 400 koronáért, mely hamar elfogy, hamar elillan! És mi lesz akkor, ha sok munkás f°g 'gy gondolkodni ? Ha sok munkás engedi majd megvesztegetni magát azzal a pénzzel, melyet tőle raboltak el? Kibukik a szociáldemokrata párt a választásokon. Ezt, csak ezt szeretnék a klerikálisok és a nagytőkések. Ezért vesztegetnek, ezért butítanak... Mert, ha diadalmaskodik a vörös­lobogó, — ők nem lehetnek soká urai a ma még bitorolt pénznek és hata­lomnak. A szociáldemokrata párt, mint már irtuk, csakis az igazság fegyverével szándékozik harcolni. így is győznünk kell S És így is győzni fogunk! Hitünk ás reményünk rendületlen! Bizunk a munkásság józanságában, becsületében. Győzni fogunk és az mindenki szá­mára boldogságot fog teremteni. De, ha mégis — esetleg többséget fog összevásárolni a csuha — a szer­vezett munkásság tudni fogja, hogy ő, akármi is lesz, semmit sem veszthet! } | Fizessünk elő a Népszavára! s Az új honfoglalás. Az ágyuk engedelmes puffogásának, a géppuskák és fegyverek kattogó za­jának, a hegyi ütegek fájdalmas vinyo­gásának echójában áll előttünk az űj márciusi nap, talán az első, az igazi, hetvenegy esztendő óta. Ma, amikor újra kokárda díszeleg rajtunk, nem szabad megfeledkeznünk a negyven­nyolcadiki márciusról. A hetvenegy esztendőt könnyen átrohanhatjuk és visszatérhetünk a szelid pesti apostolok forradalmára, amely vértelen volt és nemes volt, mint egy krisztusi had­járat a pogányok között. A gondolat és az eszme akkori hősei nem palo­tákba törtek és nem zúztak élesre fent csákánnyal, nekik csak két út volt fontos: az egyik a Landerer-nyomda felé, a másik a börtönbe. A Landerer­nyomda betüöntődéjében volt becsukva a magyar ember szava, a „Neugebáu­de"-ban a magyar szót kiejtő magyart tartották bezárva. E két fegyházba vonult be a lázas forradalmi tömeg és esernyővel kezükben szabadították ki bilincsei közül a gondolatot és az embert. Az akkori udvaroncok, a kö­zömbösek és nemtörődők az „esernyő forradalmának" nevezték ezt a napot és széles mosollyal nézték a küzdő magyarok sorfalát. Sohasem voltunk annyira melegen együttérzők a márciusi hősökkel, mint . ma, amikor megkezdődött a mi for­radalmunk is. A nyomorúságos esz­tendők lassú pergése mindjobban belénk véste azt a gondolatot, hogy a kormányzószékben azoknak kell ül­niök, akik munkájukkal építik az or­szágot. Mindjobban ráeszméltünk arra, hogy azok, akik ingyenéléssel töltve idejüket a hatalmas munkástömeg kezének munkájából élnek,< nem vezet­hetik becsületesen azt az, országot, amelyben ők a Cézárok. Ök hozták ránk a minden idők legborzalmasabb vérzivatarát, az ötesztendős háborút, amikor, amint a világ legfeketébb sta­Zongora Cimbalom a* Gramofdn és Etofó n aK Hegedő és a létező összes zenekari- és műkedvelő­hangszerek! hangszergyár: Budapest, STERNBERG Rákóczi-út 60. sz. saját palotájában.

Next

/
Thumbnails
Contents