Pápai Lapok. 43. évfolyam, 1916

1916-06-18

XLIII. évfolyam. Pápa, 1916. június 18. 25. szám. PÁPAI LAPOK Pápa város hatóságának és több pápai s pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Goldberg Gyula papirkereskedése, Kő-tér 'Jii-ik szára. Telefsxi 112 szára. Felelős szerkesztő és lap tulaj dottoa: GOLDBERO GYULA. Klőfizetések és hirdetési dijak a lap kiadóhivatalához küldendők. A lap ára: egész évre VJt kor., félévre 6 k , negyedívre 3 Nyilt-tér soronként 40 fillér. — Kgyes szám ara 30 ült. Az angol presztízse. A világháború kitörése vagy elhalasztása, elkerülése, mint azóta okniányszerűleg kiderült Angliában fordult meg. Ha Anglia őszintén és becsületesen törekedett volna a békére, ha Anglia nem kertelt volna azokban a végzetteljes augusztusi napokban, akkor ez az óriási világkatasztrófa nem szakadt volna a világ nyakába. De akkor Anglia külügyi feje, Orey kijelentette, hogy Anglia sokkal többet vészit, ha nem lesz háború, mint ha hozzájárul annak felidézéséhez, tehát Anglia belement a jó üzletnek látszó háborúba. Hogy azóta kiderült, hogy a háború mégsem olyan jó üzlet és az angol spekulánsoknak ez egyszer nem volt jó orruk, az tény, de viszont legalább az utolsó időkig megmaradt az angol presztizs. Mert mire voltak büszkék az angolok mindig. Először arra, hogy nem estek áldozatul a militarizmusnak, nincs állandó szárazföldi hadseregük. Ez a legutolsó hetekben megdőlt. Anglia is kénytelen volt szárazföldi hadsereget leállítani, kénytelen volt magát belevetnie a militarizmus karjaiba, mert be kellett látnia, hogy az európai háború a szárazföldön dőlt el. Mikor pedig Bethmann-Holveg kancellár rámutatott arra, hogy a béketárgyalásokuak a térkép alapján kell megindulniuk és a békefeltételeket, a térkép körvonalai határozzák meg, akkor Anglia mellére ütött és azt mondta, de ne csak Európa szárazföldjének térkópét nézzük, hanem nézzük a tengerek térképét is, akkor megállapíthatjuk, hogy ha a központi hatalmak elfoglalva tartják fél Európát, az angolok pedig elfoglalva tartják az összes tengereket. Ez volt az Anglia büszkesége! A tengeri uralom, amelyhez eddigi látszat szerint nem lehet hozzáférni, amelyen az angol hajóhad nyomasztó lensőbbséggel uralkodik. Ez volt Anglia presztízsének a vértje! A tengeri uralom és a hajóhad. Az Angol büszkeség és az angol gőg itt jutott legjobban érvényre. De mit tesz Isten é» mit teszuek a németek? Megmutatják, hogy a legféltettebben őrzött angol büszkeség és angol presztizs sem tud megállni előttük. Az a május ííl.-iki tengeri csata, amelyben hét óriási csatahajót, Anglia aeeineíényét merítették viz alá a németek, alaposan megtépázta a angol presztízst, olyan alaposan, hogy most már biztosan számíthatunk Angliában is a komoly békehangulat fölülkerekedésére. Anyagilag és hadi szempontból is igen nagy veszteség az. amit Anglia abban a bizonyos tengeri csatában elszenvedett. De sokkal nagyobb az erkölcsi veszteség. Nem tudunk elképzelni nagyobb csapást Angliára, nem tudunk elképzelni fájóbb valamit, mint az angol hajóhad óriási vesztesége. Ha tudjuk, hogy Angliában minden hajó vizrebocsátása országos ünnep, ha tutijuk, hogy Angliában semmit sem tiszteltek és becsültek annyira és oly nagyra, mint a hajóhadat, akkor el tudjuk képzelni azt az érzést, amely az elmúlt napokban az angol sziveket összeszorította. Vége mindennek, vége a presztízsnek. Most nemsokára Angliában is eszébe fog jutni sokaknak a nagy jelszó: Menteni ami még menthető! A lövészárok berendezése. A világháború a hadvezetésnek egy teljesen uj fajával ismertette meg a világot: a lövészárok háborúval. Az orosz-japán háborúban alkalmazták legelőször ezt a harcmodort a japánok és tőlük vették át az európai hatalmak hadseregei ezt a harcmodort, amely mindenesetre nagyobb védelmet nyújt az embereknek, mint az eddigi háborúk vezetésének bármilyen módja/ Az alábbiakban néhány vonással képet akaruuk adni arról, hogy mi a lövészárkok és a hivatalos jelentésekben annyit szereplő „Első" és „második" vonal berendezése. A lövészárkokban vannak az első vonal katonái. Mélyen és keskenyen vannak bevágva a földbe, hogy az ellenséges tüzérségi tüz ellen minél nagyobb védelmet nyújtsanak. Rendszerint vsak éppen olyan széliek, hogy a tűzvonalban tüzelésre készen álló katonák mögött közlekedni lehessen. A tűzvonal lehetőleg oly magasra van helyezve, hogy a tüzelésnek minél nagyobb hatása legyen. Egyben azonban a lövészárkot lehetőleg el kell rejtem rz ellenség elől, és igy a mellvédnek csak oly magasnak szabad leuni. amilyen magas.ágot a vidék megenged. Ahol lehet, ott a lövészárkokat egyenesen beássák a földbe, hogy a tuel. < det maga a fold széle adja. A mellvéd nini - meredeken elhatárolva, 'hanem mint minden luldhányás, ferdén ereszke!dik le a tőidre és rendslariut tűvel, vagy bokírokkal van befedve. Hogy az oldalozó tűztől védjék lövészárokban álló katonákat, oldalvédeket készítenek, amly ki t vagy a lövészárok kihatásakor meghagynak, úgyhogy ezeket az oldalvédnket megkerülik-, vagy homokzsákokból állitják össze és a löi -^árkokat egy kis kitérővel vezetik tovább. Ilyen oldalvédek 8 — 10 méternyire egymástól állnak. A mellvéden van egy bevágás, amelyre a katonák a lövésnél karjukat támasztják, és amelyre a muuiciót elhelyezhetik. A lövészek rendszerint egy lép' ^>u állanak, amely kiemelkedik a lövészárok talajáról. Igen sok helyen a lövészárok hátsó falába ülések vaifnak bevájva, hogy a lövészek kipihenhessék magukat. A mellvédbe vannak beépítve a gépfegyverek is. természetesen lehetőleg jól elmaszkirozva. A lövészárkokat igen sokszor befedik, hogy egyrészt az időjárás, másrészt és főleg a srapuelltüz ellen védjék a lövészeket. Miután a lövészek nem állanak állandóan a tűzvonalban, hanem rendszerint csak az őrszemek figyelik az ellenség mozdulatait, a lövészárok hátsó falába, kis fedezéket vájnak, amelyeknek falait bedeszkázzák, és amelyek igy bizonyos meleget és védelmet nyújtanak. A lövészárkokba vagy azok közelébe szokták a megfigyelő állomásokat beépíteni, amelyek a harc alatt is biztos és jó megfigyelésre adnak lehetőséget. A lövészárkok mögött vannak a fedező, vagy tartalékárkok, ezek alkotják az úgynevezett második vonalat. Ennek a legénysége csak tartalék részben azért, hogy szükség esetén azonnal az első vonalba legyen küldhető, részben, pedig azért, hogy esetleges visszavonulásnál, vagy az első árok kiürítésénél a hátráló legénységet megerősítsék és az ellenséget a második vonalnál megállíthassák. Itt már sokkal nagyobb fedezékek vannak a földbe vájva, itt találhatjuk azokat a lakásszerü iedezékeket, amelyekről a haditudósitások beszámolnak. Itt már kályha és bútorzat, is van és lehetőség szerint kényelmessé van téve az áléi. Itt is vannak termés-zeteseu megfigyelőhelyek, hogy egy-egy őrseem állaudóau figyelhesse az első vonalban törtóneudöket. A további tartalékok fedezékei és táborai oly messzire vannak az első és második vonaltól, hogy a két állásra szórt ellenséges tüzérségi tüz egyáltalán ne érhesse őket. Ezekkel a tartaléktáborhelyekkel az első éa második voual telefon utján van összekötve. A lövészárkot és a tartalékárkokat összekötő árkok kapcsolják egymáshoz. Ezeket az összekötő árkokat gondosan a táj természetes fedezékei mellett, ássák, hogy egyáltalán ne árulják az állást. Az összekötő árkok irányánál főleg arra ügyelnek, hogy a benne járók ne legyenek kitéve annak, hogy az ellenséges tüzérségi tüz hátba kaphassa őket és végig pusztithassa az egész árkot. Itt is vannak oldal védek, és igen sokszor az összekötő árkok is be vaunak fedezve. A lövószárokharcuak igen fontos védőeszközei az akadályok is. Az első lövészárok elöui előteret ugyanis különféle akadályokkal bál ózzák be, amely akadályok arra szolgálnak, hogy az ellenséges rohamokat részbeu teltartóztassák, részbeu gyengítsék. Aa akadályok között a leggyakrabban használt a drótakadály. Drótból rendszerint szöges drótból, erős oszlopokra hálót fonnak a katonák. A drótakadály annál hasznosabb, minél sürübb és minél nagyobb területre terjed ki szólességében. Ezzel a dróthálóval elsősorban el lehet hárítani a hirtelen megrohauást, másrészt azonban számos roham teljesen megtörik a jól készíteti drotakadályokon. A drótokba néha elektromos áramok is vezetuek, amely csengettyű jelet ad a lövészárok parancsnokságának. Végül a drótakadályokkal kapcsolatban saokták felhasználni az úgynevezett tarkasvermeket, amelyek elmaszkiroaott vermek, és amelyek (énekén be-