Munkás Ujság 1. évfolyam, 3-52. sz. (Pápa, 1919)

1919-06-22 / 52. szám

4. oldal. MUNKÁS ÚJSÁG 19191junius 22. vörös zászlót, valóban diszkreditálták az igazi szociálisták szemében, de meg az egész elfogulatlan világ előtt is a szociáiista nevet. Illő tehát, hogy vessük le azt a mezt, melyet ők bemocskoltak és Lenin s Trocky tiszta lobogójára esküdjünk. Vegyük fel azt a nevet, mely födi programmunkat. Marx és Engels sohasem vallották magukat szociálistáknak, amely nevet Owen hivei már régebben diskreditáltak, hanem intettek bennünket, hogy ne szégyeljük magunkat kommunistáknak vallani. * * * Horváth János, székesfehérvári politikai megbízott, akinek Pápán tartott hathatós és tartalmas agitációs munkájára a pápai régi szociálisták kellemesen emlékeznek vissza, a szociáiista kengresszuson szóvá tette a vándor politikai megbízottak dolgát és igen elítélőleg nyilatkozott róluk. Sok tekintetben igaza van Horváth János elvtársnak, mert a kiküldöttek és megbízottak némely várost és vidéket sáskaraj módjára ellepnek. Nem túlzás Horváth Jánosnak azon állítása, hogy Székesfehérváron egy este 56 kiküldött és megbízott adott egy kávéházban egymásnak találkozót és nevetett dugur módjára egymás arcába. A vándor kiküldöttek és megbízottak között olyanok is akadnak, kik többet ártanak, mint használnak. Sokan közülök azokon a vidékekeken, ahol megfordultak, egyenesen diskreditálták a szociálizmust. Némelyek, akiket szellemi táplálék szétosztására küldtek ki, nagyobb érdeklődést tanúsítanak saját testi táplálékuk beszerzése, mint mások szellemi mannája iránt és sokkal ügyesebb éleimicikkbeszerzőknek bizonyultak, mint agitátoroknak. A hibák nemcsak a kiküldöttekben, hanem küldőikben is keresendők. A szociáiista kongresszuson több szónok felpanaszolta, hogy az egyes népbiztosságok szobáiban nem odavaló elvtársak is dirigálnak. K&ztük akadnak jószivü bácsik, akiknek szive a hozzájuk folyamodó keresetnélküli és fizikai munkától húzódó ifjakon megesik, egy megbízatási cettlit nyomnak markukba és rászabadítják az országra. Vannak egyes népbiztosi szobában olyan elvtársak is, akik a régi bürokrácia egy veszedelmes nyavalyájából: a nepotizmusból nem gyógyultak ki. A kongresszus szónokai joggal követelték, hogy úgy a károsan jószivüeket, mint a nepotizmusban nyavalygókat ki kell a népbiztosságok szobáiból akolbólítani. Akkor ezek és vándor kiküldötteik megalakíthatják „a megbízatásuktól megfosztott megbízottak szakszervezetét" és mint ilyenek talán kaphatnak napi 25 K-t munkanélküli segélyképen. * * * A pápaiaknak kevés okuk van a panaszra a kiküldöttek tekintetében, mert itt — tisztelethiány a kivételeknek — ügyszeretettel és hozzáértéssel teljesítették kötelességüket és hasznos munkát végeztek. így az e héten itt járt Enslén Emil és Veszelovszky Gyula elvtársak nemcsak négy szép és tartalmas előadással gyönyörködtették a pápai közönséget, hanem igen hasznos utmutatást nyújtottak a felnőttek oktatására és ha a művelődési osztálynak sikerül a gyakorlati ismereteket közlő tanfolyamokat létesíteni és ennek idővel a többtermelés terén látszata és hasznos eredménye lesz, nekik az érdemből oroszlánrész jut. Kinek jár hadisegély? A hadbavonult vörös katonák hozzátartozói még ma sincsenek tisztában a felől, kik tarthatnak igényt hadisegélyre és családi pótlékra. Mivel ez okból a pápai 20. vörös huszár pótalosztály gazdasági hivatalát is sokszor feleslegesen zaklatják olyanok, akik a segélyre nem jogosultak, közérdekből leközöljük az ide vonatkozó miniszteri rendeletet: Hadisegély és családi illeték csak arra jogosult családtagnak Ítélhető oda. A hadisegélyre jogosult családtagnak tekintetik: a) a feleség, feltéve, hogy férjétől bíróilag elválasztva nincs; b) a gyermekek, ha atyai gondozás alatt állanak (a házasság felbontásakor bíróilag vagy gyámhatóságilag az atyának Ítéltettek oda), 18. életévüket még el nem érték és önálló keresettel nem birnak, pénzfelvételre jogosult azon egyén, akinek gondozásában a testvérek állanak; c) az atya és anya, ha teljesen keresetképtelenek és vagyontalanok, a katonai szolgálatot teljesítő egy lakásban laktak vagy laknak és ő a szülők egyedüli eltartója ; d) a testvérek, ha mint árvák vagy teljesen keresetképtelen, egyúttal vagyontalan szülők mellett vissza maradva, katonai személy gondozásában állanak, ő vele egy háztartásban voltak vagy vannak és ő a 18. életévüket még el nem ért, önálló keresettel nem biró testvérei egyedüli eltartója. Pénzfelvételre jogosult, azon egyén, akinek gondozásában a testvérek állanak. Különös escK'kben ahadÍ3cgóty igényire nézve a hadügyi népbiztosság végérvényesen határoz. Figyelmeztetem a helyhatósági igazolások kiállításánál közreműködő összes szerveket, hogy felületesen, vagy lelkiismeretlenül kiállított igazolásokból a kincstárt terhelő öszszes károkért nemcsak anyagilag felelősek, hanem forradalmi törvényszék elé állíttatnak. Hadügyi népbiztosság. aflifta r

^

^^^^aftáif iiiiiiiTfctii^i r aq ^^aáfitiifciftniit wWVwWWWwwwWWWwWwWvwwWW^wWwWWWwWWWV WWWWWWVWWVW A pénzről. A proletáruralom létrejötte óta nagyon sok oly sajnálatos jelenség mutatkozott, melyeknek sikerült a proletárság egységébe rendbontást és zavart belevinniök, a termelésben és az áruforgalom lebonyolításában a folytonosságot és a rendes ügymenetet, ha nem is megakasztaniok, de mindenesetre lassítaniok. Az ilyen zavaró momentumok egyik legsajátságosabbika a proletárizmus gazdaságilag kevésbbé képzett részébe beoltott ama alapnélküli hiedelem, hogy a Tanácsköztársaság területén érvényben levő csak egy oldali nyomtatással biró u. n. „fehér bankjegyek" nem egyenértékű fizetési eszközök a már régebben kibocsátott bankjegyekkel. Mindazok, kik a kommunizmus céljával és a cél leggyorsabb és legbiztosabb eléréséhez vezető eszközökkel, azok alkalmazási módjával és formájával tisztában vannak, tudják, hogy a kommunista államban, jobban mondva az" internácionális társadalomban a termelt javak főfogyasztói maguk a dolgozók, vagyis azok, kik a termelésben saját tudásukkal és munkájukkal személyesen részt vesznek és így, miután a termelést és fogyasztást nem a keresletnek és kinálatnak egymással a szabad verseny mellett örökösen merev farkasszemet néző képviselői szabják meg, hanem azokat a tényleges munkateljesítmények és az azokat végzők kielégítendő szükségletei korlátozzák meg, a főtermelő és főfogyasztó egy kollektív egységben találkozik, amely egység természetesen a sajátjáért a sajátját veszi át használatára és ezért a használatbavételért önmagának nem fog fizetni. Mindaddig azonban, mig a kollektív termelés biztos alapjai a munkásság által lefektetve és megszilárdítva nincsenek, mig nem minden egyes munkaképes erő a telje-' sítményei legjavát, a „Höchstleistung"-ját bocsátja a termelés regenerációja szolgálatába, addig kénytelenek vagyunk az általunk teljesített, illetve kapott szolgálatokért pénzt elfogadni, illetve adni, mert azok átváltása az általunk szükségelt szellemi vagy gazdasági értékre a még mindig fennálló, de már hanyatló kapitálista állam közbenső közegei folytán közvetlenül nem eszközölhető. A proletárizmus, a munkáját eladók óriási nagy tömege a kapitálista társadalomban arra törekedett minden rendelkezésére álló eszközzel, hogy a tőkének teljesített munkamennyiségért önfenntartására minél nagyobb értékmennyiség beszerzését tegye lehetővé, azaz, hogy minél több pénzt kapjon, mert a termelés intenzív lévén, pénz ellenében szükségleteit ki tudta elégíteni. A proletárállam minden egyes dolgozó tagjának fizetését a mai abnormis viszonyoknak megfelelően állapította meg, hogy a nyomortól és nélkülözésektől minden egyes dolgozó mentesittessék. És valóban, a munkásság mai átlagmunkabérei a régiekhez viszonyítva számbelileg egy olymérvü progresszivitást jelentenek, mint aminőt a munkásság a régi termelési rendben óriási küzdelem, nyomás és reakció árán sem érhetett volna el. És mégis, sajnálattal kell tapasztalnunk, hogy a proletárizmus a jelenlegi gazdasági keretek közt fizetett munkabérekből nem tudja minden szükségletét annak mérveihez képest kielégíteni, mert a termelés annyira pang, hogy a fogyasztók száma ós a íermeívényck mennyisége közt egy teljesen lehetetlen arány áll fenn. Ezért a mai viszonyok mellett teljesen közömbös a munkásra nézve, hogyha fizetését még a jelenleginél is magasabbra emelik, mert ezért a termelés szervezetlensége és az ebből következő áruhiány folytán több értéket nem szerezhet be. A munkásság tehát sok pénzt kap munkájáért, amelyért azonban nem vásárolhat, a pénz így nála fokozatosan felhalmozódik és a forgalom megbénulása folytán mindig nagyobb és nagyobb pénzmennyiségek gyűlnek össze az egyeseknél, mert az újból teljesített szolgálatokért újabb pénzmennyiségeket kell kibocsátani, miután a gazdasági vérkeringés lassúsága folytán a pénz nem szivároghat vissza oda, ahonnan pályafutására elindult. Mindazt, miből sok van, rendszerint kevésre szoktuk becsülni és mi magunk rontjuk a saját pénzünk értékét, ha nem törekszünk arra, hogy ez a sok pénzfelesleg kibocsátási helyére visszaszivárogjon és gazdasági életünk további szakában mint szükségleti cikk szerepeljen, vagyis, hogy pénzét mindenki becserélhesse, de nem „kék" vagy aprópénzre, hanem oly javakra, melyekre minden gazdasági alanynak egyaránt szüksége van. Ez pedig csakis úgy lehetséges, ha a termelés az összes gazdasági és ipari üzemekben megindul, ha a dolgozók önmagukért való munkája egyesítve a mindinkább tőkéletesbülő gépek munkájával és a termelésben felhasználható összes energiaforrásokkal, a kommunista termelést kiépíti és ezzel a bankóprések munkáját és az azokból kikerülő nagyon is egyenértékű „kék és fehér" bankjegyeket örök időkre szükségtelenné teszi. Engel József. LEGÚJABBAN MEGJELENT PÁRTIRODALMI TUDOMÁNYOS FÜZETEK A PÁRTIRODÁB AN KAPHATÓK