Pápai Lapok. 44. évfolyam, 1917

1917-04-29

PAPAI LAPOK Pap« Táros hatóságának és több pápai s pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. Megjelenik minden vasárnap. 8z»rk»«tői*g és klsdéhlvsUI: Qeldberg Gyul» papírkereskedés*, K6-tér 23-ik •sám. Talefoaa. ixa izám Felelés sserkesstS éi laptulajdonos: GOLDBERG GYULA. Eloüzetéiek és hirdetési dijak a lap kiadóhivatalához küldendők. A lap ára: egész évre 12 kor., félévre 6 k., negyedérre 3 Nyilt-tér soronként 40 fillér. — Egyes szám ár

a 30 öli Szövetség helyett szövetkezet. Az a kibírhatatlanul nyomasztó helyzet, amelybe a fix-fizetésből álló osztályt a világháború sodorta, a természettörvény ellenállhatatlan erejével kónyszerítette a tisztviselőket az ország minden* részében a szervezkedésre, az utak és módok keresésére, amelyek segítségével e kibírhatatlan helyzetből ki tudna emelkedni. Ez országos mozgalom egyik hullámveréseként megmozdultak néhány hete a pápai tisztviselők is és a nélkülözhetetlen életszükségleti tömegcikkek beszerzése céljából fogyasztási szövetkezetbe tömörültek. Eszünk ágában sincs, hogy a tisztviselők fogyasztási szövetkezetének fontosságát, hasznosságát, célszerűségét, sőt szükséges voltát csak a legcsekélyebb mértékben is kétségbe vonjuk. Meg vagyunk róla győződve, hogy a szövetkezet, ha jó kezek fogják irányítani működését (amiben nincs okunk kételkedni), igen sok értékes szolgálatot iog tenni az agyonsanyargatott tisztviselői karnak. Mindamellett nem hallgathatjuk el, hogy az ez ügyben tartott első értekezlet után néminemű csalódást éreztünk akkor, midőn néhány hét múlva a fogyasztási szövetkezet megalakult. Azon az első jobban mondva elő-értekezleten a mozgalom megindítói, tehát az arra legkompeteusebbek, uem egy szük fogalmat jelentő fogyasztási szövetkezetről, hanem egy általános tisztviselői szövetségről beszéltek, egy szövetségről, amely képviselte volna mindenütt és mindenkor a tisztviselők mindennemű erkölosi és anyagi érdekeit. Ehelyett kaptunk egy tömegcikkek beszerzésére alakult fogyasztási szövetkezetet, amely talán tud majd a tisztviselők számára néhány százalékkal olosóbban bőrt, ruhát, tüzelőanyagot stb. szerezni, de a pápai tisztviselőknek most sincs s ezután sem lesz egy szervezetük, amelynek keretében és amelynek utján kifejezést tudnának adni óhajaiknak, megvitathatnák sérelmeiket, orvoslást kereshetnének bajaikra. Mert a tisztviselőknek nem csupán a lyukas cipő, a kopott kabát, a korgó gyomor fáj, bár bizonyos, hogy ez fáj legjobban, A tisztviselőknek egyéb bajaik is vannak, még pedig annyi, hogy külön cikk kerülne ki, ha csak nagyon rövidre fogva és jól megrostálva pusztán felsorolni akarnók is Őket Hiszen a nyíregyházai köztisztviselők memoranduma, amelyet épen a mult szombati értekezletükön tettek magukévá a pápai tisztviselők, bár épen nem bőbeszédű s távolról sem sorolja fel a tisztviselők valamennyi panaszát, óhaját, mégis egy egész nagy elaborátum. Igaz, a szövetkezet alapszabályai a tisztviselők erkölcsi érdekeinek védelméről is szólnak. De ez igazán nem tartozik e

gy fogyasztási szövetkezet működési körébe. Sőt egyes fogyasztási cikkek lehető olcsó beszerzésén kivül még a tisztviselőket érdeklő sok egyébb anyagi jellegű kérdéssel (pl. fizetés javítás, pótlókok, nyugdíjügyek stb.) sem foglalkozhatik a szövetkezet. Mindezek megvitatására, az általáuos tisztviselői érdekek összességének képviseletére csak egy általános tisztviselői szövetség volna alkalmas, aminőt a pápai tisztviselői mozgalom kezdeményezői tulajdonképen terveztek. Ez a szövetség azután alakithatott, ha jónak vélte volna egy fogyasztási szövetkezetet vagy akár egyéb szerveket is. De volna a tisztviselőknek egy bizonyára kellő tekintéllyel és súllyal bíró állandó szervezete, amely a tisztviselők minden érdekéért mindenütt és mindig síkra szállana, mig most nincs, mert a fogyasztási szövetke zet erre igazán nem alkalmas. Ügy gondoljuk, hogy a pápai tiszt viselői mozgalom kezdeményezői és vezetői, akik már bebizonyították, hogy akarnak és tudnak tisztviselőtársaik érdekében dolgozni, még most is tudnának létesíteni egy ilyen tisztviselői szövetséget, ha akarnának. Bárcsak akarnának! Török Mihály. A halálhajó. Szomorú és végzetes az a szerencsétlenség, amely a Zrinyi nevű gőzhajóval történt az elmúlt héten a Dunán. Rettenetes maga a szerencsétlenség is, ahol a főváros közelében száznál több ember pusztulhatott el egy hajón, de sokkal rettenetesebb az, hogy milyen fölényes, tudatos nemtörődömséggel foglalkozott ezzel az üggyel az a vállalat, amelynek hajóján pusztult el annyi szerencsétlen ember. Nem hibázhatunk egyelőre senkit. A vizsgálat folyik és meg vagyunk győződve róla, hogy a magyar hatóságok semmi irányban nem fogják engedni, hogy eltussoltassék ez az ügy. Mindnyájunk ügye ez és ma — a halálhajón rettenetes, borzalmas szerencsétlensége után mindenkiben, aki él és mozog, kell, hogy feltámadjon valami kétely azok iránt, akikre rábízza az életét. Nagyon jól tudjuk, hogy a közgazdasági fejlődés és haladás alakította ki a mai helyzetet, amikor a közlekedés a mi a mai életnek ez a legfontosabt szerve — nem egyesek, hanem nagy sőt óriási vállalatok kezébe került. Nea tudjuk azonban megérteni, hogy az ilyet nagy vállalatoknál, amelyeknek üzemf mindig az emberélet legbecsesebb objek tivumából húzza a hasznot, a vezetőt ugyanúgy, csak a profitot ós haszno nézik, mint bármely más vállalatnál. Pe dig ezt látjuk a Dunagőzhajózási Társu latnál. Ugyanakkor, amikor a halálhajói száz ember pusztul el tíz perc alatt, i társaság nagy büszkén közzétette kom münikéjét, amelyben jelenti, hogy nye resége a mult évit 5 millióval multa fe IUI, tehát összesen 8 milliót tett ki. Nem furcsa az a kontraszt, hogj akkor, amikor a társaság hanyagsága nak és mulasztásainak következménye képeu száz ember viz-halált hal, a társa sag a nyereségével tud hencegni. M egy kissé íurcsának találjuk, és úgy lát szik furcsának találta az egész magyai sajtó, mert még olyan egyhangú szidás és támadást egy vállalaliiak sem kellet Magyai országon végigszenvednie, ami lyenbeu a magyar sajtó a Duuagőzhajó zási Társulatot részesítette, ós a vállala meg is érdemelte ezt a szidást, mer eljárása nemcsak csúnya, hanem egye nesen cinikus volt. Nem akarunk e sorainkkal a vizsga latnak elébe vágni, de bizton hisszük hogy nem egy hajóskapitány vagy kor niányos lesz a bűnbak, hanem az eges: rendszer megkapja a maga méltó bün tetését. Ez a nagy eset ime most nyílva' uosságra került és hallatlan felháborodás keltett az egész országban. Reméljük hogy mások, akiknek vállalataiban em berólet bármily módon érdekelve van gondolkodásba fognak esni ez esemé nyek felett. Meg fogják vizsgálni sajá lelkiismeretüket, vájjon ki tunja-e álln az objektív kritikát, hogy azok iránt a; emberek iránt, akik életüket, akár min utasok, akár miut munkások rájuk biz ták, gyakorolták-e a köteles gondosságot A szocializmus tanai szerint a tőke a kapitalizmus mindig éhes és miudúj csak a saját legszorosobban vett érdekei tartja szem előtt, Erre semmisem szol gálhat jobb bizonyítékul, mint éppen ; halálhajó esete. De ma, amikor a szociáli együttérzés, a közös nélkülözés, a közöi nyomorúság révén kell, hogy az embe rekben kifejlődött legyen, nem szabat a nagy vállalatoknak és a nagy vállától