Pápai Lapok. 45. évfolyam, 1918

1918-11-03

PAPAI LAPOK Pápa város hatótágának ói több pápai • papa-videki egyesületnek megválaaatott köslönye. Megjelenik minden vasárnap. 8ierke»itö»*(í és kiadóhivatal: Ooldberg Gyula papirkereskedése, FJ-tér 23. szám. Telefon. 1X2. Felelés szerkesztő 6a laptulajdouos: OOLDBERG GYULA. 1918 október 31. Uj fejezethez ért a magyarj történelem. Amit a magyar nemzet már hetek óta kért ós sürgetett— a tizenkettedik órában az utolsó válságos percekben megérkezett. A király 1918 október 31-én gróf Károlyi Mihály országgyűlési képviselőt kinevezte magyar miniszterelnöknek. Ezzel a kinevezéssel nagyot fordult az ország kereke. Az óriási izgatottság, mely az egész ország területén erőt vett, — lecsillapodott. Amitől sok nagyfejű vezető-politikns félt és rettegett bekövetkezett. Vége lett Magyarországban a gyűlölt osztályuralomnak. A népakarat utat tört magának ós elérte célját. Ezzel befejeztük a háborút. Szabad néppé lettünk. Szabad nép pedig nem tUr rabszolgaságot, ha» am teljes szabadságot ád mindenkinek. A teljhatalmat a Nemzeti Tanács vette kezébe és a következő kiáltványt bocsátotta az ország hatóságaihoz: Központi körözvény az összes városok főtisztviselőjének Pápa. A Nemzeti Tanács közli Magyarország népével, hogy Budapesten átvette a hatalmat. Egyetlen csepp magyar vér sem folyt ki. A király gróf Károlyi Mihályt nevezte ki miniszterelnöknek. A Nemzeti Tanácsból kormány alakult. A katonaság, munkásság, polgárság, vidék felesküdött a Nemzeti Tanácsnak. Budapesten nyugalom van. A Nemzeti Tanács felhívja Magyarország Népét, hogy szent fegyelemmel, önfeláldozó nyugalommal őrizze meg a rendet. Személy, életbiztonság megóvása a legnagyobb érdek. Aki (Hisztit, rombol, a nemzet életét veszélyezteti. A Magyar Nemzeti Tanács a haza üdve, függetlensége, a béke szent érdekében parancsolja meg, hogy mindenki, nép és katonaság legnagyobb rendben, nyugalomban várja be a Tanács utasításait. A Magyar Nemzeti Tande». E160*otések éa hirdetési dijak a lap kiadóhivatalához küldendík. A lap ara: ig Ifi érre 12 K., félévre 6 K., negyedév™ 8 E. Nyilt-tér soronként 40 fillér. — Egyes szara ara 80 fillér. A pápai közkórház. Valahányszor komolyan kezdettünk foglalkozni a közkórház kérdésével, minden esetben különféle akadályokra bukkantunk, a mely akadályok szép és hasznos törekvéseinket csirájukban megfojtották. A felmerült akadályokról most nem szólunk csak leszögezni akarjuk, hogy ezek az akadályok meg voltak a múltban és ha ezt a kórdóst a régi alakban megbolygatnánk, újra felszínre kerülnének. A városnak ezt a tengeri kígyóját mégis felelevenítjük, csakhogy más alakban és más ruhába öltöztetve, — igy talán megértjük egymást ós kölcsönös egyetértéssel hasznára leszünk a köznek. Előre is kijelentjük, hogy | senkinek érdekeit sérteni nem akarjuk, — előttünk tisztán és egyedül a közérdek lebeg, — de ha az a bizonyos darázsfészek, ennek dacára mégis felütné a fejét, akkor azzal is felvesszük a harcot és azzal is szembe szállunk. Cikkünk megírására bennünket az a szempont vezet, hogy a pápai közkórház rég vajúdó eszméjét újra bevigyük a városház tanácstermébe ós ott a közkórház létesítését biztosítsuk n város számára, — mert sajnos sem az jirgalmasrend pápai, sem a városnak női | kórháza nem felelnek meg a mai kor (kívánalmainak és a iflStegek jogosult jós méltányos igényeinek. Kötelességünknek tartjuk azonban i konstatálni, hogy az irgalmasrend pápai székházának és kórházának vezető egyéniségei minden időben és pedig vallás felekezeti különbség nélkül, dicséretre méltó buzgalommal és fáradságot uem ismerő önfeláldozással teljesítették a szenvedő betegekkel szemben szép és magasztos hivatásukat. Páratlan buzgalmukért kalapot emelünk az irgalmasreud tagjai előtt és legnagyobb elismerésünknek adunk kiiejezést. Ez az elismerés megillette a rend tagjait a mullbau és megilleti a jelenben. Az irgalmasrendtiek, a botegekkel szemben mindenkor tanúsított humánus | eljárása azonban a város közönségét nem 'elégítheti ki. Ezért sürgeti évtizedek óta a közkórház felállítását nemcsak a maga, hanem a legutóbbi időben már a pápai járás érdekében is. A város és Ijárás együttvéve hetven-nyolcvanezer lakosból áll ós igy a kórházra szükség van, azt tovább nem nélkülözheti. A kórháznak megteremtése nem tartozik a lehetetlenségek közé. Lássuk tehát, miként lehetne azt gyorsan nyélbe ütni. Boldogult gróf Esterházy Pálé az érdem. (3 vetette fel az eszmét, ő volt az első úttörő és ő gyakorolta az első jótékonyságot, mikor gróf Esterházy ut keleti oldalán lévő gyümölcsös kertjéből a felállítandó kórház céljára, mintegy tizenkétezer négyszögöl területet a városnak díjtalanul ós nagylelkűen átengedett. Az ajándékozásról kiállított okiratot a hitbizományi-biróság már jóváhagyta és a terület misfélóv óta telekkönyvileg a város nevére már bekebelezve is van. A ki az ingatlanok értéke iránt érdeklődik, az tudhatja, hogy a városnak ajándékozott kórháztelek, testvérek között megér négyszázezer koronát. A kórháztelken kívül, ugyancsak e célra rendelkezésünkre áll mintegy százezer korona összeg is, — igy tehát a leendő közkórbáz vagyona megüti a félmillió koronát. Mindenki tudja, hogy ebből egy szép, modern közkórházat létesíteni nem lehet, mert ilyeu kórházat, még a háboru befejezése után is, — másfélmillió koronán alul felépiteni a lehetetlenséggel határos. Ha most már tekintetbe vesszük azt, hogy a város különben is tul van terhelve adóssággal, — ha pedig még ráadásul a mostani gazdálkodást is tolytatni fogják, - ezek az adósságok természetszerűleg csak növekedni fognak, akkor a város még a háboru után sem lesz abban a helyzetben, hogy a közkórházat saját költségén építhesse fel. A kórház megteremtéséről tehát más uton kell gondoskodnunk, módot kell találnunk, hogy a város mégis hozzá jusson a kórházhoz. Néhány évvel ezelőtt a belügyminiszter rendeletben megjelölte azokat a városokat, melyekben közkórházakat akar létesíteni államköltségen, vagy a városoknak nyújtandó subventióval. Ebben a rendeletben a miniszter városunkat a tizenhetedik helyre osztotta be, a mi azt jelenti, hogy mi csak 15-20 év eltelte után kaphatnánk [meg a közkórházat. Ez nagyon hosszú terminus, ennyi ideig nem szabad várakoznunk. Arra kell tehát törekednünk, hogy a belügyminiszter változtassa meg a rendeletben megállapított sorrendet és kezdje meg Pápán az építkezést. Az a meggyőződésünk, hogy uemis fog túlságos megerőltetésünkbe kerülni, ha ezt a törekvésünket megvalósítani akarjuk. Ugyanis kevés város van abban a helyzetben, hogy félmillió koronát áldozhasson egy állami közkörházra. Ha mi ezt a körülményt a belügyminiszter tudomására hozzuk, megértetjük vele, bogy tekintélyes összeggel tudunk az állami közkórház költségeihez hozzájárulni, lehetetlen, hogy óhajtásunknak ne tegyen eleget.