Munkás Ujság 1. évfolyam, 3-52. sz. (Pápa, 1919)

1919-02-19 / 11. szám

I. évfolyam. Pápa, 1919 február 19. 11. szám. Politikai lap ea A pápai és czelldömölki szociáldemokrata pártszervezetek hivatalos lapja Szerkesztőség és kiadóhivatal: Fépa, Kossuth Lajos-utca 13. szám. E címre kfildendők a lep szellemi, valamint anyagi részit illető kfildemények. Kéziratokat nem ad vissza a szerkesztőség. Szerkesztik: TORMA LAJOS és KEREKES JÁNOS »a vw. V - Felelős szerkesztő : MOLNÁR ÁRPÁD Kiadja a pápai szociáldemokrata párt. Megjelenik minden szerdán és vasárnap. Előfizetési ár: Egész évre 20 kor., fél évre 10 korona. Egyes szám ára 20 fillér. Hirdetéseket jutányos áron felvesz a kiadóhivatal. Ma, f. hó 19-éri, szerdán este 7 órakor a Monkás-Otthonbaii összmunkás-értekezletet tartunk. • mindenki ott legyen ! Vérlázító jajgatás, sikoltások káosza hallik Felsőmagyarország és Erdély felöl. Asszonyokat, féltett, imádott asszonyokat botoznak meg a győzelem mámorától megittasult vadállatok. Recseg, ropog a kapitalizmus egyetemes világuralma és a haldokló militárizmus gonosz, gazember módon ártatlan páriák testén tölti ki bosszúját. Aszzonyokat húznak deresre. Megbotozzák őket és aztán mámorosan nézik, hogy mint őrül meg a meg- aláztatástól a magyar munkás asszonya. Felvágják a munkás érző testét és sóval tapasztják be a sajogó sebet. isten! Háj nem látod te ezt? Még ha megingathatatlan lenne is a hitem tebenned, gondolkodóba kellene esnem, hogy vagy-e? Sajog a szív és ökölbe szorul a kéz. Ez a kapitálizmus! Ez az imperiálizmus! Ez ellen harcol a szervezett munkásság! Ezek ellen az emberbőrbe bujtatott vadállatok ellen irányul az erdélyi és a felsővidéki sztrájk. Hiába ágálnak! Hiába szavalnak! Ahol még az imperiálizmus ilyen vadul dühöng, onnan nem várhatunk mi megváltást. Bernben kel fel a mi napunk, a dolgozó milliók szabadságának vörös napja. Bernből fú a megújhodás szele. * „T." úr megint hazudott. Bár azon a tényen, hogy a P. és V. 6-ik számának vezércikke nyílt ellenforradalom volt, mitsern változtat, mégis elégtétellei konstatáljuk, hogy most megjelent számában a hang meglepően finomabb — és így már helye van a vitának is. „T." báránybőrbe bújva, ártatlan képpel azt mondja, hogy semmi mást nem akar, mint szervezkedés által a szociálistákat a választások alkalmával megbuktatni. Felhozza, hogy a forradalom elején azt az ajánlatot tette a ker. szociálisták és kisgazda párt nevében a szociáldemokratáknak, hogy a felekezeti és személyi harcot kikapcsolva, működjék együtt a három párt, ami a fő: a szociálista párt mondjon le az agitáció szabadságáról és csak a semleges területeken szervezkedhessék. „T." szerint, erre más választ nem kaptak, mint a legélesebb harcot minden ellen, ami keresztény és magyar. Ez az állítás hazugság és a legpiszkosabb rágalom. A valóság az, hogy a szociálista pártvezetőség tárgyalván a fenti ajánlatot, hajlandó is volt azt elfogadni, de csak azzal a kikötéssel, hogy ragaszkodik az agitáció szabadságához. Ezen határozatról Madarász úr szóbelileg értesítve is lett. És mi történt ezután? Tihanyi (pártját nem akarjuk azzal megbántani, hogy vele azonosítsuk) egy pár hasonszőrű hívével a sötétben, titkos összejöveteleken (akkor sokkal izzóbb volt a légkör, semhogy nyilvánosan merte volna azt tenni) hiveket, zsoldosokat toborzott és a legféktelenebbül izgatott a szociálisták és a zsidók ellen. A megyei Nemzeti Tanács választása alkalmából a közösen megállapított jelöltnévsort Zsilavi útján felborította és a népgyűlésen botrányokat inscenált. Még most is fáj, T.-éknak, hogy félrevezetett és felbujtott elvtársaik ott a rövidebbet húzták. A szociáldemokrata párt erre megelégelte Tihanyi és társai azt a kétszínű játékát, hogy míg a nyilvánosság előtt az ártatlanok szerepét játszák, addig a sötét háttérben annál féktelenebbül izgatnak s rágalmaznak és Balla dr. elviárs útján tudtára adta Tihanyi úrnak, hogy tekintettel a tényekre, a szociálista párt a megállapodást nem létezőnek tekinti és ha Tihanyi urék tovább is folytatják izgatásaikat, a szociálista párt a legélesebb harcot fogja ellenük megindítani. Ez az igazi története a békés ajánlatnak és a békés ajánlat visszautasításának. Ezen tények ismerete mellett egyenesen kacagtató, mikor éppen „T." az, aki azt állítja, hogy az iparosok, munkások és kisgazdák halálos csapásra felemelt öklét ő fogta le. Éppen az ellenkezője igaz ennek és csak a munkásság ércfalankszán tört meg az az igyekezete, hogy az általa félrevezetett tömeg (és ezzel egyáltalán nem azonosítjuk a kisiparosok, kisgazdák és munkásság egyetemét) vad indulatai és szenvedélyei rorríboljon és pusztítson, csakis a fegyelmezett és a forradalmi eszméktől áthatott szociálista munkásság volt, mely városunk rendjét, és nyugalmát mind e mai napig megvédte és biztosította. Annak a vádjának a megalapozásá; val, hogy a szociálisták a legélesebb ! harcot folytatják minden ellen, ami keresztény és magyar, adós marad „T." Szokása, hogyha érvekkel küzdeni nincs módjában, egyszerűen, jobban mondva, vakmerően rágalmaz. Nagyon belevésődött fejébe és alkalmas talajra talált benne a latin közmondás: Calumniare audacter... Az országos szociálista párt, de meg az idevaló pártszervezet is számtalanszor kijelentette, a „Munkás Újság" múltkori számában egyenesen a fülébe kiabálta „T."-nak, hogy nemcsak nem ellensége a szociálizmus a vallásnak, de maga is az igazi szeretet, az örök erkölcsi törvények sziklaszilárd talaján áll. És csak ha heccpapok, kapaszkodók stb. a vallással visszaélnek, azt szédelgésre, gyűlölködésre és munkástársaink butítására használják fel, poroljuk a kaftánt épp úgy, mint a csuhát. A szociálista párt az osztályharc alapján áll, küzd a dolgozó emberiség boldog jövőjéért az azt elnyomó kapitalizmussal szemben és vallásra való tekintet nélkül, egyformán részelteti a munkások mindegyikét a kivívott előnyök és jogokban. A tőkétől sem kérdezi, milyen vallású, hanem egyformán üti és igyekszik hatalmát összetörni. Tanulja meg „T.", hogy mi osztályok és nem a felekezetek ellen küzdünk. Az a vád, hogy a pápai szociálisták a magyarság ellen éles küzdelmet folytatnak, oly abszurdum, hogy ép eszű és az igazságérzet csak parányi részével biró ember ilyent nem is állíthat. Soviniszták, az igaz, nem vagyunk, de magyarabb érzésüeket, mint a pápai szociálisták, nem egyhamar talál „T.", még — Sopronmegyében sem, mely