Munkás Ujság 1. évfolyam, 3-52. sz. (Pápa, 1919)

1919-06-22 / 52. szám

1919 március 23. MUNKÁS ÚJSÁG 3. oldal. sége a tanácsköztársaságnak. A vörös forradalmi fegyelem nem felülről jött idegen erő és nem is a félelem az alapja. A vörös hadsereg minden egyes katonája a forradalmi akarat megtestesitője és fegyelme lelki erő, belső lelkesedés, forradalmi öntudatos meggyőződés. Ez a fegyelem nem szolgáltatja ki a katonát parancsnoki szeszélyeknek, mert a vörös hadseregben életével felel minden cselekedetéért az is, akinek parancsolnak ás az is, aki parancsol. A k. u. k. Heerben azért engedelmeskedett a katona, mert muszáj volt, a vörös hadseregben pedig azért, mert akar, mert megérti a fegyelem szükségességét. Megérti és tud harcolni, tud rendet tartani, tud tekintélyt biztosítani a forradalomnak és el tudja riasztani az ellenforradalmak vállalkozóit. Megérti mindenik, hogy ezt az önként vállalt áldozatot a szabadság eljövendő országa követeli tőle s nem idegen tüzgyomru császári bálvány parancsol elszántságot, lelkesedést, fegyelmet, hanem saját jövendője, a gyermekei, az unokái jövendő boldogsága kéri a lelke rajongását, a teste munkáját, a legszebb, legteljesebb önfeláldozását. A magyar vöröskatona nem egyedül van ! Az egész világ proletáriátusa szövetségünkben van már, aggódó szeretettel és őszinte rokonérzéssel figyelik lépéseinket s milliók várják az alkalmas pillanatot, amikor kibonthatják a vörös lobogót s kérlelhetetlenül felgyújtják, porrá égetik a kapitálisták bűnös gonoszságu világát. A haladás ulját a kibontott vörös zászló jelölte meg, az eszme megvetette a láoát s nincs hatalom, nincs a pokolnak annyi ereje, hogy feltartóztathatná diadalmas útjában. Vörös katonáink haláltmegvető bátorsággal, forradalmi lelkesedéssel, tüzes elszántsággal viszik harci kedvüket az ellenség ellen s amerre járnak, ott menekül a betolakodott idegen rablóhorda s ott tüzet fog a forradalmi eszme. És hiába jön az ántánt akárhány parancsa, amely győzelmes csapataink visszavonására kényszerít egy gyalázatosan megcsonkított ország szűkre szabott határai közé, terjed az eszme szerte a világon! Ebben van a mí rendíthetetlen hitünk, bizalmunk. Eljön a nemzetközi forradalom és egyesülni fognak a világ proletárjai! * A Pápáról elindult zászlóaljak is keresztülmentek már a vörös tüzpróbában, részt vettek a hontmegyei nehéz harcokban s proletárkatonákhoz méltóan küzdöttek az ellenséggel. Az itthonhagyottakról azonban még ezekben a nehéz napokban sem feledkeznek meg derék vöröseink, naponta felkeresnek bennünket soraikkal s üdvözletüket kiildik a pápai elvtársaknak és elvtársnőknek. Ujabban a következők keresték fel a Munkás Újságot üdvözletükkel: Füredi György., Perlaky Géza, Bakócs József, Virág István, Pflesz Antal, Török Ferenc, Ihász. Károly, Filipek Lipót, Csokár Jenő. Valamennyien jól érzik magukat, a VIII. hadosztálynál vannak, tábori pósta-számuk 50. — A csehírontról küldik a pápaiaknak üdvözletét, a 49, gy. e. törzs műszaki szakasza (tábori posta 50). A levelező lapot a következők irták alá: Stőger Arnold, Vass Géza, Gaá'i Gyula, ^Kardos, Sándor, Krikker István, Váczi Károly, Varga Gyula, Singer Imre, Baksa László, Veigl Sándor, Villmann Stefán, Horváth Gyula, Vikker János, Légrády József, Mészáros József, Rákosi Ödön, Grácsman Ferenc, Kiss László, Hocheiser Ferenc, Rosen| berg Pál, Bognár S., Horváth Sándor, Tóth István, Hegyes Imre, Szalay Ferenc, Sinkay I. — Külön üdvözletet küld a pápai elvtársaknak és elvtársnőknek Csordás Géza a rozsnyói tartalék-kórházból. A Tanácsköztársaság ama sarkalatos alapelvéből, hogy a proletáriátus a közhatalmat közvetlenül gyakorolja, önként adódik a jövő közigazgatásának szervezete. Ugy a városokban, mint a vidéken minden közigazgatási feladatot a Munkások-, Katonák- ésFöldmivesszegények tanácsai látnak el. A közigazgatás feladatai két irányúak, úgymint: 1. szabályozó (regulativ), 2. végrehajtó (exekutiv) közigazgatási feladatok. Á szabályozó közigazgatást maguk a tanácsok végzik, az intézkedő, illetve a végrehajtó közigazgatást pedig a tanácsokból kiküldött intéző-bizottságok (direktóriumok). Az egyes tanácsok és azok intézőbizottságainak hatásköre arra a területre terjed ki, amelynek proletáriátusától megbízatásukat kapják. A falusi tanács teljes hatalommal intézi a falu ügyeit, a járási tanács a járás ügyeit, a megyei tanács a megyeit és végül a városi tanács a városi közigazgatás ügyvitelét. A hataimi korlátlanság azonban kizáróan az egyes tanácsok területére vonatkozik. Mihelyt valamely tanácsi, vagy intéző-bizottsági határozat (szabáiy), intézkedés a tanács hatáskörén kivül álló ügyet érint, a korlátlanság megszűnik. A tanácsok határozatai (szabályok, intézkedések) nem ellenkezhetnek a nagyobb területi hatáskörrel rendelkező tanács vagy intéző-bizottság rendelkezéseivel. Ebből következik, hogy az egyes tanácsok a területükön belül működő kisebb területi tanácsokat ellenőrzik. Az ellenőrző hatalom azonban korlátolt. Amint az alantas tanács nem járhat el a felettes tanács hatáskörébe vágó ügyekben, épen úgy a felettes tanács sem avatkozhatik be ellenőrző hatalommal az alárendelt tanácsnak fenntartott hatáskörébe. A felettes tanácsok ellenőrző joga csupán annak a kérdésnek elbírálására szorítkozhatik, hogy az alantas tanács vagy intéző-bizottság határozata (szabályok intézkedése) nem ellenkezik-e az ő vagy magasabb felettes hatóság rendelkezéseivel ? A tanácsok ellenőrzését végső fokon a tanácsok országos központi intéző-bizottsága gyakorolja. A város ügyeit az imént elmondottak szerint munkástanácsai utján a város proletáriátusa önállóan intézi, csakúgy, mint a vármegyei proletáriátus, illetve annak munkástanácsa, a megye ügyeit. A falu és a város között fennálló különbségek általában a kapitalista társadalom amaz igazságtalanságának folyományai, hogy a dolgozók az élet magasabb élvezetéből teljesen ki voltak zárva. Ezek a különbségek a kollektív termelés következtében minden bizonnyat meg fognak szűnni. Minthogy úgy a nagyipar, mint a nagybirtok felett a munkásság rendelkezik, lehetővé fog válni a termelt javaknak a falu és város munkásai közt való egyenlő felosztása. Meg fog tehát szűnni az egyenlőtlen részesedés folytán előálló az a mesterséges elkülönülés, amely eddig a falu és város proletárját egymástól oly élesen megkülönböztette. A Tanácskormány egyébként minden igyekvésével azon lesz, hogy a falu és város között testvéri kapcsolatot teremtsen. A város proletáriátusa a járási és megyei tanácsokba is küld képviselőket, akik ott a proletárérdekek szemmeltartására ügyelnek és a falu proletáriátusában a szociálista öntudatot fel fogják ébreszteni. A falusi proletárnak éppúgy meg kell ismernie, éppoly könnyen kell hozzáférnie a tudomány, művészet, irodalom és kuliura szépségeihez, mint a városi proletárnak. Az egyforma kulturnivó, az egyenlő politikai és gazdasági jogok minden természetellenes válaszfalat le fognak rombolni, amely eddig a falusi és városi dolgozók között fennállt. A falu és a város közötti ellentétet enyhíteni fogja az a lakásakció is, amely a városok természetellenes túlzsúfoltságára való tekintettel a lakosság egy részének lehetővé fogja tenni, hogy a környező falvakban lakhasson, megfelelő szép kerti házakban. Természetesen a közlekedést is ennek megfelelően kell megkönnyíteni. Mindenesetre bizonyos, hogy mihelyt az új termelés a rendes mederben megindul, a proletáriátus előtt soha nem ismert jólét kilátásai nyílnak meg és ezzel végleg megszűnik az az ellentét, amely eddig a városi munkást a falu proletárjától elválasztotta. Innen-onnan. A hosszú szakáll bizonyára nem megbélyegző viselőjére nézve. Bizony, hogy van a hosszú szakálla emberek között igen sok becsületes és sok becstelen, amint kifogástalanul borotváltak között is akadnak derék férfiak és haszontalan himpellérek. De ha egy városban a legtöbb hosszú szakállú embert komisz fráternek ismernének, akkor mindenki óvakodna hosszú szakállt növeszteni, aki becsületét félti, sőt abban a városban a hosszú szakáll csakhamar kimenne divatból, mert senki sem szereti a becstelenség bélyegét magán viselni ás vele az emberek figyelmét magára vonni, mert hiszen az messziről kiabálna a közeledőkre: „Ne fogjatok gazdámmal kezet, mert gazember*. A szociálista szó bizonyára nem ilyen hosszú szakáll, mely viselőjét megbélyegzi, bár akadtak a múltban jámbor lelkek, akik a szociálistát a zsiványokkai, rablókkal, tolvajokkal azonosították, akik azonban ma e „zsiványok" táborában keresnek élet- és járadékbiztosítást és mellüket verve harsányan ordítozzák, hogy ők milyen jó szociáiisták, sőt azok voltak már csecsemőkorukban, mikor a sírást csak akkor hagyták abba, ha dajkájuk bölcsőjük mellett az Internacionálét, a Proletárindulót és a Marseillaist elénekelte. De még ezek az álszociálisták sem homályosíthatták el a szociálista név fényét, melyhez annyi dicsőséges, lemondással és szenvedéssel teljes küzdelem emléke fűződik. Hanem a Scheidemannok, Noskék, kik annyi ezer jó szociálistát halomra gyilkoltattak, hogy nyomorult hatalmukat fenntarthassák, az a sok kormányszociálista, akik a burzsoákkal egy hajóban eveztek és bemocskolták a A közigazgatás újjászervezése