Munkás Ujság 1. évfolyam, 3-52. sz. (Pápa, 1919)

1919-01-22 / 3. szám

2. oidai. MUNKÁS UjSÁG 1919 január 22, a hódítás alapján legyen eldöntve, hanem követeli részükre az önrendelkezési jogot. Végeredményben még csak annyit, hogy beszélhet Mohácsy űr amennyit tetszik, ferdíthet, rágalmazhat, amenynyit papi lelkiismerete elbir, a nemzetközien szervezett munkásság tábora egyre erősebbé, rendíthetetlenebbé válik. Örvend a kommunizmusnak a „Pápa és Vidéke". Amit nem úgy kell érteni, mintha egész Pápa városa és környező vidéke ujjongana és hozsannázna a kommunistáknak az ő eljövetelük felett. Dehogy ujjong és dehogy hozsannázik! Sem Pápa városa, sem a környéke nem epekedett valami szivszakadozva a kommunizmus után. Sőt határozottan lehet állítani, hogy a hideg borzadály futott végig a pápaiak jórészének háta közepén, mikor a kommunisták nálunk, Pápán is felütötték sátorfájukat. Hanem ez nem zavarja a helybeli katholikus keresztény szentegyletek hivatalos lapját, mely a „Pápa és Vidéke" fenhéjázó cimet viseli felkent homlokán, ő azért csak örvend a kommunizmusnak. Tudniillik kárörvend. ^lPS^j Nekünk, szociáldemokratáknak érzelmi szempontból igazán közömbös, hogy vannak-e kommunisták a világon vagy nincsenek, sőt talán örülünk is egy kicsit, hogy vannak, mert a kommunisták pártja, nem tagadjuk, hus a húsúnkból, vér a mi vérünkből, íután munkások vannak a kommunista pártban is, akiket mi szeretünk s akik — habár a mi meggyőződésünk szerint téves úton, — de szintén a munkásság javát keresik és akik, ha csakugyan proletárdiktatúrára kerülne a sor, nem minekünk volnának kellemetlenek. A proletárság, a munkásság semmit nem veszíthet, legfeljebb nyerhet azon, ha a grófok és papok, mint a társadalom heréi, egyszer már teljesen kiesnek az állam sorsának intézéséből. S miután a kommunisták többek között erre is törekednek, nekünk, szociáldemokratáknak érzelmi szempontból igazán nem lehet kifogásunk a kommunisták pártja ellen. Elméleti szempontból, tudományos meggyőződésünk alapján igenis van ellenük kifogásunk, mert azt hisszük, hogy az ő maguktartása, az ő törekvésük a proletárdiktatúra után nem vezethet szociálista társadalomhoz. Ezért küzdünk ellenük és törekszünk a munkásságot' megtartani a szociáldemokrácia útján, amely legkedvezőbb s ezidő szerint egyetlen lehetséges társadalom-fejlődési vonal a polgárság szempontjából is. Érzelmileg tehát nem vagyunk a kommunisták ellenségei. Az igazat megvallva, nekünk is jól esnék már látni, mikor a mennyország, a haza és a közellátás uzsorásainak szentháromságát: papékat, grófékat és hadimilliomosékat egy kicsit megkergetnék. Huh, de lobogna akkor a csuha! De a kommunisták működésének még sem örülünk, sőt küzdünk ellenük, mert hitünk szerint, veszélyeztetik a társadalom szociálista berendezkedését. A különféle katholikus szentegyletek lapja, a „Pápa és Vidéke" azonban örvendezik a kommunistáknak. „Máshol" — irja a szent újság, — „nagyobb az öröm, mint jelenleg a MunkásOtthonban". Elhisszük, hogy nagyobb az öröm máshol. A Népszava nemrégiben arról tudósított, hogy a zirczi papok is nagyon kívánták a kommunistákat, mert úgy vélték, hogy azok zavart csinálnak, amelyben könnyű lesz majd nekik, a papoknak halászni. A „Zircz és Vidéke" Zirczen megjelenő papi-szaklap 1919 január 11.-i száma azonban már arról tudósít, hogy nem is kellett a kommunistákra várakozni, elegendő volt egy szociáldemokrata népgyűlés s másnap már a saját népük fordult a tisztelendő urak ellen. Nem gondolja a „Pápa és Vidéke", hogy itt Pápán is így fordulhat a kocka? Nem gondolja a „Pápa és Vidéke", hogy káröröm és "gügye viccelődés helyett köszönettel tartozik a szociáldemokratáknak és Kalmár elvtársnak, — akit különösen igyekszik megpiszkálni, —amiért a kommunizmus veszedelmét az ő fejük fölül, a papok is egyéb hasonló vámszedők feje fölül elhárították? És nem gondolja a „Pápa és Vidéke", hogyha a szociáldemokraták gyöngülnek, akkor a kommunisták erősödnek, ami viszont cseppet sem előnyös a katholikus szentegyletekre? Valljuk meg azonban, igazában nem a kommunistáknak örvend a „Pápa és Vidéke". Annak örvend, hogy a I kommunistáktól állítólag sok olyan dolgot tudtak meg (?), ami lealázó a szociáldemokratákra. így például azt, hogy hatvan milliót kaptunk volna hadimilliomosoktól. (Ha csak a létükét nem, amiket leráztak magukról, mikor milliomosok lettek.) Azután, hogy 50—60, sőt 100 koronás napidíjakért végezzük az agitációt és a többi. Mindenesetre szeretnők, ha megmutathatnék a nyilvánosságnak az agitációs költségekre vonatkozó iratainkat. Azokból ismét bebizonyosodnék, hogy ma is igaz, amit Petőfi már ezelőtt több mint hetven éve megirt, hogy: „Ahol pap emel szót, ott az igazság megfeszíttetik". Ami „Kalmár úr" „hasznosabb elveit" illeti, azokért majd megfelel ő maga, de mi is megjegyezzük, hogy illetékesebb emberek tisztázták már az ő dolgát, semhogy a pápai „dajlimajli", mint világ lap még beleárthatná magát az ügybe. Egészen bizonyos, hogyha Kalmár elvtárs nem mutathatna eredményekre a párt érdekében végzett működésével, akkor a „Pápa és Vidéke" nem botránkoznék meg benne. Hát csak hadd botránkozzék. A kisgazdák ügyében önálló cikkel felelünk. A szabadság nem azt jelenti, hogy minden szabad. Nem szabad például lopni, csalni, embert ölni, ha akármiféle szabadság uralkodik. Nem szabad az összmunkásság érdekeit sem elárulni. Aki tehát a püspöki és egyéb nagy vagyonok érdekében a munkástársai érdekeit elárulja, az megérdemli, hogy a legkeményebben bánjanak el vele. Ezért jogosult papszamarakkal szemben a szigorú föllépés. Fáj a „Pápa és Vidékének", hogy Pápán, — mint irja — „az ötven zsidó hadimilliomos fölcsapott szociáldemokratának". Gaz rágalom! Ám nekünk nem fáj, hogy Fraknói Vilmosból zsidó létére katolikus püspök, Giesswein Sándorból kanonok lett, sem az, hogy Orosdy Fülöp báró, Hazai Samu báró, meg a többi bárók a zsidó hitközség kebeléből a katholikus anyaszentegyház kebelébe léptek át Miért nem közösítik ki őket a katholikusok ? Avagy azt hiszi a „Pápa és Vidéke", hogy katholikus, esetleg — mint Giesswein állítja — keresztény szociális néppárti lehet a zsidóból, de szociáldemokrata nem? Nem gondoljuk, hogy erre már hoztak volna valamely törvényt. Ellenben nekünk óriási kifogásunk van az ellen, hogy a föld akár zsidó, akár nem zsidó hadimilliomosoké legyen. A „Pápa és Vidéke" azt mondja, inkább az övék legyen, mint a cseheké, szerbeké.. Mi pedig azt mondjuk, akár cseh, akár szerb, akár magyar uralom alatt azé legyen a föld, aki megdolgozza. Az a „kérgeskezü-boiyseviki" hazudott, ha azt állította, amit a „Pápa és Vidéke" összefirkál. Nem is hisszük, hogy azt a bolysevikit nem a „Pápa és Vidéke" szerkesztőségében keli keresnünk. Jászi Oszkár nem szociáldemokrata. Ez a helyzet. A „Pápa és Vidéke" örvend a kommunistáknak, mert állítólag — mi nem hisszük — alkalmat adtak neki egy kis szociáldemokrata rágalmazásra. Mi jó emberek vagyunk, nem kívánjuk a „Pápa és Vidéke" gárdájának, hogy csakugyan szembe találkozzék valaha a kommunizmussal, mert akkor megszalad a csuha. Hanem a polgárságot figyelmeztetjük, hogy fel ne üljön a kis pápai piszkos, azaz „Pápa és Vidéke" bölcselkedéseinek, mert annak valaki megissza a levét. S aki megissza, az nem a szociáldemokrata párt lesz. Nézzenek csak át egy kicsit — Oroszországba! MIÉRT nem hirdet a Munkán IJjság-baii? Hirdessen! i Ez a legeélrjivezetőbb hirdetési eszköz.