Pápai Lapok. 44. évfolyam, 1917
1917-08-19
bizonyultunk arra, hogy S njál országunk ból fedezzünk mindent, amire nagy kü2 delmünkben szükségünk van. Reméljük hogy a magyar iparna a história legszebb lapjaira méltó d csősége nem fog tübbé elhomályosult: és háborúban, békében egyaránt nie«, adatik néki minden, ami megilleti: gas dasági érdekeinek okos és rendszere felkarolása, jelentőségének erkölcsi e ismerése. Es mindazok, akiket illet, vá vetve fognak gondoskodni arról, hog az ipart észrevegyék akkor is, amiko nem az ország, hanem saját letéri lesz szó. TOrténetek a háborúból. Egy kii félreérté Egy kiváló szemész-professzorunk operált a honvéd-bakát. Hogy a műtét alatt másra t< relje figyelmét, mindenfélét összekérdezett tölt — Na fiam, hát házasember vagy-e P H aztán hová járnak a fiaid iskolába?... Hát szüleid élnek-e még?... Ah élnek ! — Hát együ laktok velük? Aztán jóba vagytok HZ öregekkel Jóba van velük a fene, — tört ki mérgese a honvéd — maga meg jobb lesz. ha a dolgi csinálja ahelyett hogy itt vallatja az embert. ...Az ar baj tos honvéc A Ravaruska alól hozott sebesültek közö volt egy deresfejü debreceni magyar is. Pattt gott, káromkodott, sőt még tréfálkozott is kinji bau. Megszólítottam a jóképű civilt, aki civi gúnyában feküdt a radymnót állomáson < megkérdeztem tőle: hol kapta a sebét hogyan Hát uram, minket Debrecenből hoztak id árbájtra, aztán itt ásogattunk Pseinisli körű Katonák is voltak valünk. Aztán, hegy azokr rálövöldözött a muszka, mondok: hiszen bennün ket se a gólya költött, hát szedjük fel a sebesülte fogy varéit Arra azt mondja az egyik, hiszen lőni s tudunk vele. Nem a fenét, — mondtam — hiszen ess nyomni kell, azt meg a gyerek is tudja. Hát úgy is volt. Amennyi patron még benr rekedt a puskában, azt mind kilőttük. Az újn töltéssel aztán nem igen bibeiödtünk, de nem értettünk hozzá, hanem felraktuk a szuronyok) és nekimentünk a muszkának. El is keigettl valamennyit arról a tájakról. Mink azután, ak megmaradtunk, — lehettünk vagy harmincan beosztottuk magunk t a zweite kórház katonái nak. Én most legutóbb trénkiséret voltam, os ebbül kifolyólag lövöldözte meg a lábaimat muszka. Hány éves bátyám? -• kérdeztem a civi — Még csak hatvannyolc multam — felel az öreg és nagyokat sodort a bajuszán. — Hát akkor hogyan került a harctérit — Hm, annak is története vau. Először < kocsikkal jöttem ide. aztán hogy kilődözték hámból a lovamat, akkor állotram be arbajt honvédnek, arbajtos honvédből avanzsórozta aztán virtikli katonává, de én megmondtam tiszteletes (tiszthelyettes; Úrnak a szemébe, hoj én nem megyek. Mert én végig ki akarom 0! nálui a háboiút, így kívánja azt a magyar becsült Arra azt mondta a tiszte'etes úr: hát csak marai jak, majd megesz a muszka. — Uejszem - teleltem én — az se ei jobban, mint a tetű. hátha est, kibírtam, ma; csak kibírom azt is. Az anuopoli höaöl Tábori postásoknuk hivják őket és magyaro Egészen olyanok, mint itthon, csak hosszú kari juk van és csukaszürke köpönyegük. Hálátlan < nehéz a szolgálatuk, legtöbbször életveszélye Annopol körül az utolsó pillanatig teljes tették a köteles egeiket és a Morse-gépet a sür •rapuelihullás között már nem is tudták ai guuki cipelni. Csak éppen hogy össze töihettók őket. Itt vannak az oroszok, ki merre lát . . • -lőre! A postások sza'adtak. Sürü puskatüz kisérte (utasukat, míg csak el nem érték a közeli erdőt. Déltájban azináu hozzáverődtek ogy Irénhez, ahol úgy ö«szekomáztak a hajtókatonákkal, hogy még a legy véreiket is leszedték a kocsikról tanulmányozás végett. Lassú kocogás között éppen a csinját-binját találgatták a legy verkezelésnek, amikor egy dombszélröl hirtelenjött lövések kopogtak a kicsik közé. A kocsisok A lovak közé vágtak és őrült rohanással tértek le az útról. — Árokba feküdni. - Kiáltotta el az egyik postatiszt. És a következő pillanatban a postások már mind az árokban hasaltak és miudjárt kattogni is kezdett kezükben a fegyver. Tízperces heves tüzeléssel megfutamították az orosz járőröket. . . . Annopoluál történt. A postások kassaiak voltak és akkor volt először puska a kezükben. Apotheozis. Nagy volt a Sechéne-csalad megbotránkozása, midőn hirül kapták, hogy Armand kuziu márványba vésett emlékszobrát felállítják. Paris egyik terén s így kénytelenek voltak elismerni, hogy a megvetett rokon mégis csak nagy ember volt. — Neked ugyan nem fognak szobrot állitaui — jegyezte meg savanyúan Mme Seohéne sz urának. Pedig tisztességes emberek vagyunk ahányszor segítetted azt az éhenkórász Armaudot egy-egy louis A]. — Igazad van, asszony. Nincs igazság e földön. De legalább hasznomra fordítom ezt az eseményt. S egy új márkás szardinia-dobozt bocsátok ki: — Szardinák á la Armand du Tilleau. — Az ám, de ki fogja tudni, hogy ez AZ \ i mand de Tilleau a kuziuunk volt ? Hiszen a • oloiid nevét is megváltoztatta. — No ez nem volt éppen bolondság tőle. 2gy éhenkórász Sechéne szégyenére vált volna revünknek, mig most az összekötött uév, különösen az előkelő hangzású „du" csinosan fog festeni cégünkön: — Maison Sechéne du Telliau! - Mi? Clotilde jött be, a sápadt dús vöröshaju tizennyolc éves leányuk, akinek voltak érzései és olvasottsága. — Armand bácsi lángész volt, s szavai ni A költő verseit. — Üzletünkben kitűnő müvek szerepelnek. De ezek a versek éppen nem fiatal leány oknak valók. Majd gondoskodom ... — Elmegyünk a leleplezésre? — sóhajlá Clotilde, ki titokban verseket írt és vágyódott Parisba. Az ám ERRE még uem is gondoltak. Kimegyünk, illő, hogy ott legyünk. - Toilettek is kellenek — szólt közbe Mme Sechéue. S ünnepélyes verőfényes vasárnap délelőtt A családtagok számára fenntartott padon, a szoborbizottság mödött, a márváuy szoborral szemben. — Rád hasonlít! — suttogá Mme Sechéne és Clotilde elpirulva az örömtől. Beszédeket mondtak, fényképielvételeket készítettek, üu rokona az e.hunytnak, kérdezték. A kuzinje! Egyetlen kuziuje. Ebédeljünk hát együtt uraim az én költségemre. A hangulat fényes volt. A nagy Tilleau emlékére . . . S ö ajkát ny ujtá — a nagy Tilleau emlékére. De hajnal felé a kávéházban Mme Sechéne mintha hirtelen kijózanodott volna. Talán ellenkezőleg. Hirtelen felállt és káromkodni kezdett: Szétzúzom a márványszobrot! Künn még a csillagokat is megfenyegette: — Csak hívjanak engem még egyszer egy poéta ünneplésre. Szép, szép költőnek lenni, de a füszeresiég mégis csak tisztességesebb mesterség. Clotilde esküdj meg, hogy többé sohasem olvasol verseket. S Clotilde bűnbánóan megesküdött. — Most pedig gondoljuuk arra, hogy minél sikeresebben boosai hassuk áruba a „Sechéne du rilleau" szardíniákat. S beléptek a hotel udvarába. S nem is látták, hogy egy éppen osak felpattant, uviló irgonavirág himbálja illatos fürtös virágait a éjük fölött — — Kitüntetés. Szép kitüntetés érte dr. íóródi Simon ezredorvost, ki a háború kezdete ita páratlan buzgalommal és odaadással teljesít ;atonai szolgálatot; működését a legmagasabb ielyen őfelsége is méltányolta ás a vöröskereszt I. oszt. díszjelvényével tüntette ki. — Signum landia — újólag. A király ílremlelte, hogy a legfelsőbb dicsérő elismerés ijólag — a kardok egyidejű adományozása molett - • tudtul adassék as ellenség előtt teljesített Íitüuo szolgálatai elismeréséül Krauss Károly f honv. huszárezredbeli főhadnagy, gasdászati iszMiek. — Kitüntetés. Ö cs. és kir. apostoli Fellége legkegyelmesebben adományozni méltóztatott a Ferenc Józser-reud lovagkeresztjét a hadiiiszítménnyel: Viseki Tallián Zsigmond, 7. h. i.-e -béli századosnak. — alispánunk temetése. Dr. Véghely Kálmánnak, vármegyénk hirtelen elhunyt alis)ánjának temetése csütörtökön, e hó 9-én ment régbe a részvét impozáns megnyilvánulása melett. A ravatal a megyeház dísztermében volt elállítva, ahol azt a közönség a délelőtt folyanáu megtekinthette. Már a kora délutáni óráklan gyülekeztek a temetésen résztvevők éa vilékről összesereglett tisztviselők és megyebizottiági tagok. Ott voltak dr. Szász Károly v. b. t auácsos enyingi képviselő, képviselőházi elnök, lékefly Rémig ziroi főapát, dr. Rédey Gyula lüspök, káptalani helynök, dr. Szász Béla közgazgatási bíró, dr. Iklódy Szabó János, dr. Ma;yar Károly, csetényi Holitsoher Károly és dr. Jvai í Ferenc orss. képviselők, liornyáiiszky Káoly egyetemi tanár, a veszprémi 31. h. gy.-e. isztikara és a 7. h. tüzérezred tisztikara, élükön i&gy László alezredes állomásparanosnokkal, ('eszprém és Pápa városok és járások küldöttégét a polgármesterek illetőleg főbírók vesetélével és még számos helybeli és vidéki notabiitást. A megyeház udvarát, ahol a beszeutelés régbement, kapualját s emeleti folyosóinak abakait sürüen lepte el a gyászoló közönség, ímelynek soraiból egyre lehetett hallani a szátakozás, őszinte részvét megnyilatkozásait. Há•oni pap temette a megboldogultat. Aa udvaron Németh István dunántúli református püspök tarott magas szárnyalású gyászbeszédet, majd iaypál Benő budai református lelkész mondott •melkedett szellemű imát. A családi sírboltnál, ihol a gyászoló családtagok és résztvevő közöulég zokogása közben örök nyugalomra bflyez.ók, Demjén Márton vessprámi lelkész mondott izép búcsúztatót. — Bisottsagi ülések. A regálé bizottság f. hó 17-én, a villanytelepi felügyelöbisottság pedig f. hó 18-áu ülést tartott, amelyekről jövő jzáumukban hozunk referádát — Jönnek a színészek. Dr. Patek Béla ijonnan szervezett teljes sziutársulatával f. hő 29 én, szerdához egy hétre kezdi meg a pápai izinházban a hat hétre tervesett színi évadot A több, mint 60 tagból álló társulat névsorából kiemeljük a következőket: Juháss Margit, Bihary Böske, Kürthy Böske, Saigethy Annus, Lantos Lola, Rózsay Nussi, Nagy Aranka és Ekeos Manói bekesnök; Kiss Mariska hősnő, Nagy Erzsi, Báthory Mici, szendék, Uray Lili, Nádassy Mioi íaivák, Medgyesy Erzsi komika, Homokai Gabriella anya, Rogáuy Béla drámai hős, Örvössy iéza bonvi'áü, Takács Antal baritonista, Telekén falár tenorista, Kállay Sándor táncos siheder, iartha István apasziuész stb. A mütervesetből elemelkednek: Csirdáskirályné, Mágnás Miska, iolem, Három a kislány, Lavotta szerelme, Kék oka. Vengerkák, Timár Liza, Lyon Lea, Tündéraki lányok stb. A bemutató előadáson a Sybill terül szn.re. A hely rak a régi pápai helyárak*
