Munkás Ujság 1. évfolyam, 3-52. sz. (Pápa, 1919)

1919-06-15 / 50. szám

2. oldal. MUNKÁS UjSÁG 1919 junius 15. őrséget Werndl-puskával szerelik fel és ha a munkászászlóalj elmegy, a Manlicherek itt hagyatnak, úgy hogy akkor fokozatosan ki lehet majd cserélni a Wemdl-fegyvereket Manlicherekkei. Viczay János szerint minden öntudatos proletárnak erkölcsi kötelessége, hogy ha egészséges, a munkászászlóaljba, ha rokkant, a munkásőrségbe jelentkezzen felvételre. Ő maga törött lábbal és 48 éves létére kész fegyvert fogni s ha kell, a frontra is menni. Becsey Ferenc azt tartja, hogy annak megállapításánál, kiket fegyverezzenek fel a munkások köréből, nem elég a szakszervezetek vezetősége, hanem a szociálista párt szervező bizottságának is részt kell venni a kiválasztásban és ellenőrzésben Pelek Mihály kéri, hogy a régi pártvezetőségi tagokat is fegyverezzék fel. Buxbaum Béla azt kivánja, hogy a munkás őrségbe csakis a párt- és szakszervezeteknek a márciusi forradalom előtt volt tagjait vegyék be. Az újabb jelentkezések a szocialista pártba s az új szakszervezetek elsősorban gazdasági érdekű tömörülések voltak. Lehet, hogy az új párttagok és szervezetek úgy lelkesedésben, mint öntudatban egy értéket képviselnek a régiekkel, de amikor forduló ponton állnak, amikor a város proletáriátusának sorsát fegyverekre bízzuk, akkor a munkás őrségbe nyugodt lelkiismerettel kizárólag régi, megbízható, kipróbált elvtársakat kell felvenni. A vörös hadseregben mindenkinek helye van és kötelessége is oda jelentkezni. Dancs György a környékbeli falvakban egyes megbízható egyéneknek felfegyverzését kivánja. Elnök felolvassa az intéző-bizottság javaslatát, amely így hangzik: A város és környéke rendjének megóvása végett a 45 éven felüli és katonai szolgálatra alkalmatlan fiatalabb egyénekből munkás őrség volna felállítandó. A kiképzéssel Szelestey és Komáromi elvtársak volnának megbizandók. A javaslatot Buxbaum Béla ama kiegészítő indítványával, hogy a megbízható egyének kiválasztásával a szakszervezetek vezetőségévei együtt a pártvezetőség bizassék meg, egyhangúlag elfogadták. Országos tanácsok kongresszusa. Piroth György : Magyarország történelmében az első" eset, hogy a munkások, katonák és földmivesszegények küldik ki képviselőiket az országos tanácsba, hogy ott ne egyes kiváltságos osztályok, hanem az összesség érdekeit szolgálják. Most itt az alkalom, hogy úgy a szakszervezetek vezetőségének, mint a munkástanácsnak tagjai előadhatják általános érdekű kérelmeiket és panaszaikat, amelyeket Bognár József elvtárs a tanácsok országos kongresszusán készséggel fog szóvá tenni. Dattler Szilárd a kisiparosok mai nehéz helyzetére hivja fel a figyelmet. Az iparosokat szövetkezetekbe kell tömöríteni, hogy így mód és alkalom nyujtasség nekik az új rendben elhelyezkedni. Szabó Sámuel szerint az országos szovjetben nem lehet egy város lakosságának, hanem csakis az összmunkásságnak érdekeit képviselni, tehát sem a népet, sem a kisiparost, sem a kereskedőt. Renner Ármin a rokkantsegélyezés ügyének rendezésén kivül az egyes munkáskategóriák fizetésének megállapítását és az aggkor és rokkantbiztositás kérdésének megoldását ajánlja Bognár elvtárs figyelmébe a a tanácskongresszus alkalmával. Kéri továbbá, hogy a kereskedelmi alkalmazottak és magántisztviselők elhelyezkedése ügyében akár új pályák nyitásával, akár más úton országos intézkedés tétessék. Buxbaum Béla jelzi, hogy a tanácsok kongresszusa nem partamentesdi játék lesz, ott komoly munka fog folyni. Á kongresszus munkaprogrammjának első pontjai a legfontosabb szociális kérdések, mint rokkantsegély, aggkor és rokkantbiztositás stb. lesznek, úgy hogy e tekintetben Bognár elvtársnak külön felszólalnia ott nem szükséges. Dattler elvtársnak azt válaszolja, hogy a kiskereskedelem, kisipar teljesen meg fog szűnni, ezzel számolni keli, de átmenetileg, ép úgy, mint mint Oroszországban, egyelőre megmarad. | Különös súlyt helyezni a kisiparosok ügyére i a tanácsok kongresszusán felesleges, meg van győződve, hogy azok ép úgy meg fogják találni elhelyezkedésüket, főleg az átmeneti állapotban, mint mások. Gombás Imre: A földmunkások betegsegélyezésben és munkanélküli segélyben nem részesülnek, e miatt szűnt meg itt a földmunkások csoportja. Kéri Bognár elvtárs figyelmét erre a kérdésre is fordítani. Dattler Szilárd félreértett szavait igazítja helyre. Renner Ármin Gombás elvtárs felszólalására bejelenti, hogy a Forradalmi Kormányzótanács 2. sz. rendelete értelmében a földmunkások is biztosítva vannak betegség és baleset ellen. A biztosítás kötelékébe való bevonásuknak csak technikai akadályai vannak, de az előkészítő munkálatok már folynak és talán már ez év julius hó 1-tői fogva a földmunkások is kötelezett biztosított tagjai lesznek a kerületi munkásbiztosító pénztáraknak. — A kommunista társadalom munkanélküliséget és munkanélküli segélyt nem ismer, mert mindenkinek dolgoznia kell, ellenben azok a rokkantak, özvegyek és aggok, akik önhibájukon kivül nem tudnak dolgozni, szintén be lesznek kapcsolva a munkásbiztosító pénztár kötelékébe. Willmann Jenőné hibáztatja, ha egyes szakcsoportok és szervezetek rideg anyagi okokból, holmi segélyezés hiánya miatt felosztanak. Bognár József az elhangzottakra reflektálva ígéri, hogy a tanácsok kongresszusán az itt felhozott sérelmeket és kívánságokat, ha a kérdések napin. íden nem lennének, szóvá fogja tenni, nem óhajt progra mm beszédet tartani, csak annyit jelent ki, hogy a munkásság sorsát szivén viseli s tőle telhetőleg a legmesszebb menő hatásig képviselni is fogja. (Élénk helyeslés.) Piroth György válaszolva Gombás elvtárs felszólalására, azt tartja, hogy ha volt olyan szakcsoport, amely azért oszlott fel, mert tagjai nem kaptak munkanélküli segélyt, az nem állt öntudatos munkásokból. Egyéb iránt, ha munkaalkalom nem volt, ott volt a vörös hadsereg, ha a csoport tagjai beálltak volna katonának, megélhetésük biztosítva lett volna. — Dattler elvtársnak azt feleli, hogy minden munkás, legyen az kisiparos, vagy bármilyen más foglalkozású, meg fogja találni elhelyezkedését, ha dolgozni fog. Kulturügyek. Déri Gyula közművelődési megbizott a kulturális feladatok jelentőségéről és céljáról beszél. A proletárdiktatúra két eszközön nyugszik; egyik a fegyver, másik a tanítás. A közoktatás nagy fontossággal bir s a proletárdiktatúra nemcsak a vörös hadsereg, hanem a tanítók érdekében is van. Meg kell azonban állapítanunk, hogy a tanítóság nem olyan jó katona a proletáriátus szempontjából, mint a vörös katona. Az ő szerepe az, hogy a tanítóságnak segítsen abban, hogy szociális szellemben nevelődjék és tanítson. Kapcsolatot teremteni van hivatva a művelődési osztály és a közoktatásügyi népbiztosság között. A művelődési osztály legsürgősebb munkája, az összes iskolák szociálizálása, már folyamatban van. Pápán nem minden ianító szociálista, sőt van olyan tantestület, amely be sem lépett a szakszervezetbe. Magától értetődik, hogy ezek kezéből ! ki kell venni a tanítást. A pápai tanítókat ezentúl az iskolákban úgy helyezzük el, ahogy azt a munkások érdeke mégköveteli, tehát egy nagy átcsoportosítás, szervező munka szükséges. Ha a művelődési osztályban nem lenne kellő bátorság és megbízhatóság, indítványozni fogja annak a szervezését tisztán fizikai munkásokból, reméli azonban, hogy erre nem lesz szükség. Másik feiadata, hogy az iskolát és a családot szorosabban fűzzék egybe. Lesz szünidei iskola is, de inkább tanulságos szórakozások, kirándulás, mesélés, kézimunkára tanitás, játékok alakjában. A színházat is hatáskörükbe kell vonni. Az itt működő társulat nem alkalmas arra, hogy a szociális eszméket, a proletárszellemet terjessze. Csak azzal a feltétellel hajlandó a társulat előadásait engedélyezni, ha olyan darabokat játszanak, amelyek a munkásság öntudatát felébresztik, nem dísznóságokra pályáznak, hanem nemesítik, finomítják az izlést. A színházak ezentúl gyermekdarabokat is fognak játszani s a gyermekek ugyanakkor meséket is fognak hallgatni. Lesz gyermekmozi is, mert a mai mozielőadásokat nem látogathatják, nehogy az ott lejátszásra kerülő darabok megmételyezzék, fantáziájukat megrontsák. Szabó Sámuel szerint a művelődési osztály és a helybeli tanítóság, amelynek irányítója Déri elvtárs lett, nem áll feladata magaslatán. Piroth György szerint a reakciós rendszer embereit a tanítóságból ki kell küszöbölni. Buxbaum Béla jó kezekben látja Déri elvtársnál az iskolák nevelését és irányítását. A tanítóság a múltban a kapitalista-imperialista érdekeknek volt szellemi téren a képviselője, kullancsa, bár proletár volt. Ha most a tanítóság tegnapról mára nem tud öntudatos szociálistává lenni, Déri elvtársnak épen az a feladata, hogy a tanítóságot öntudatos szociálistává alakítsa át. Blau Henrik védelmébe veszi a megtámadott tanítókat és ineg van győződve arról, hogy a tanító, miként régen utolsó volt az urak között, most első lesz a munkások között. Sarudy György saját tudományos munkálkodását említi fel ás kéri, hogy az iskolák ügyében teendő javaslatait a művelődési megbizott vegye mindenkor figyelembe. Nagy Pál azt kéri, hogy egyes önmagukról megfeledkezett tanítók hibája miatt ne ítéljék el az összes tanítókat. Déri elvtárs ma' kifejtett nagyszabású program mja maga mögött fogja találni a pápai tanítóság összeségét, fogadják őket szeretettel. Renner Ármin és Becsey Ferenc a művelődési osztály elleni támadásokat utasítják vissza. Faragó Andor azt ajánlja, hogy a tanítóság gyűlésein a munkástanács, vagy direktórium mindig képviseltesse magát. Szabó Sámuel szerint a munkásság, amely három évtizeden át szociáldemokrata volt, a proletárdiktatúra kikiáltása után tudott forradalmár lenni, noha nem végzett magasabb iskolákat, miért nem tud a tanítóság megváltozni? Foglalkozik Győri Gyula ügyével és felolvassa a tanítók szakszervezetének erre vonatkozólag a munkástanácshoz küldött határozatát, amely szerinte egyenesen fényes erkölcsi bizonyítvány Győri Gyula számára. Déri Gyula: Nem támadott sem személyt, sem intézményeket, csak feltételesen beszélt, hogy akkor kerül ser a cselekedetekre, ha a művelődési osztály, vagy a tanítóság nem lenne a munkásérdekek képviselője, de ez esetben félretéve minden szentimentálizmust, kíméletlenül fog eljárni. A szesztilalom enyhítése» Elnök ismerteti a nehéz testi munkások küldöttségének kérelmét, hogy napi 7a ,iter bor engedélyeztessék számukra. E tárgyban az intéző-bizottság a következő javaslatot teszi: A kérelem terjesztessék párlolólag sl belügyi népbiztosság elé olyforinán, hogy 18 évtől felfelé minden nehéz testi munkásnak jegyrendszer mellett napi 5 deciliter bor fogyasztása engedtessék meg. A