Pápai Lapok. 44. évfolyam, 1917

1917-11-18

PAPAI LAPOK Pápa város hatóságának és több pápai a pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. Megjelenik minden vasárnap Szerkesztőség és kiadóhivatal: (loldberg Ovula papirkereskedése, FO-tór 18. szám. Telefon llffl. szAaaa. r'elclßs -•••rk-'srt.'i e* laptulajdonos : GOLDBERG GYULA. Klftflzctési'k és hirdetési dijak a l»p kiadóhivatalához kilhleu'lSk. A lap ára: egész évre 12 K., félévre 6 K , negyedévre 3 K. Nyilt-tér soronként 40 Bllér. — Egyes szám ára 30 Oller. Glóriás fegyverek. Zengő zászlók, libbenő lobogók rohannak végig Itália nemes földjén ós Itália világhíres kék ege lemosolyog azokra, akik e zászlókat leimen lobogtatják, akik e zászlók mögött mars-marsban dobbantják meg a nemes földet. Majdnem három esztendőnek kellett eltelnie, amíg a hűséges szövetséges, az az álnok Olaszország végzete beteljesedés felé indult. De most, e zivataros napokban, azután rohamlópésekkel közeledik felé a végzet. Amit senkisem sejtelt, amit senki nem gondolt, a háború negyedik esztendejében a halálraítélt központi szövetséges, Németország a monarchiával együtt olyan csapást mért a hűtlen szövetségesre, amilyen csapásban nei.i részesült sem Oroszország, sem a Mariiéig visszaszorított Francia hadsereg. A háború negyedik esztendejében mindnyájunk szíve telve váu már békeyájryvaJ. Ma, «mikor a békére vágyakozók élén a monarchia koronás nra és a birodalom külügyminisztere állnak, nem szégyen esnem titkolni való dolog, hogy a háború megéreti a beíejezésre ós mindii vájíink áldásává lenne ma már a béke. De ugyanakkor, amikor őszinte béke.vággyal nyújtottunk jobbunkat ellenfeleinknek, odaát - legalább az egyelőre hangadó körökben — gúnnyal és visszautasítással találkoztuuk. A visszautasításra mit sem mondhatunk. Hiszen azok, akik az entente-ot belekergettók a világháborúba, akik az entente népeit még ma sem engedik fellélegezni, azok természetesen visszautasítják ezt a békeajánlatot. De a gúnyra, «iine, választ adtunk. A guuy folytán azt hangoztatta, hogy a mi békevágyunk nem őszinte, csak gyengeségből fakadt és bűnünket, kifáradtságunkat, vereségünket akarja palástolni. Nos, erre a feltevésre méltóbb választ nehezen adhattunk volna, mint éppen ez az olasz offenzíva. Csupa erő és meglepetés, hatalmas, megfontolt haditerv és ugyanilyen hatalmas döntő csapások. Ennél nagyobb bizonyítékot erőnkre és vele együtt béke szeretetünk őszinteségére igazán nem adhattunk volna. Az olasz olfenziva tebát nemcsak diadalmas fegyvertény és olyan hatalmas erőnek a jelképe, amilyen csak az oroszlengyelországi dicsőséges hadjárat volt, hanem egyszersmind egy kis garauoia a békére is. A helyzet ugyanis az, hogy az entente a békés közeledést eddig mindig' visszautasította. Talán azért, mert niégj remélte a legyőzésünket, talán azért, mert' fantáziájának kék gőzében valóban gyen-! geségünk jelét látta békeajánlatainkban.' Az olasz offenzíva mindkét feltevését semmivé tette és az entente erkölcsi frontját is áttörte. Most már az entente legelvakultabb féríiainak is be kell látniok, hogy legyőzésünkről szó sem lehel és hogy erőnk tudatában tettük meg eddigi ajánlatainkat. De nemcsak az entente államfórfiainak kell ezt belátniok, hanem be kell látniok az entente népeinek is. Es valószínűnek látszik, hogy be is fogják látni. Ha pedig erre a belátásra azután az entente népei rájönnek, akkor már valóban leltartózhatatlauui fog jönni a béke. Hiszen azok az utasít, sok. amelyeket az orosz munkás- és katonatanács adott párisi kiküldötteinek, igazán alapos okirat a béketárgyalás^Ujhelővé tételére. Két kijózanodott nemzet áll immár velünk szemben: az orosz és az olasz, a harmadik nemzet, a francia elvérzett, már csak Anglia népében tart még a szusz. De ez sem tarthat sokáig, Gondoskodnak a tengeralattjárók erről ós a gondoskodást mindjobban érzi Anglia is. Az Isonzói-frontáttörés tehát nemcsak az olasz frontot, de az egész entente erkölcsi frontját áttörte. Hogy egy áttörés viszont milyen eredménnyel jár, azt — mint látjuk — sohasem lehet kiszámítani. Egy millió, árdrágításért. Egy fővárosi napilap közölte ezen Ja héten, hogy az árdrágítási visszaélésekre kirótt büntetéspénzekből a Hadigondozó hivatal eddig egy millió koronát kapott. Szinte mondanunk kellene, hogj

7 örvendünk annak, ha minél több árdrágítási per kerül az illetékes fórumok elé. Hiszen valamennyi árdrágítási per csak szegény rokkantjainkat és katonáinkat táplálja. De ugyanakkor, mikor ezt az egy millió koronát örömest könyveljük el katonáinknak, a háború áldozatai számlájának javára, ugyanakkor igazi meglepetéssel és megrökönyödéssel kell megállapítanunk, hogy milyen borribilis módon niegnövekedett az árdrágítási visszaélések terrénuma. Egy millió korona tud jutni a katonáknak a büntetéspéuzekből, mekkora összeget tehetnek ki ezek a büntetéspénzek és mekkora értékeket drágítottak meg mérhetetlen módon a háború uzsorásai. A háború uegyedik évében vagyunk. Negyedik éve küzd ez a maroknyi nemzet létéért, szabadságáért, jövőjóért, negyedik éve, hogy az egész világon visszhangzik a magyar nemzet dicsősége és még ez a negyedik óv sem tudta meglágyítani azoknak a szívét, akik vérből aranyat csinálnak. Melyik dicsőbb, melyik nagyobb? A hadseregszállításokban vétkező kereskedő, vagy az árdrágító. Nehéz meglejteni. De mi mégis úgy hisszük, hogy ez utóbbi. Mert az árdrágító nem nézi, ki az, akiről valósággal a bőrt lehúzza, amikor az árakat horribilisen és indokolatlanul felemeli, nem uézi munkás ember-e. gazdag-e. szegény özvegy aszszony-e, csak azt Iái ja, hogy médium arra, hogy áruját értékénél sokkal magasabb áron rásózza. Rettenetes lelketlenség, szőrös szí vüfcvég kell ahhoz, hogy a háború negyedik évében valaki a megengedett ós természetszerűleg elég magas árakon túl keresse a már nem is polgári hasznát és profilját. Valami módot kellene kitalálni ez ellen a mai rettenetes állapot ellen, amikor nincs egyetlen olyan cikk az egész országban — kivéve az állami kezelésbe vett elsőrendű élelmicikkeket - amelyet meg lehetne kapui rendes áron, rendes árnak véve a háború okozta magas árakat is. Mihelyt egy cikk kapható, mihelyt egy cikkben bármily kis szükséglet mutatkozik, a cikk ára már is szalad fel horribilis, utolérhetetlen magasságokba. És az árdrágító szervezet nem egyes emberekből áll. Akár tudatosan, akár öntudatlanul, de egy közös szervezet köti gúzsba ennek az országnak minden polgárát, egész életét, mert máskép nem tudjuk elképzelni, hogy rendszerint egyszerre emelkedik mindennek az ára. A háború sok ezer veszélye között nem a legutolsó, nem a legkevésbbő elviselhetetlen az árdrágítók garázdálkodása. A kormánynak — ha csak technikai lehetőség van reá — mindent, mindent, ami általános közszükséglet maximálnia kellene és ha a maximálás nem segít, rekvirálnia kellene minden árut. Bármily nehéz is újabb ós újabb szervezeteket, intézményeket felállítani, az ország lakossága érdekében szükség volna újabb intézményekre, akár központokra, de