Pápai Lapok. 44. évfolyam, 1917

1917-08-19

PAPAI LAPOK Pápa város hatóságinak és több pápai s pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. Megjelenik minden vasárnap Szarkasxtőaég ét kiadóhivatal: Goldberg Ovula papírkereskedése, FS-tér 23. itim. Telefon, lia. ussuaa. Felelős szerkesztS él laptulajdonos : GOLDBERG GYULA. ElOQzetések és hirdetési dijak a lap kiadóhivataláhos küldendők. A lap ára: egész érre 12 K., félévre 6 K., negyedévre 3 K. N'yilt-tér soronként 40 fillér. — Egyes szám ára 30 fillér. A magyar ipar. Irta: Seltiaa Adolf dr., M Ont. Iparegyesfi et igaigató.s. A világháború számtalan megle­petése között reánk, magyarokra nézve a legnagyobbak és legtanulságosabbak közül valók a magyar ipar csodálatos erőpróbái. Magyarország ipara, amelyet a háború előtt gyengének, kezdetleges­nek emlegettünk, még azoknak is meg­lepetést hozott, akik hittel nézték fej­lődését, bizalommal jövendőjét. A fiatal magyar ipar a gyermekcipőiből hirtelen kinőtt és a fiatalságnak csak fiatalos erejét, lelkes készségét és tanulékony­ságát produkálta. Akik hittünk jövőjében, büszkén állapíthatjuk meg, hogy immár nagyszerű jelene is van Ha három háborús esztendő gaz­dasági történetét vizsgáljuk, teljes igaz­ságunk tudatában állapíthatjuk meg, hogy a magyar ipar a háborúban heroi­kus méretű munkát végzett és jelenté­keny tényezőjévé vált mind gazdasági, mind fegyveres győzelmünknek. A világkatasztrófa kitörésének már első óráiban meglepő felkészültséggel nézett szembe ipari termelésünk a reá zúdult nehézségekkel és minden addig ellképzelhető mértéket meghaladó fel­adatokkal. A magyar ipar jelentőségét lebecsülték s akik hazánknak, mint föld­mivelő országnak indusztriájában a nem­zeti termelésnek csak másodrendű té­nyezőjét látták, azoknak alapos revisió alá kell venni ezt a véleményüket. A vi­lágháború történetének egyik izgalma- az új nehézségek új, eddig ismeretlen san dicsőséges fejezete lesz a hadviselő,képességüket váltottak ki. A népfölkelési államok iparának háborús története ál- korhatár ismételt kiterjesztésével a már csodálatos mértékéről tett tanúságot. | Nemcsak rokoniparágak állottak a légy­ver, munició és egyéb hadifelszerelések gyártásának szolgálatába, hanem a leg­békésebb munkaeszközök készítésére berendezett üzemek is úgyszólván napok alatt alakultak át a hadsereg igényei szeciiii. És megtörtént az a csoda, hogy mig ellenségeink, a hatalmas iparálla­mok. Amerikából kényszerültek hadi­felszereléseik túlnyomó részét besze­rezni és ezzel adófizetőivé váltak az Egyesült Államoknak, addig mi kizáró­lag a magunk erejéből bírjuk ellátni hadseregünket. És a háború minden újabb fázisában újabb hadieszközök vál­tak szükségessé; a hadviselés új mód­szerei, a háborús technika leleményes­sége mind újabb próbát és egyúttal meg­annyi újabb sikert jelent iparunk szá­mára. És jöttek azután a még nehezebb idők. Ellenségeink kiéheztető taktikája, a tengerek elzárása és az egyte telje­sebben bezáródó aoélgyűrü, amelyet el­lenséges diplomácia ós ellenséges fegy­verek vontak körénk és szövetségeseink köré, maga után vonta a nyersanyagok­nak és félgyártmányoknak mind na­gyobb megfogyatkozását. A fogytán levő és egészen kifogyott anyagokat újakkal kellett pótolni; új szerszámokat, új tech­nikai eszközöket kellett előteremteni, úgyszólván a föld alól. Mindez a magyar ipar ellenálld erejét meg nem törte, sőt tálában és ennek a fejezetnek egyik leg­fényesebb lapját foglalja el az aránylag még fiatal, de a gyermekbetegségeken már túllevő, hatalmas életerőt reveláló magyar ipar, amely a háborúnak egyre növekvő borzalmai és gazdasági nehéz­ségei között tűrhetetlenül, tettre és ál­dozatra egyaránt készen, fényes ered­ménnyel teljesiti feladatait. Ezeknek a feladatoknak a méretei­ről csak akkor alkothatunk némi fogal­mat, ha meggondoljuk, hogy a bosszú éveken át folytatott hadikészülődés mel­lett is milyen kevéssé voltunk felkészülve egy ekkora méretű háborúra. Az éve­ken át felhalmozott készletek hainaro- számára. Sokszorosan több munkáskézre san megfogyatkoztak ós pótlásukról'volna szökség és sokszorosan kevesebb eddig is erősen megfogyatkozott munka­erő még inkább megcsappant. Ma már a 18—52 éves munkabíró férfiaknak »/< része katonai szolgálatot teljesít. Ehhez képest csökkent az ipar munkaereje is. Noha a behívott munkaerő egy része katonai vezetés alatt gyárakban dolgo­zik, a munkáshiánnyal való küzdés egyre keservesebbé válik; a katonai szolgálatra alkalmatlanok és kis rész­ben a felmentettek, azután asszonyok és gyermekek csak tökéletlenül pótol­ják az elvont munkásanyagot, amely­nek egy része a harctereken, sajnos, örökre elveszeti a nemzjli termelés rögtönözve, lázas tempóban kellett gon­doskodni. Az ország egész ipara foko­zatosan a háború szolgálatába állott és áll rendelkezésére. A magyar ipar im­ponáló heroizmussal tűri és igyekszik ellensúlyozni ezt a sanyarúságot is. Az ekközben alkalmazkodó képességének élelmezés nehézségei a meglevő, dol­gozó népesség munkabírását lefokozzák, az elgyengült, elveszett és kidőlt munkás­tömegek pótlására gondolni is alig le­het. És iparunk mégis diadalmasan állja a háború irtózatos nehézségeit. Még azok az iparágak is, amelyekre uézve a há­ború nem jelentett termelési és ezzel kereseti alkalmat, nagy ellenálló képes­ségüknek adják bizonyítékát és súlyos veszteségeik mellett is készen várják azt az időt, amikor a háború borzalmai­nak megszűntével az újjáteremtő munka megkezdődik. Sok ezer kisipari műhely tüze aludt ki, sok ezer boltajtóra került rá ez a szívetfacsaróan sokatmondó fel­írás : „Bevonulás miatt zárva". Sok ezer iparoscsalád maradt kenyérkereső csa­ládfő nélkül és asszonyok, kiskorú gyer­mekek vették kezükbe a bevonult férj­nek ós apának fegyverrel felcserélt ka­lapácsát. A magyar ipar túlontúl kivette a részét ennek a háborúnak hősiessé­géből is, mártiromságából is. Joggal nevezhetjük hát a magyar ipar hadiérmének azt a lefelsőbb kéz­iratot, amellyel a mult esztendő őszén hirdette megdicsőült királyunk, hogy „honi gyár- és kézműiparunk nagyszerű teljesítőképessége - dacolva az ellen­ség mindent gátló törekvésével — a kemény, hosszantartó harcban haderőm­nek értékes támaszául szolgál". Az a köszönő szó, amely ezt az igazán ki­rályi elismerést kisérte, mindenkor be­cses dokumentuma marad a magyar küzgazdas.'.g történetének. » Es ez az örökbecsű dokumentum | éppen jókor jött, mert abban az időben valósággal divattá vált a magyar ipar ócsárlása; a képviselőházban rendszeres támadásokkal igyekeztek elhomályosí­tani azokat a korszakos érdemeket, a melyeket páratlanul hatalmas erő kifej­tésével szerzett hadicéljaink szolgálatá­ban a katonai megrendeléseket csodá­latos mennyiségben és minőségben szállító és a front mögött dolgozó pol­gári hadsereg életszükségleteit bámula­tos leleményességgel szolgáló magyar ipar minden tagozata: a nagy-, közép-, és kézműipar egyaránt. Ezekből az ér­den, ékből egyenlő osztályrész jut a ma­gyar gyárosnak, kisiparosnak és ipari munkásnak, akiknek vállvetett munkája megszerezte nekünk azt a nagyszerű elégtételt, hogy mig az ellenséges ál­lamok hadiszükségleteiket más orszá­gokból, sőt más világrészből kénysze­rültek beszerezni, mi elég erőseknek

Next

/
Thumbnails
Contents