Pápai Lapok. 45. évfolyam, 1918

1918-09-15

PAPAI LAPOK Pápa Táros hatóságának és több pápai s pápa-videki egyesületnek magvai asftott köalőnye. Hegjelenik minden vasárnap. 8z«rkeaztöség ét kiadóhivatal: Goldberg Gyula papirkereakedéae, F6-tér 23. szán. Telefon 112. izáro. Feleifis szerkeutfi és leptulajdonos: GOLDBERG GYULA. Elfiflzetesek és hirdetési tüjak a lep kiadóhn eteiaW küldendők. A lap ára: egész erre 19 K., félévre • K., negyedévre 8 K. Nyilt-tér soronként 40 fillér. — Egyes azám ára 80 fillér. Szivar és dohánykiosztó bizottság működése. Egy szellemes angol iró, a ki már megcsömörlött a világháborútól, — iga­zán érdekes javaslattal áll elö, melynek célja volna a rémséges háborút „egész­ségesebb alapokra" — fektetni. Abból a szempontból indul ki, hogy a háború nem más, mint a megszapo­rodott emberiségnek oly természetszerű kitörése, — melyre időközönként szük­ség van azért, hogy az emberiség egy része elpusztuljon ós utal nyisson az uj nemzedék boldogulásának. Ebből kiindulva azt iparkodik ki­mutatni, hogy a háború borzalmai rend­szerűit a front mögött élő embereket sújtják leginkább. — a mennyiben eze­ket éheztetik, — nyomorgatják ós va­gyonukat elpusztítják. Ez a szellemes iró azután arra a következtetésre jut, hogy a háborút rendes mederbe kell szorítani és jövőben ne legyen szabad sújtani azokat a polgárokat, a kik a front mögött vannak és a háborubau egyáltalán nem vesznek részt Az angol iró javaslatának vége az, hogy a világ hatalmasságai béreljenek közöseu, ha másutt nem lehet hát akár Kochiukinábau egy nagy területet, mond­ják ki egyhangúlag, hogy háborút ezen­túl csakis ezen területen szabad tartani. A háborúságot tartó államok tehát le­gyenek kötelesek ezen bérelt területen ügyes-bajos dolgaikat elintézni. Szerinte ezen neutráliós területet előre be kell rendezni. Itt kell felépíteni a betegápoló ós sebészeti intézeteket, nagy kórháza­kat stb. Itt kell elhelyezui a berende­zett fogolytáborokban a foglyokat Lé­tesíteni kell egy óriási temetőt, raktárakat és gyárakat, ez utóbbiakat mesterséges végtagok gyártására. Fegyvereket ós mindenféle hadiszereket ott készenlét­ben kell tartani, — de ezeket hitelbe adni a háborút viselő államoknak ne legyen szabad. Ugy a hadiszerekuek ára, miut a háborús-területnek bórösz­szege a hadviselő államok által előre fizetendő. Szóval okos dolgokat ir le a mi angol barátunk, — azonbau a legfon­tosabb dologról teljesen megfeledkezett. A mi angol barátunk megfeledke­zett arról, hogy szivar és dohány nél­kül a mai világban háborúkat viselni uem lehet. Okvetlenül szükséges tehát, bogy a kibérlendő területen szivar és dohány kiosztó bizotthág szerveztessók. Ha rossz múju ember volnék bizony isten azt javasolnám, hogy vigyék ki az újonnan alakítandó háborús területre a mi kipróbált és fényesen bevált szivar és dohány kiosztó bizoiisy púnkat, — ak­kor tatán netn fognak az uj háborúk oly hosazu ideig tartani, min., a mostani világháború. Mivel azouban nem vagyoá rossz májú ember, ezt a javaslatot a \':ág minden kiuoséórt sem tess< ui meg, bar az igazat megvallva, még sok hibája van a mi szivarkiosztó bizottságunknak. Nekem azonban erős a meggyőződésem, hogy ha én ezekre a Ihibákra reámuta­tok és azokat cikkein keretében most egyeukéut felsorolom, ez a bizottság megszívleli felazólulr-sojnat éa oda fog törekedni, hogy jövőben azok kiküszö­böltessenek. Lássuk tehát ezeket a hibákat egyen­ként. Az első hiba szerény nézetem sze­rint az, hogy nagyon kevés szivart ka­punk, mert a mennyit ma adnak, az még a közepes dohányosnak sem elég. A bizottság tagjai erre azt fogják válaszolni, hogy annyit osztanak ki, — a mennyit küldenek. Hát kérem tisztelettel, ez nem egé­szen van igy. Eu ugy tudom, bogy minden szi­varkiosztás utáu mindig megmarad néháuy ezer szivar ós néhány ezer szi­varka. Mi történik ezekkel? Előre is tudom, hogy a bizottság igen tisztelt tagjainak erre az lesz a válasza, hogy a megmaradt szivarokat a következő szivarkiosztásnál számításba veszik. A legnagyobb tisztelettel hajolnék meg a válasz előtt. -- ha több oldalról nem hallottam volna, hogy nem igy van egészen, — mert sajnos azt beszé­lik, hogy van néháuy protekciós ember, a kiknek a megmaradt szivar felesle­gekből még kü'ön is utalványoznak ki szivarokat. Nem hozom fel ezt vád kop­pon. Eszem ágában sincs komolyan panaszt emelni, de ha igaz, hogy csak­ugyan vaunak protekciós egyének, — uagyon kérem az igen tisztelt bizottsá­got, — hogy ezt a protekciós rendszert sürgősen küszöbölje ki programmjából. mert ezzel csak a szenvedélyes dohá­nyosok rémes kritikáját hívná ki maga ellen. Erre pedig semmi szükség sincs. Második nagy hibának azt tartom, — hogy azok is kapnak szivar és do­hányjegyeket, a kik azelőtt soha sem szivaroztak, soha sem dohányoztak. Pápán biconnyára több száz olyan ember van, a ki azelőtt nem szokott dohányozni és mégis megkapja a maga szivar és dohányportióját Ezt én nem tartom igazságos eljá­rásnak. Ezeknek az uraknak nem jár sem szivar sem dohány. Ez égbekiáltó jogtalanság. A szivar és dohányjegyek kiosztását más alapokra kell fektetni. A jegyrendszer behozatala előtt, — mikor még a kistőzsdékben szabadon lehetett szivart és dohányt vásárolni, — általános volt a panasz, hogy a kiatőzs­dések szivar és dohánykészleteiket, fal­vakban tej, turó és vajért cserélték be ós a dohányosok e miatt nem jutottak elegendő szivar és dohányhoz. Ezt a nézetet én nem osztom. De feltéve, hogy ezek a hírek kellő alappal bírtak, — mondják meg nekem, meuuyivel állunk most jobban? Ma ugy állunk, hogy most a nem dohányos urak viszik el orrunk elől a szivart és dohányt és kicserélik te], turó ás vajért. (Tisztelel a kivételeknek.) Szóval ott vagyunk a hol a mádi zsidó. Aunyi azonban bizonyos, hogy ezen a bajon segíteni kell, mert a legutolsó napokban magam győződtem meg, hogy egy nem-dohányos urnák a felesége a pápai piacon cseréli be férjének dohá­nyát tej, turó ós vajért. Vérlázító gonoszság és kihívó vi selkedés. En megvallom, nem tudok reá ha­marjában módot, hogyau lehetne ezen a bajon segíteni. A jó gondolat nem kerül pénzbe. Ep azért azt inditváuyo­zom, alakuljon át a mi szivar és dohány­kiosztó bizottságunk „kigondoló hizott sággá", — és süssön ki valami okosat örök hálára fognak bennünket leköte­lezni. Hu pedig ez a kigondoló bizottság uem találná meg azt a szeget, melyet • Üzlethelyiség kerestetik a Főtéren, a Kossuth Lajos-utczában vagy a Fő-utcza elején. Bővebbet Stern Ernő könyvnyomdájában.

Next

/
Thumbnails
Contents