Munkás Ujság 1. évfolyam, 3-52. sz. (Pápa, 1919)

1919-03-16 / 18. szám

2. oldal. MUNKÁS ÚJSÁG 1919 március 16. tisztikája mutatja: 4,183.492 magyar férfit vittek vágóhidra, akik közül ötszáznegyvenezer sebesült meg, há­romszáznyolcvanháromezren estek ha­difogságba, négyszáznyolcezren tűntek el a csaták forgatagában és hatszáz­hetvenezerre borult rá az idegen föld hantja. Ebbe még nincs beleszámítva az utolsó piavei csata, amikor négy­százezer ember vesztesége volt a magyar népnek. Ebben az egyetlen egy csatában tehát Magyarország lakosságának ót százalékát ragadták ki házaikból örökre a conrádok, a nagypálok, a boroevicsek. A piromá­niás germán uralkodónak csak meg­rezdült a bajusza és megnyíltak a tömegsírok. Ezt a szervezett munkásgyilkosságot azok hozták ránk, akik uralkodók ud­varainak fényében sütkéreztek és valami különös és megdöbbentő vérőrületnek engedve, kipusztították az emberiség dolgozó elemeit. Ezeknek tehát pusz­tulniok kellett, hogy a régi világrend elsülyedjen és nyomába az új rend lépjen, amelyben a dolgozó nép maga intézi nemcsak a saját, hanem a belőle élőknek sorsát is. Nem szabad azonban azzal áltatnunk magunkat, hogy az új rend magától jön, hogy megteremti azt az idők természetes fejlődése. Az új világot nekünk magunk­nak kell megteremteni és ezért nyitott szemmel kell állnunk az eszmék hegyén, hogy onnan beláthassunk a Kárpátok övezte kis világunkba. A hálósipkások, akik a forradalmat „vásott csínynek' 1 tekintik, nem alusz­nak, hanem éberül várják azt a pilla­natot, amikor a ma még gyermek­gyöngeségü államformára rácsaphat­nak. Vigyáznunk kell rájuk, nehogy megkezdjék a harcot, amelyből ha a népköztársaság kerül is ki győztesen, de vérrel borítva. Legyen ez a mi for­radalmunk az emberszeretők márciusa. Be kell vallanunk, hogy mi nem így gondoltuk. Fehér, csendes márciust akartunk, sajnos azonban az éhes ágyuk torka még mindig ránk mered és a mi fehér forradalmunkon vércseppek raj­zanak. Biznunk kell azonban magunk­ban és biznunk kell a Fehér Ház elnökében, aki ha szétnéz, látni is fog. A kozákvilág bukásával el keii jönnie a népuralomnak, amelynek kezdetén, a világok lassan befejezéshez érő époszábói forrón köszöntünk: március! Ihász Sándor. Czelldömöiki jegyzetek. Több oldalról elhangzott szavak után ítélve, városunk szeilemi munkásai ab­ban a tévhitben vannak, mintha mi, szervezett fizikai munkások eilenséges indulattal viseltetnénk a szeilemi mun­kásokkal szemben. Tessék elolvasni a Munkás Újság március 5-iki vezér­cikkét, melynek csak az utolsó három jelmondatát idézem: „Tessék eljönni közénk és támogatni bennünket, fizikai munkásokat, a mi sorainkban szívesen, sőt örömmel látjuk a szellemi munkásokat. De, hogy Önök a fizikai munkások munkájának gyümölcsét élvezzék csu­pán, az nem megy és nem is mehet". * * * A váiosbiró úr, úgylátszik, nincsen tudatában annak, hogy azért ül a városházán, a bírói székben, hogy on­nan a szociáldemokraták ellen hangos kifejezéseket nyilvánítson; hogy város­bírói tekintélyét a Munkástanács elleni kirohanásokra használja fel. Különben is egészen érthető. Aki teljes életében jó! jövedelmező tanonc­tenyésztéssel foglalkozott, az olyan egyén nem lehet hive a szervezett munkásság eszméinek, amely eszme nem engedi meg, hogy bárki is ser­dületlen gyermekek fizikai erejének kizsákmányolásából jogtalan vagyoni előnyökhöz juthasson. * * * A lakáshivatal működéséről Czell­dömölk részére is ajánlatos lesz meg­kezdeni egy panasz-rovatot. Nap-nap után jönnek hozzánk panaszokkal, melyeknek éle a lakáshivatal ellen irányul. Nem lehet olyan állapotokat megtűrni, hogy amikor egyesek kény­telenek túlzsúfolt tömeglakásban elhe­lyezkedni, úgyanekkor egyeseknek egész szobasorok álljanak rendelkezésére. * * * A ker. szociálisok ügynökei megint házainak aláírást gyűjtő ivekkel. Kalapos nagyságák, kongregációs hölgyikék, a köztársaság jóvoltából felemelt nyug­díjon tartott egyének. A női választókat különösen kedvelik. Azok hamar kötél­nek állnak. Csak egy pár nyájas szó, — no, meg a vallási kérdés. Minden öntudatos nő utasítsa ki az ilyen politikai házalókat és népbolon­dítókat. * * * EMBER MARADJ! Mikor hívó szavunkat hallod, Légy készen pajtás. Jöjj velünk, A munka nagy harcát csatázzuk Vagy győzünk, vagy mind elveszünk, De, hogy ha már indulsz velünk te, Sorunkban nagy büszkén haladj, S ha mindenütt bűn lesz, amit látsz, Testvér vigyázz, ember maradj. Nekünk a célunk nem lehet: vér; Nekünk a célunk: győzelem. Az építők csapatja élén A béke dobját én verem. S ha már a dúló harc hevében A végzet minden jót arai, A talpig ember állatok közt Is, jól vigyázz, — ember marad. Zászlónk vörös, miként az új nap, Mely most kel fel a hegy megett, De, nézd a győztes lobogónknak Színét nem vér festette meg. A mi agyunkban él az Eszme, A mi hitünk ebből fakad. És legyen bármily vész a földön Az ember, az ember marad. Molnár Árpád. Mikor a szervezett munkásság ezer­kilencszáztizennégyben a „Népszava" hasábjain felemelte tiltakozó szavát a háború ellen, börtön lett a sorsuk, — azalatt pedig a papság háborúra tüzelte a népet. Most, amikor a szervezett munkásság ereje megszüntette a háború borzalmait, dr. Kühár még azon sopán­kodik, hogy haiadunk az örvény felé, nem lesz produktív munka, legfeljebb rombolás. Hát Igen tisztelt Kühár úr, ne fájjon Önnek a feje. Legfeljebb az ezerholdasok nem lesznek. Olvassa csak el a Munkás Újság március 9-iki számában „Aki nem dolgozik, az ne is egyék" cimü cikket. Abban meg­találja „Az örvény felé" cimü cikkére a választ. Egyebekben dr. Kühár Flóris marad, aki volt: népbutító, hazudozó csuhás! Hálanyilatkozat. Mindazoknak, kik szeretett fiunk és testvérünk temetésén részt vettek, ez úton mondunk hálás köszönetet. Prépost-család. HÍREK. A szociáldemokrata párt Magyarország népéhez I A választások közeledtével a magyaror­szági szociáldemokrata párt a „Népszava" mai számában üzenettel fordul az ország népéhez. Egyszerű és tömör szavakban is­merteti az ország és benne a szociáldemo­krata párt helyzetét, célját és jövőjét, nyu­godtan, korteskedő jelszavak nélkül, a munka zászlaja mellé hivja az ország dolgozó népét. A szózat bevezetésében vázolja az ország helyzetét a forradalom után. Országunk nagy részét falánk hódítók taríják megszállva, — mondja az üzenet — belől pedig fekete és vörös ellenforradalom szervezkedik. A fekete ellenforradalom vissza akarja hozni a régi világot, tökfilkó, őrült és gonosztevő császár­jaival együtt, tudatlan, tolvaj és gyáva had­vezéreivel, gyilkos militárizmusával, a nép­butítók, elnyomók és fosztogatók uralmával. A vörös forradalom vezérkara idegen pénzzel hazajött politikai kalandorokkal, seregük pedig jóhiszemű, de féirevezetett emberekből áll, akik máról-holnapra a leg­vadabb erőszakkal és vértengerrel akarják megsemmisíteni a mai társadalmat. A mi meggyőződésünk szerint a mainál jobb világot a barbár vadság eszközeivel, gyilko­lással és pusztítással megteremteni nem lehet. De ha lehetne is, nem kell, amíg meg nem próbáltuk a müveit emberhez méltó eszközöket. A bolsevikiek eszközeihez csak akkor szabad nyúlni, ha semmiféle más eszközzel sem iehetne már elérni a dolgozó emberei': boldog szociális köztársaságát A háborútól tönkretett magyar népet csak úgy adhatjuk vissza az életnek, ha félretakarítjuk az útból az ellenforradalmi törekvéseket és ha meg­alkuvás nélkül megvalósíthatjuk program­m unkát. A szociáldemokrata párt elsősorban a népek önrendelkező jogán alapuló békét

Next

/
Thumbnails
Contents