Munkás Ujság 1. évfolyam, 3-52. sz. (Pápa, 1919)
1919-06-15 / 50. szám
1919 márci us 23 . MUNKÁS ÚJSÁG 3. oldal. végrehajtással és ellenőrzéssel a helybeii fogyasztási adóhivatal lenne megbízandó. Füstös István személyhez kívánja kötni az engedély kiadását, nehogy a bort nem élvezők másra ruházhassák át az engedélyt. Becsey Ferenc szükségesnek tartja, hogy a jegy csak azon a napon legyen érvényes, amelyen lebélyegzik, nehogy Így egyesek egyszerre nagyobb mennyiségű borhoz jussanak az által, hogy néhány napon át nem vásárolják meg a napi adagot. Nóvák István azt tartja, hogy a forradalom rendjét elsősorban a szesztilalom biztosította. Nem áll az, hogy bor nélkül nem lehet dolgozni. Ezután az intéző-bizottság javaslatát szótöbbséggel elfogadták. Villanydíjak felemelése. Dr. Balla Róbert az intéző-bizottság nevében bejelenti, hogy a villanytelep szénszükségletének megdrágulása és az üzemi költségek megszaporodása miatt a villanyfogyasztást magánosoknál hektowattóránként 30 f-re, a jéggyárnál 10 fillérre, a cséplőgépeknél 15, az ipari üzemeknél 25 f-re kellett felemelni, mert másként az üzemet lehetetlen fenntartani. Megjegyzi, hogy más városokban sokkal magasabb egységárak vannak érvényben. Tudomásul vétetik. Régi bünüggck felülvizsgálása. Elnök bejelenti, hogy az igazságügyi népbiztosság rendelete értelmében a régi bünügyek likvidálására bizottságot kell alakítani, amely határozni fog azok lefolytatása vagy megszüntetése ügyében a rendelet intézkedése alapján. E bizottság elnökéül az intéző bizottság dr. Balla Róbert, tagjaiul Becsey Ferenc és Muli József elvtársakat ajánlja. Egyhangúlag elfogadják. Eggéb felszólalások. Torma Lajos a festőiparosok és munkások panaszait teszi szóvá, amelyeket sem az építési direktórium, sem az intéző-bizottság nem orvosolhatott. A festőmunkások és iparosok azt panaszolják, hogy amióta az építőipar körébe vonták őket és megszüntették a magánvállalkozást, nincs munkaalkalom. Az a kívánságuk tehát, hogy a festőiparosok szabadíttassanak fel az építési direktórium hatásköre alól. Nagy István a festőiparosokat hibáztatja, hogy nem bocsátják munkaeszközeiket az építési direktórium rendelkezésére. Dattler Szilárd a festőiparosoknak szövetkezetbe tömörülését tartja szükségesnek, de erre a festőiparosok nehezen kaphatók. imreh Albert a vas- és fémmunkásoknál létesített egy termelőszövetkezetet, ugyanezt ajánlja a festőiparosoknak is a segédekkel együtt. Az iparosok adják át szerszámaikat 10'/a kopási díj megtérítése ellenében. Elnök szerint a festőiparosoknak be kell lépnie a szakszervezetbe és csak onnan indulhat ki a termelőszövetkezet a munkásokkal együtt. Szabó Sámuel azt igéri a festőmunkásoknak, hogy ha lesz munkaalkalom, át fogják venni a munkaeszközöket az iparosoktól. Torma Lajos lemondása. Torma Lajos kijelenti a munkástanácsnak, hogy az ellene több oldalról elhangzott támadások folytán a munkástanácsi s az intéző-bizottsági tagságáról lemond. Olyan nyilatkozatok tétettek ellene, amelyeket meg nem érdemelt, de amelyek annyira lesújtották, hogy elveszítette munkakedvét. Elnök azt indítványozza, hogy miután Torma elvtársat Pápa város proleiársága, vagyis a szoeiáiista párt választotta meg, csak annak van joga őt visszahivni helyéről, tehát a lemondást ne fogadják el, hanem pártütés elé vigyék a dolgot, A gyűlés így határoz. Elnök ezután megbélyegzi a háttérbél támadó elemeket, amelyek nem nézik, hogy mit és mennyit dolgozik az intézőbizottság minden egyes tagja egész nap és este, nem veszik figyelembe, hogy sem családi élethez, sem szórakozáshoz nem jut idejük, hanem megrágalmazzák őket uton-utfélen. Türelemre int az összmunkásság érdekében és kéri a szakszervezetek vezetőségét, hasson oda, hogy a szakcsoportok tagjai tanuljanak, olvassanak és támogassák úgy a helyi intézőbizottságot, mint a tanácsköztársaságot. Vigyék ki a tömegekbe azt a tudatot, hogy itt dolgoznak, mindenki dolgozik az összesség javára. Ihász Dezső kéri, hogy a propagandisták tartsanak a szakszervezetekben is előadásokat, ne csak a járá-^an. Elnök igéri, hogy ezután fokozott gondja lesz az intéző-bizottságnak és a pártvezetőségnek a szakszervezeti élet élénkítése s előadások tartása. Ezzel az ülés éjfél tájban véget ért. A válóperek hajnala, A kusza, hatalmas és mocsaras rengetegben, a kapitalista államszervezet társadalmi rendjében, a legbonyodalmasabb és legfárasztóbb végeérhetetlen eljárásoknak, tárgyalásoknak kellett megelőznie a házassági szerződés megszüntetését, mire valahogy befejezést nyerhetett a válóper. Évek kellettek ahhoz, hogy az egymást rneg nem értő, gyűlölködő, boldogtalan házastársak végre ne csak asztaltól és ágytól legyenek elválasztva, hanem jogerős ítélettel véglegesen megszabaduljanak egymástól. A proletárforradalom ezt a szükségtelen, felesleges és elavult rendet tökéletesen lerombolta és egy egészséges rendelettel megadta az össze nem illő, egymásra unt házastársaknak a lehetőséget, hogy minden teketória nélkül véget vethessenek a boldogtalan együttélésnek. Alig mult tiz napja, hogy megjelent a Kormányzótanács rendelete, mely a házasság felbontásáról szól s azóta nem múlik el nap, hogy egy-két elhibázott családi életet élő férfi, vagy nő fel ne keresse a pápai bíróságot házassági szerződésének felbontása céljából. Azelőtt egy egész év alatt sem intéztek el annyi válópert a törvényszéken, mint amennyi házasságot felbontanak a rendelet megjelenése óta. Azelőtt a házasfelek inkább tűrték örökké az eltévesztett házasság keserveit, mert féltek a rengeteg huzavonától, parádés hercehurcától, meg a nagy költségtől is. De most, mióta nem kell egy-két év a tárgyaláshoz, nem kell hozzá egész halom bizonyítvány, és perirat, nem kell hozzá ügyvéd, meg nem kell hzzzá egy kis vagyon: most tiz nap alatt 23 válási ügy került a pápai járásbíróság elé. Ezek közül a legtöbb esetben mind a két házasfél kivánja a házasság felbontását s ezek a legsimábban, leggyorsabban elintézhető esetek. Az egymásra unt házastársak közös megegyezéssel személyesen felmennek a bírósághoz, élőszóval bejelentik szándékukat, a személyazonosságuk megállapítása után aláírják a felvett jegyzőkönyvet, erre a bíróság jogerős Ítélettel, minden további tárgyalás nélkül felbontja a házasságot. Ha gyermekeik vannak, azokat a felek szépen elosztják egymás közt, ha van valami vagyonkájuk, azt is megfelezik s ezzel véget ért egy boldogtalan kálvária-járás, egy keserves házasélet. Megeshetik, hogy még ugyanabban az órában örök hűséget esküsznek más megfelelőbb férjnek, vagy nőnek. Nem ilyen egyszerű, de azért mégsem ijesztően hosszadalmas az eljárás abban az esetben, amikor csak az egyik házasfél kíván válni. Bejelenti, hogy a házasságot meg akarja szüntetni, mire a bíróság tárgyalást tüz ki s erre megidézi a másik felet is. Ha aztán az nem egyezik bele a válásba, akkor a biróság dolga a házasfelek egyéniségének és életviszonyainak gondos figyelembevételével megállapítani, hogy a körülmények miatt az életközösség további folytatását kötelességévé lehet-e tenni a bejelentendő házasfélnek, vagy kimondandó-e a válás és ítéletet hoz. Ez ellen az ítélet ellen aztán fellebbezni nem lehet. Ha a gyermekekre vonatkozólag a házastársak nem tudnak megegyezni, akkor megint csak a biróság dönt, hogy hol helyezzék el, vagy kitartsa el őket a házasfelek közül. Ha az együttélés a férfi hibájából válik lehetetlenné, a biróság a házasság felbontásával egyidejűleg a nőtartásra is kötelezi. A házasság felbontását legtöbbnyire 30—40 év között levő házastársak kívánják, de az elmúlt napokban egy fiatal házaspár jelent meg a biróság előtt, akik két hétig tartó családi élet után jöttek rá arra, hogy nem egymásnak vannak teremtve. Még érdekesebb annak a 65 éves elvtársnak az esete, aki 40 éves házasságát kívánta felbontani, mert negyven esztendeig épen elég volt tűrni az asszony uralmát, szidásait, veréseit s most öreg napjaira egy kis boldog és csendes pihenést óhajtott magának biztosítani. Előbb ezt nem tehette meg, mert sokba került volna, de most csak el kell mondania az igazat s mindjárt el is intézik az ügyét. A házasság felbontásáról való rendelet nagyon sok házaséletről vette le a boldogtalanság terhét. A mindig veszekedő, mindig gyűlölködő, verekedő házastársaknak megadta az alkalmat, hogy szebbé, boldogabbá tehessék az életüket. Megcsalt, hűtlenül elhagyott házasfeleknek nem keH emészteniük a lelküket a szégyenkezés, a szomorúság, az elhagyottság, a féltékenység keserveiben; gyermekeiknek nem kell örökké látniok és hallaniok az elhibázott, szeretet és megértés nélküli családi élet minden rútságát: a proletáriátus lerombolta a régi rendszer beteges intézményét s lehetővé tette, hogy az eltévesztett házasságkötést mindenki könnyen, békés megegyezéssel felbonthassa s szép és boldog családi életet teremthessen magának. AZ ELVTÁ8SNÖK FIGYELMÉBE! Tisztelettel értesítem a t. közönséget, hogy Flórián-utca 6. sz. alól NŐI SZABÓMÜHELYEMET Hunyadi János utca 35-ik szám alá helyeztem át. Továbbra is kérve szives pártfogásukat, vagyok kiváló tisztelettel: ŐRSI FERENC női szabó.
