Pápai Lapok. 45. évfolyam, 1918

1918-11-17

XLV. évfolyam. Pápa, 1918 november 17. 46. szám. PAPAI LAPOK Papa varos hatóságának es több pápai • pápa-videki egyesületnek megválasstott köalönye. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztősé* éa kiadóhivatal: Ooldberg Gyula popirkeretkedéte, FC-tér 23. izám. Telefen. 112. nett. Felelót szerkesztő ét laptultjdonot: GOLDBERG GYULA. ElSBzctétek él hirdetési dijak a lap kiadóhivataléhoz küldendSk. A lap ára: egétz érre 12 K , félérre 6 K , negye dérre 3 K || Nyilt-tér toronként 40 fillér. — Egyet szám ára 80 fillér. Tartsuk meg a részleges tisztújítást. A városi tanács, a világháború tar­tama alatt több izben tett javaslatot a város képviselőtestületének, hogy az üresedésben lévő tiszti ós kezelői állá­sokat töltse be, — mert az ideiglenes minőségben alkalmazott női erőkkel, a folyton szaporodó munkát elvégeztetni nem képes. Ha nem csalódunk, a városi kép­viselőtestület négy izben foglalkozott ezzel a kérdéssel ós a városi tanácsnak ez érdemben beadott javaslatait, mind a négy esetben elutasította és kimon­dotta, hogy az üresedósben lévő álláso­kat a háboru befejezése előtt nem tölti be. A város képviselőtestületének állás­pontja tiszta, világos, nemes és tiszte­letreméltó volt, sőt minden tekintetben megütötte azt a mértéket, melyet rend­szerint humánusnak szoktunk nevezni. A város képviselőtestülete ugyanis teljes tudatában volt annak, hogy az üres ál­lásokat a háboru tartama alatt nem szabad betöltenie, mert a harctéren küzdő városi tisztviselők ez által rövidséget szenvedtek volna. Megtörténhetett volna azaz eset, hogy a katonai szolgálatot teljesítő városi tisztviselők, a pályázat kiírásáról a harctéren nem szerezhettek volna tudomást, a pályázatban nem ve­hettek volna részt és igy jogos és mél­tányos igényeiktől, az előlépés lehető­ségétől megfosztattak volna. A város képviselőtestülete tehát helyrehozhatatlan hibát követett volna el, ha a városi tanács javaslatainak helyt ád, az üresedésben lévő tiszti állásokat betölti és a katonáskodó tisztviselőket előmenetelük lehetőségétől megfosztja. A városi képviselőtestületnek a kér­déses tárgyban elfoglalt álláspontjáról tehát csuk a legnagyobb dicsérettel tu­dunk megemlékezni. Ez volt az egyedüli helyes, kifogástalan, korrekt eljárás, bármit beszéljenek is azok, a kik az ellenkező nézőpont mellett foglaltak Mennyi jogos szemrehányás érhette volna a város képviselőtestületét, ha a méltányosság határait nem tartotta volna minden esetben szem előtt? Ma azonban, mikor a világháború­nak már vége van, az üresedésben lévő állások betöltését tovább halasztani nem lehet, nem szabad. Valamennyi városi tisztviselő, a kik a különböző harctere­ken küzdöttek, — tehát a jogos aspi­ránsok, — ugy tudjuk mind hazaérkez­tek már és igy semmi értelme sem volna, ha az üres állások betöltését egy percig is késleltetnénk, annál is inkább, mert hármas célt szolgálunk ha az üres ál­lásokat sürgősen betöltjük. Első sorban a törvény követelmé­nyeinek teszünk eleget, mely az üres állások betöltését a városi képviselőtes­tület kötelességóvó leszi, — másod sor­ban eleget teszünk a városi tisztviselők óhajtásainak a kik a betöltésre váró állásokra pályázni akarnak, — harmad­szor pedig elbocsáthatjuk az igy feles­legessé vált sok női alkalmazottat, akik most temérdek pénzébe kerülnek a vá­rosnak és ráadásul még a jövő évben e cimen jelentékeny költségmegtakarí­tást érünk el. Fontos okok ezek, me­lyeket figyelmen kívül hagyni nem szabad. Betöltendő lesz a rendőrkapitányi I állás. Ennek az állásnak betöltése a mai | viszonyok miatt veina a legsürgősebb. I Ezt az állást azonban nem a v. képvi­selőtestület, hanem a főispán tölti be. A v. tanács tehát minden késedelem nélkül tegyen jelentést a főispánnak, hogy nevezzen ki rendőrkapitányt és tegye kötelességévé, hogy állását már jövő január hóban foglalja el. Igaz, hogy egy bökkenő mégis van a dologban. A Wekerle kormány belügyminisztere ugyanis a rendőrség államosítását vette tervbe és az erről szóló törvényjavas­latot a képviselőházhoz már be is ter­jesztette, egyúttal felhívta a törvényha­tóságokat, hogy a rendőrségeknél meg­üresedő állásokat betölteni ue engedje. Ha pedig egyik-másik város bármi ok­ból az üresedésben lévő állásokat mégis betölteni óhajtja, elrendelte hogy ez esetben előzőleg a belügyminiszternek jóváhagyását kell kikérni. A főispán tehát ezt a kérdést intézze el a belügy­miniszterrel. Igy kell eljárni az alkapitányi állás betöltésénél is, azzal a különbséggel, — hogy a városi képviselőtestület akár az alispán, akár a főispán utján tegyen a belügyminiszternek előterjesztést. Üresedésben van és betöltésre vár még az árvaszéki előadói, a pénztári ellenőri, az alszámvevői és esetlog fo­kozatos előlépés folytán megüresedő tiszti és írnoki állások. Tisztába kell hozni Molnár Kálmán kiadó ügyét is. A szabadsága ennek is lejárt vagy a legközelebbi időben ok­vetlen lejár. Ha nevezett nem foglalná el állásai, ugy ennek az állása is be­töltendő. Ezt a sok üres állást betöltetlenül hagyni nem szabad. A város jól felfo­gott érdeke megköveteli, hogy a városi tanács a részleges tisztújítás tárgyában tegyen a képviselőteletnek sürgősen előterjesztést. Biztosra vesszük, hogy a városi tanács által ez érdemben be­adandó javaslatát, vita nélkül fogja ma­gáévá tenni. A megyéspüspök körlevele. Dr. Rott Nándor megyéspüspök a nemzeti átalakulás alkalmából körlevelet intézett az egy­házmegyéje papságához. A körlevél hazafiasság­tól áthatott Iringón liivja fel a lelkészkedő pap­ságot a Nemzeti Tanács támogatására, a harc­térről s a katonaságtól otthonába visszatérő katouaság szeretetteljes fogadására. Felhívja a lelkészkedő papságot és tanítóságot, hogy a Nemzeti tauács működésében vegyenek részt s arra azokat ösztüköljók, akik hivatva vannak. Felhívja a papságot arra is, hogy a hazatérők előtt emeljék fel szavukat enyhítő balzaamkéut s csillapítsák a hosszú háboru) által okozott el­keseredést, legyenek igazi őrei nemzetünknek e súlyos napokban. A körlevél szövege a következő : Tisztelendő Testvérek ! A mai súlyos idők rohanó eseményei, me­lyek nap-nap utáu százados berendezések fölött siklanak tova, kötelességemmé teszik, hogy hoz­zatok forduljak. Magyarország népe örvend, mert teljes ál­lami önállósághoz jutott magyar hazánk, melyet ' évszázadok óta nélkülözött. Ezen örömet azonban sötét gondok kör­nyezik, melyeket a törvényes magyar kormány s a vele együtt működő Nemzeti Tanács is érez. Miként ők, ugy az ország összes hatóságai is, kik hivatva vaunak a kormánnyal közreműködni, hogy hazánk ezeu leguagyobb megpróbáltatás közepette is megállhasson: az ország miudeu igas fiának segítségét kérik. A hazatérő katonák tö­mege, az élelmezési nehézségek, a foglalkozás­nélküliek ellátása, a viharzó lelkekuek megbéki­tése uagy gondokat okoznak mindenkinek, ki hazáját szereti s mert szereti, azért félti. Ezeket a nagy esemény eket nem nézhetjük ölbe tett kezekkel, tétlenül. A régi magyar pa­pok első munkatársai voltak Szent Istvánnak az ország szervezésének . munkájában; később is mindig ott találjuk őket nemcsak a Sajómezöu és Mohácsnál, hauem a törvényalkotás és ország­szerveaés muukájábau is. E sok nehézség közepette Rátok hárul, Tisztelendő Testvérek, a feladat, hogy a nemzeti kormáuyuak, a hatóságoknak s vele népünknek a legértékesebb segítséget nyújtsátok. Most fo­gadjátok szeretettel hazatérő testvéreinket! Le­gyeu a Ti köszöntettek, a Ti szavatok az az enyhitő balzsam, amely csillapítja a hosszú há­boru által okosott elkeseredést. Legyetek igazi őrei nemzetünknek e súlyos napokban. Kérleljé­tek katonáinkat a híveiteket, hogy most ue a boszn keserűségével, ne önhatalmúlag büntetni akaró szenvedéllyel fertőzzék meg a szabadság­nak és lUggetlenséguek oly dicsőséges uapjait: hanem Krisztus parancsa szeriut legyenek meg-

Next

/
Thumbnails
Contents