Pápai Lapok. 46. évfolyam, 1919

1919-03-16

Pápa, 1919 március 16. 11. szám. LAPOK Független politikai, társadalmi és közgazdasági heti lap. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Goldberg Gyula papirkoreskodőso, F6-tér 23. szám. Telefon. 112. agára. Felelős szerkcsztC és laptulajdbnos: GOLDBERG GYULA. Előfizetések és hirdetési díjak a lap kiadóhivatalához küldendők. A lap ára: egész évre 16 K., félévre 8 K., negyedérre 4 K. Nyilt-tér soronként 40 fillér. — Egyes szam ara 40 fillér. Takarékoskodjunk. Ma még nem állanak pozitív adatok rendelkezésünkre, hogy magyarország falvainak ós városainak mennyivel volt több kiadásuk a háborús évek alatt — mint a háborút megelőző években. Bizonyos azonban, hogy a háborús évek minden városnál tetemes összegekét emésztettek fel. Ezekre az évekre még évtizedek múlva is keservesen fogunk visszaemlékezni. Magyarország területén egyetlenegy város sem dicsekedhetik azzal, hogy háborús kiadásait megtakarított pénv feleslegekből tudta volna fedezni, minek folytán uyugodt lelkiismerettel megállapíthatjuk, hogy az ország összes városai, —• kivétel nélkül — háborús kiadásaiknak fedezésére, függőkölcsönöket voltak kénytelenek igénybe venni.' Megbízható szaklapokból azonban mostanában azt olvassuk, hogy a községeknek és városoknak* igen tekintélyes részé, a háború alatt felhasznált fiiggőkölcsöneiket most a háborn befejezése után sürgősen, — törlesztóses kölcsönökre változtatták át. Jelen felszólalásunknak tulajdonképpen ez a körülmény képezi alapindokát. Elsősorban is konstatálnunk kell, hogy Pápa város intézőkörei függőkölcsöneiuknek törlesztéses kölcsönökre való átváltoztatása iránt nem igen érdeklődnek, — eddig legalább ily irányban semmiféle életjelt nem adtak magukról. Épp azért tartjuk kötelességünknek, hogy e tárgyra a nagyközönség Ügyeimét felhívjuk, mert nekünk az a meggyőződésünk, hogy a kérdéses pénzügyi művelet foganatosítását Pápán sem szabad tovább halogatni és elodázni, mert a konvertálásra az időt most nagyon alkalniasnak találjuk. Más városok, mint fentebb'is emiitettük, a konvertálás előnyeit már felismerték és felhasználták. Ezeknek a városoknak példáján okulva jó lesz, ha mi is két kézzel ragadjuk meg az alkalmat, kihasználjuk £>z előnyös helyzetet, inert ellen3setben minden valósziuüsóg szerint végzetes és helyre nem hozható hibába eshetünk. Meggyőződésünk, hogy veszély van a késedelemben. Nem szabad elfelednünk, hogy a pénz ma olcsó. Ezen nem is lehet csodálkozni, mert a pénzintézetekben nagy pénzkészletek vaunak felhalmozva. Akár helyi, akár a fővárosi pénzintézetek a pénzbőségre való tekintettel, a legnagyobb szerencséjüknek fogják tartani, ha a város nevében felkeressük őket. Meg lehetünk győződve, hogy készséggel állanak rendelkezésünkre Pápán is, — Budapesten is. Most még a legolcsóbb kamatláb mellett kínálják a pénzt, — de igen nagy kérdés, — hogy néhány hét múlva, hasonló előnyös helyzetben ''leszüuk-e? Azt kizártnak tartjük, hogy a békekötés után, a mostanihoz hasonló kedvező és előnyös pénzügyi helyzet még fennálljon. Közmegelégedésre tehát ezt a fontos kórdóst, a békekötés után nem legz módunkban megoldani - már csak azért sem — mert akkor az állam által igénybeveeudő nagy kényszerkölcsönnel fogjuk maguukat minden valószínűség szerint szemben találni. Aggodalmainkat azért adjuk le, hogy a városi tanács és a szakbizottság tegye ezt a kérdést sürgősen tanulmáj nyozás tárgyává ós ha beigazolást nyer, jhogy- a kérdésben leVő pénzügyi nm.velet a városra előnyös, akkor késedejlem nélkül tegyék meg a szükséges lépéseket. Már a háborút megelőző években is elkövettünk mindetíf, hogy a város pénzügyi helyzetén, ahol csak lehet javítsunk. Kétszeresen fontos ez ma, a háború befejezése után, amikor a városi számvevőség a néptauács közelmúlt ] ülésében kijelentette, hogy községi pótadónk már folyó évben meg fogja közelíteni a száztíz százalékot. Ez a számvevőségi jeleűtés elég figyelmeztetés arra, hogy a legnagyobb óvatossággal kezeljük a város pénzügyeit és a takarókosságot ne tévesszük szemeink elöl. Tudjuk •nagyon jól, hogy függőkölcsöneinknek — törlesztéses kölcsönökké leendő átváltoztatása folytán az elérhető megtakarítás nem fog számbavehető nagyobb összeggel szerepelni költségvetésünkben, de nem szabad elfelednünk, hogy nekünk minden fillérre, mellyel jövedelmeinkel szaporíthatjuk, szükségünk van, különösen mikor horribilis községi adóval fenyegetnek bennünket. Azt hisszük, mindenki egyetért velünk abban, hogy a városuak első kötelessége a takarékosság. Jelentékeny megtakarítást fogunk elérni más irányban is. Minden jel arra vall, hogy az egész ország területén a városi rendőrséget már a jövő hóban államosítják. Évek hosszú sora óta küzdöttek a városok, hogy ezt a terhet vegye át az állam ós a városok azzal indokolták meg kórelmüket, hogy a közrendószeti teendők állami feladatot képeznek. A régi kormányok sohasem reagáltak a városoknak ilyen tartalmú kérelmére. Ilyen természetű kérvényeket a régi kormányok ősi szokás szerint egyszerűen irattárba helyezték, de válaszra sohasem érdemesítették a városokat. A köztársasági kormánynak kellett ezt rs orvosolni. Nagy látókörrel' méltányosság és kellő körültekintéssel hozzálátott a nagy munkáho* és már a jövő hóban az egész vonalon államosítja a rendőrséget, A kormánynak ezen intézkedésével, óriási tehertől szabadulnak meg a városok. Aa összes rendőri személyzeti és dologi kiadásokat már a jövő hótól kezdve nem a városok, hanem az állam fogja viselni. A városok nagy hálával tartoznak ezért a köztársasági kormánynak. Ideje volt, hogy a Mihaszna Andrásokat egy tollvonással eltörölte a földSazviuéről a köztársasági Jsormáa-y-. Bat- nőszervezetet mostani állapotában a társadalom állandóan kifogásolta. Nézetünk szerint azonban nem a. személyekben hanem a rendszerben volt a hiba. Az állam tehát a jelenleg szolgálatban álló rendőröket, kevés kivétellel átveheti a nélkül, hogy a megszervezendő állam rendőrség nivója a legkisebb mórtékben is csorbát szenvedne. A mai rendőriszemélyzet, állami közegek felügyelete alatt kellő kioktatás mellett, meg fogja állani helyét az uj rendszerben is. Számottevő összeget képvisel költségvetésünkben a négy hitfelekezet számára nyújtott 27.600 korona évi segélyösszeg. Ezt a tételt a kényszer hatása alatt eddig, a mindenkori városi képviselőtestületek évről-évre hűségesen megszavazták, de nem hisszük, hogy a nóptanács, vagy a legközelebbi időben megalakítandó uj községi nóptanács ezt a tételt jövőben is megtűrné a városi költségvetésben. Ez a tétel nem is' való a városi költségvetésbe. Ha a hitközségeknek pénzre van szükségük, e célra ne vegyék igénybe a város pénztárát, — ne rontsák meg a városi költségvetést, — hanem veBsék ki szükségletüket-saját hitsorsosaik között a hitközségi költségvetésben. Ez a helyes eljárás, nem pedig a másik. Ez a felsorolt három tétel már egymagában szép reményeket nyújthat a város polgárságának arra, — hogy a. városi pótadó a régi keretekbe lesz visszaszorítva. Most egyedül a nóptauáostól függ, hogy megszívleli e fel-