Pápai Lapok. 45. évfolyam, 1918

1918-10-13

XLV. évfolyam. Pápa, 1918 október 13. 41. szám. PÁPAI LAPOK Pápa város hatóságinak és több pápai s pápa-videki egyesületnek megválasztott közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Ooldberg üyula papirkereskedése, F6-t0r 23. szám. T»lefon U.a. MÉkM Felelffs szerkesztő* 6s laptulajdonos: GOLDBERG GYULA. ElSBzetések éa hirdetési dtjak a lap kiadébiraUIához küldendők. A lap éra: egész érre 12 K., félérre G K., negyedévre 3 K Nyílt túr soronként 40 fillér. — Kgyea esam ara 80 fillér. Városok és az állami rendőrség. A törvényhatósági joggal felruházott és rendezett tanácsú városokban feloszlatják a rendőrséget és már a legközelebbi időben államrendőrsóggel fogják kicserélui. Az erre vonatkozó törvényjavaslat elkészült — a belügyminiszter a képviselőházhoz már beterjesztette és a mint értesülünk a javaslatot december vagy jövő év január havában tárgyalás alá is veszik. Nincs tehát okunk kételkedni abban, hogy a törvényjavaslatból a jövő év elején törvény lesz és igy a városok rendőrségének kicserélése vagy átszervezése küszöbön áll. Legfőbb ideje volt, hogy a kor..iány végre valahára a városok rendőrségére is kiterjesztette ügyeimét. Nagy szükség volt erre a lépésre, mert a városok rendőri személyzete hivatásának egyáltalán nem tudott ós ma sem tud megfelelni. Igazán sokszor gondolkoztunk azon, nem volna-e jobb a poklok fenekére küldeni minden városi rendőrséget és egészen más alapokra fektetni silány közbiztonságunkat ? Aunyi bizonyos, hogy a „Mihaszna Andrásokkal" már torkig vannak a városok. Nem kellenek azok senkiuek. Lejárták magukat alaposan. Az intézmény korhadt és nem életképes. Teljesen rozoga állapotban van és mégis tűrnünk kell, mert sajnos más közbiztonsági közegek még nem állanak rendelkezésünkre. A rendőri állás ebben a rendszerben nem életpálya, még u kisezisteutiáknak sem az. A nyomorúságos rendőrifizetések miatt legalább senki sem tarthalja annak. Tulajdonkópen ez az oka hogy ebben az állásban nagyon kevesen bírják ki a hosszú szolgálatot ós igy H rendőrük gyakran változnak. Ritkaságok közé tartozik az a rendőr, a ki hosszu ideig marad meg állásában. A milyen a fizetés olyan a rendőr. A legnyomorúságosabb existentia a milyen csak van a világon. Ezért nagyon kevés rendőrben találhatunk ambitiót. Ehbér mellett nem is lehet sem ambitiót, som tisztességet követelni a rondőröktől. Ha egyik vagy másik rendőr megunja a koplalást, felmond és elhagyja állását. Ha elcsapják, azzal uem törődik, egyik sem veszi szivére az ilyen esetet, hanem felcsap napszámosnak, kocsisnak vagy cipészlegónynek — és elhiheti mindenki, hogy különben megélnek az ilyen elbocsátott rendőrük, mint azok, a kik benne maradtak a rendörikütelókben. Csakis a legutolsó 5-10 évben lehetett tapasztalni, hogy u rendőrüket is bevették embersorba és igy sanyarú sorsuk némileg mégis javult. Fizetésüket megjavították, kiterjesztették reájuk a nyugdíjjogosultságot és ezenkívül állandó hadisegélyben részesítették őket. A fizetésjavitásSal, nyugdíj és hadisegélylyel a mostani rendszert nem lehetett teljesen megjavítani, mert a rendőrük qualitását ezeu intézkedéssel már magasabb nívóra emelni uem lehetett. A reudőrlegénységet most is földmívesek, napszámosok, kocsisok és mesterlegéuyekből verbuválják. Ez magában uem volna nagy baj, ha kiképezve lennének. De hát m.toacnok. A rendőri állásra alkalmasnak találnak mindenkit, a ki erős, szálas és izmos, szóval a ki teljes mértékben a nyers erőt képviseli. Nem is teszünk az ellen kifogást, ha a rendőrség kötelékébe erős és szálas embereket vesznek fel, de ez nem elég qualifikátió még, — szükséges hogy a rendőrnek bizonyos rendőri képzettsége is legyen, ha pedig nincs, képezzék ki szolgálati idejének első két vagy három hónapjában, talán igy is ragad reá valami a rendőri tudományból. Kiképzett rendőrüket Magyarország vidéki városaiban azonban nem lehet találni, ilyenek csak egyes emberek lantasiájában születnek meg, — de valóságban nincsenek. Csak azokat csúfolják kiképzett rendőrüknek, a kiket elcsapnak az egyik városban és beáll ugyancsak rendőrnek egy másik városban. Ilyen rendőrüket a városok szívesen fogadnak fel. Azt hiszik, hogy egy rendőrzsenivel szaporították rendőrségük létszániát. Díszpéldányoknak tartják a rendőrség kötelékében az ilyeneket: nagyrabecsülik és mutogatják őket, mint az afrikai kanmajmot Siófokon. Kiképzett városi rendőr tehát nincs. Nevetséges volna kiképzett rendőrnek mondani azt, a ki néhány évet eltölt egyik vagy másik város rendőrségének szolgálatában. Ki képezze ki a rendőrt? Szakértő közeg e célra nem áll a vidéki városok rendelkezésére. A főváros kivételével az egész ország területén rendőri szakiskola nincs. Hát akkor ne álmodozzunk kiképzett rendőrökről. Ennek a rendőrségi intézménynek nincs múltja, de jövője sincs. A városi rendőrök a legegyszerűbb bűnügyi nyomozásokhoz sem értenek, fogalmuk sincs, hogy mi ilyeu esetekbeu u teendőjük, összes tudomáuyuk a gorombáskodás és rendetlenségben merül ki, bár elismerjük, hogy e tekintetben vannak kivételek is. No és még valamiben. Megsüvegelik a városi képviselőket, — eljárnak kézbesíteni, behajtják az adókat, házasságkötések alkalmával őrt állanak az ajtónál ós lesik a baksist, a városi tisztviselőknek elviszik a trafikból a kapadohányt vagy rövid szivart, mert hát jobbfajtára nem igen telik. Most csendőrök ügyelnek fel nálunk a közbiztonságra. Betörések és kihágások azért most is elég gyakrau fordulnak elő. Rövid itt tartózkodásuk tartama alatt azonban arra a meggyőződésre jutottunk, hogy csendőrség nem való városokba. Hozsonnát zengtünk nekik, amikor jöttek, — most pedig alig várjuk, hogy bucsut mondjanak. Erről majd legközelebb. A kormány nagyon későn látta be a ^városok rendőrségének tarthatatlanságát. Későn szánta reá magát, hogy a teljesen hasznavehetetlen városi rendőrséget államival cseréli ki. De jobb későn, mint soha. Egy azonban bizonyos. A városok rendőrségének államosításával a kormány megelőzte a városok rendőrségének csődjét. A háboru után ez az intézmény okvetlen lel mondaná a szolgálatot. A központok hatósági jogköre. A Haditermóny Részvénytársaság és a többi Központ szervezetének, működésének ós különösen jogkörének ismerete ma már külön tudomány. Bár kétségtelen, hogy a minisztérium a háboru esetére szóló kivételes intézkedési joga alupjáu a központokat egészen különös jogállással alkotta meg és ruházta fel, mégis óvakodnunk kell attól, hogy ezeket a lényegileg gazdasági intézményeket hatósági joggal felruházott közintézményeknek tekintsük. Különösen sok félreértésre ad alkuimat a m. kir. minisztériumnak 1917