Pápai Lapok. 45. évfolyam, 1918

1918-05-12

megjeieniK minaen vasáruap Szerkesztősé* és kiadóhivatal: Ooldbcrg üyula pspirkereskedése, FS-tér 23. szám. Telefon 113. irim Főispáni ünnepnapok. — Irta: KEMÉNY BÉLA városi tanácsos. — Bízvást, joggal és méltán mondhatjuk az elmúlt hét egyik másik napját, főispáni ünnepnapnak ; mert ünneppé avatta e napokat az a lelkesedés, az a ragaszkodás, az a bizalom, az a szeretet, melyet e város közönsége nyilvánított főispánja, dr. Rainprecht Antal iránt. Érdekes és tünetszerü volt a város minden polgárában A levertség és lehangoltság, melyet főispánunk lemondásának hire keltett; de érdekes és tünetszerü volt az a fellángolás, felhevülés is, mellyel dokumentálta azt, hogy nem tud, nem akar megbarátkozni azzal a gondolattal, hogy megváljon attól A férfiutói, aki a vármegye főispáni székében töltött rövid idő alatt oly szép és nemes dolgokat mívelt, akitől oly nagy és jelentőségteljes dolgokat várt és remélt, aki, ha valahol megjelent és megszólalt, ott a leghidegebb szívek is felmelegültek, a kételkedők behódoltak s a pesszimisták bizakodtak. Szóval ö jött, látott és győzött. Kínosan érintett mindenkit a lemoudás hire és ezért mindenki tüzet fogott akkor, amidőn arról volt szó, hogy főispánunk megtartása, maradása mellett nyilatkozzék meg aj közhangulat, közvéleméuy. Csakhamar, talpon volt a város nagyja, apraja, aszszonya ós férfia egyaránt. A mult vasárnapi városi közgyűlést rendkívüli közgyűlésnek jelezte a meghívó, de ünnepi közgyűléssé tette azt, annak a tartalma. Az elhangzott beszédek, a hangulat, a lelkesedés, amely ott megnyilvánult, mind ünnepiek és ünnepélyesek voltak. Szerdán érkezett Pápára Budapestről főispánunk. Nosza megint nekihevült a város közönsége: mutassuk be IHMlnlatunkat. szeretetünket és bizalmunkat főispánunknak. Megmozdult az egész város. Fogat, fogat után robogott a vasútra; gyalogszerrel is több százan vonultuk ki a szakadó eső dacára is. A vonat berobogott. Mikor a várakozó nagy közönség A főispánt meglátta, harsány éljen rázkódtatta meg a perrou levegőjét. Kiszállásnál a főispánt Kemény Béla tanácsos, h. rendőrkapitány és Beink Lajos főszolgabíró fogadták, kit a perronon a nagyközönség élén Mészáros Károly polgármester szép beszéddel üdvözölt. A főispán meglepetve a fogadtatástól, azt mondta válaszában, hogy ürül, hogy A saját temetését láthatja és mint a vármegye egyszerű polgárára s számíthat reá Pápa város mindenkor. A váróteremnél a nők küldöttsége 'árta, kikhez gyönyörű beszédet intéett a főispán. Ott voltak a nőegyesüetek és a dohánygyári munkásnők küllöttségei. Ezután bevonult a főispán a 'árosba, kísérve a fogatok és közönség lagy tömegétől. Este ünnepi vacsora r

olt a Griffben, hol a főispánt lelkes és neleg felköszöntőkben üdvözölték. Mindezen nem csodálkozom. Akitek egyszer is volt, akár hivatalos, akár nagáu érintkezése a főispánnal és azt i közvetlenséget, azt a minden nagyiépüsködés ós poz nélkül való feszteenséget tapasztalta, mely főispánunktak veleszületett tulajdonsága, az megudja érteni ezt a nagy ragaszkodást. Aki nemcsak néz, hanem lát is, INNAK meg kell látnia azt is, hogy a őispáni lak ma nem parádés szoba, nmem egy közigazgatási terület, mely niudeuki által rang- ós személyválogaás nélkül, könnyűszerrel, megközelítlető. A közigazgatásPförűmok, a köZgazgatási tényezők rang- és személyválogatás nélküli, könnyűszerrel való negközelíthetősóge, hozzáférhetősége [épezi alapját a jövő helyes közigazgaásának. Aki ezt megérti, az megérti ízt is, hogy e vármegyének és benne ?ápa városnak miért kedves, miért kívánatos dr. Rainprecht Antalnak a főspáni székben való megmaradása. Főispánunktól nem akarunk és nem uduuk megválni, szűkségünk van az ő ryengéd, de emellett erős vezetésére is csak azt óhajtjuk, hogy gyenge, narasztaló szavunkat és ez iránti erős dvánságunkat fent, illetékes helyen is neghallják és megértsék. Városi közgyűlés. — 1918 május 5. — Meglepően ünnepélyes hangulat uralkodott t t. hó 5-én d. e. 11 órára egybehívott rendkívüli töafjülésen, melyen — ínég ilyeu számban soha tgyüit nem volt — csaknem minden képviselő negjeleut, hogy kifejezésre juttassa azt az őszinte agaszkodást és szeretetet, mellyel vármegyénk deális lelkületű, melegszívű lőispáuja iránt érez. V rendkívüli közgyűlésen még Mészáros Károly lyug. polgármesler elnökölt, aki több vár. képviselőnek írásbeli kérelmére hívta össze a képvilelőtestületet. Felkérte Sült József vár. képviselőt, logy Írásbeli indítványát szóvsl is adja elő és udokolja meg. A képviselőtestület valóságos templomi, Innepies csendben hallgatta azokat a — nem lizelgö, hanem rövid ténykedésével igazán kiirdemelt, meleg szeretetet tolmácsoló frázismeues szavakat, melyekkel Sült Józsefnek aposztroálta dr. Hainprecht Antal föispáut, úgyis mint rző embert, úgyis mint szociálpolitikust, aki em aktákból merített és dolgozott, hanem aki íeiuélyesen járt vármegyénk minden egyes közegébe, hogy a saját szemével lássa és a saját Lleivel hallja, amit látnia, hallania kell. Csak istentől megáldott rendkívüli tehetséeknek s a „nagy sziv"-nek adatik meg azon egy és öröm, hogy társadalmi osztály és feleezetuélküli, igazán osztatlan népszeretetnek leessen tulajdonosa (nem is részese), dr. Bainpreoht utal pedig ebben a népszeretetben a tőlünk ítélhető és megnyilvánítható legnagyobb mérikben, teljes érdeme szerint részesült. Igazi nagyságát legjobban jellemzi azon >ny, hogy ezt a szeretetet a legrövidebb idö latt tudta megszerezni, úgy, hogy most midőn változott politikai viszonyokra való tekintettel iispáni állásáról — melyet ö stalhunnak soha j

ni tekintett, hanem amelyről ö egy nélkülözetetleu szociálpolitikai hivatalt csinált — lekondott: ezt a lemondást az egész vármegye, e elsősorban e megye legnagyobb városa, Pápa riási veszteségnek, valóságos csapásnak tekinti kérve-kéri, hogy főispáni állását egy egész váriegye érdekébeu pártpolitika miatt ne hagyja el. Ilyen értelmű határozati javaslatot nyújtott e a felkért előadó, melyet dr. Kende azon toldó iditváuyával fogadott el egyhangúlag a képvielőtestűlet, "hogy ilyen értelemben átír a váríegye föszolgabíráihoz és csatlakozásra hivja fel z összes községeket. Az „ünnepi" gyűlés a főispán éltetéseivel rt véget. ' Gróf Jankovich-Bésán Endréné dekorálása. Hirt adtunk már róla, hogy a nemesszivü, ttékonyságáról messze vidéken ismert grófnét ifelsége az I. oszt. polgári hadiérdemkereszttel intette ki a háború alatt kifejtett közhasznú és Idásos tevékenységéért. Ennek a magas kitüntetésnek jelvényét adta t a főispán Veszprém város számos előkelő hölgyéek és közéleti kitűnőségeinek jelenlétében vasárap a főispáni aulában. Szépen sikerült kis rögtönzött ünnepély kerekben folyt le a dekorálás, amely elöl meglepetés zerintsége miatt a szerénységéről ismert grófnó ki em térhetett. A vendégsereg köréből u. i. egyzerre csak kivált a főispán és pár szellemes, kedes, közvetlen bevezető szó után mindenki, aki sak jelen volt, hirtelen azt vette észre, hogy egy Slekemelő kis ünnepély tanújává, egy kis rögtönim szónoki remekmű átszellemült publikumává áltozoft. Miniszterek, államtitkárok, a legkiválóbb tatus-férfiak kitüntetése szokott lenni az — úgyíond a főispán, — melyet a nemesszivü grófné ifelsége legmagasabb kegyéből kapott. Csakhogy íig ez a magas kitüntetés a legkiválóbb közéleti írfiaknak is csak kötelességük teljesítéséért szokott ijárni, a nemes grófné ezt oly érdemekért kapta, lelyeket önként, szive sugallatát követve szerzett ly téren, ahol a legnagyobb szükség sürgeti a egitséget, ahová azonban az állami gyámkodás reje eljutni még nem tudott, vagy nem kellő nértékben. A grófné a háború kezdete óta nagy anyagi Idozatokkal tartott fen gichafhalmi kastélyában egy