Pápai Lapok. 43. évfolyam, 1916

1916-04-23

XLIII. évfolyam. Pápa, 1916. április 23. 17. szám PÁPAI LAPOK Pápa város hatóságának és több pápai s pápa-tideki egyesületnek megválasztott közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Szer ken tőség és kiadóhivatal: Qoldberg Gyula papirkereskedése, KS-tér 23-ik szám. Telefon. 112 szám FolelSs szerkeszti éi laptiilajdonoi: GOLDBERG GYULA. Előfizetések és hirdetéli dijak a lap kiadóhivatalához küidendSk. A lap ára : egégz évre lií kor., félévre 6 k., negyedévre 3 Nyilt-tér soronként 40 IlUér. — Egyea azám ára Hfl<U Polgártársak! Dicső küzdelmeinknek végéhez közeledünk, az isteni gondviselés a nemzet igazát dicső győzelmekben mutatta meg ellenségeinknek. Babér koszorúzta hős fiaink mindenütt az ellenség földjét tapossák s mérik az utolsó csapásokat nemzeti létünk megsemmisítésére törekvő ádáz ellenségeinkre, akik még a legelemibb uépjogokat is meggyalázták, kióheztetósi törekvéseikkel. Ezen nemtelen fegyvert is kiütötte népünk szervezettsége, fegyelmezettsége ellenségcink kezéből feltárta készletét s gondos elosztás mellett biztositotta a tisztességes megélhetést. Ellenségeink a vér és tűz folyamtól megittasodva még mindig nem látták be, vérpazarlásaiknak hiábavalóságát, 2 év óta igyekszenek megfordítani a végzet szekerének rúdját, azonban mindenütt csúfos kudarczot vallottak, elvesztették Belgiumot, orosz Lengyel országot, Kurlaudot, Szerbiát, Montenegrót, s Albánia Vs-ad részét. A vérzivatarban még egy utolsó villám csapást kell mérnünk ellenségeinkre, hogy észretórjenek s hősfiainkat mielőbb keblünkre szorithassuk, ehhez pedig Polgártársak pénz kell, azonban nem ingyen, hanem jó kamatra kölcsön. A magas kormány a IV-ik hadi kölcsön jegyzésre most bocsátotta ki a felhívást, amely folyó hó 19-én vette kezdetét s tart május 23-ig. Lehet jegyezni 6%-os járadék kölcsönre és 57t°/o pénztár jegyekre. Ha meggondoljuk, hogy betéteink után a pénzintézetek 4°/o-os kamatot fizetnek, ugy akkor arra a meggyőződésre jutunk, hogy a legkedvezőbb és leggyümölcsözőbb befektetés az, ha megtakarított feleslegeinket 5Vi°/o pénztár jegyekbe fektetjük 92 koronás, vagy 6%-os járadék kölcsönbe 97 koronás ár folyammal. Polgártársaki A legmegbizhatóbb pénzintézetünk az állam, kinek adott kölcsönüukért a nemzet a maga egész erejével szavatol. Tehát akkor amikor utolsó mérkőzéseink a nemzetet rendkívüli kiadások elé állítják, s a nemzet hű fiaihoz fordul kölcsönért, hogy betetőzhesse győzelmeink hatalmas épületét, akkor nem szabad senkinek megtakarított feles pénzét elrejteni, hanem kölcsön kell nyújtani a hazának, a harctereken vérző fiainknak, hogy azok semmibe sem szenvedjenek hiányt. Polgártársak! Három hadi külöBönnél megmutattátok, hogy dicső ejudeiuknek a hon szerző Árpádnak méltó ivadékai vagytok, mutassátok meg ellenségeinknek, hogy az 1000 éves hazánkat nem csak megtartani, hanem szabadságának, virágzásának, hatalmának egy magasabb nem remélt fokára is tudjátok emelni. Ebben az erős hitemben és meggyőződésemben kérlek benneteket, hogy anyagi erőtökhöz mérten jegyezzetek a IV-ik hadi kölcsönre. Pápán 1916. évi április hó 20-án. Mészáros Károly, polgármester. A magyar nép feltámadása. Nem a nagyhét ünnepi hangulatában, hanem egy héttel ezelőtt szürke hétköznapok tömkelegében hangzott el Probászka Ottokárnak, a népszerű és nagy tudású magyar püspöknek a beszéde, amely minden felvilágosodottsága, minden liberalizmusa, minden nemessége mellett az utóbbi idők legvallásosabb érzelmű beszéde volt. amelyben valóban benne volt a Húsvét, a Feltámadás misztériumának a mai életre való kivetítése. Mit mondott Probászka Ottokár? Röviden, tömören azt mondta, hogy a magyar földet vissza kell adni a magyar népnek, amely ma három fronton áll és küzd egy földért, amely tulajdonképen nem az övé. A magyar nép, amely ebben a háborúban legszebb bizonyságát adta annak, hogy minden erő, energia, jótulajdonság megvan beuue arra, hogy aj*

1 világ egyik legelső népe legyen, a' magyar nép, amelyet az ország iparilag elnyomott helyzete, tisztán a földmivelésre és mezőgazdaságra kényszerít, és amely a mezőgazdaságban sem tudja a helytelen birtokeloszlás folytáu a maga helyét megtalálni, az a magyar nép a háborúban oly hősiesen, vitézül verekedett, mintha ez ország minden talpalattnyi földje valóban az övé volna. A magyar nép ősereje, energiája, értéke mély sírban szunnyadt ezelőtt a háború előtt, mély sírban, amelynek a neve néha zsellérség, földmunkás volt, néha pedig Amerika. Ebből a sirból a háború stall a magyar népnek fel kell támadnia. Máskép pedig nem támadhat fel, csak akkor, ha Prohászha Ottokár nagyszerű ideája, eszméje megvalósul. Ottokár püspök mintaképe a katholikus papoknak, és ha ő ugy találja, hogy ezt a nagy eszmét bele kell vetni a közvéleménybe, akkor tudja biztosan, hogy ez Istennek tetsző dolog lesz. Feltámadás ünnepe, feltámadás napja következett el reánk, AZ igazi feltámadást a Béke feltámadását sajnos nem ünnepelhetjük, mert e nap még. nem érkezett meg, a zsoldosok és őrök még körülállják a sírt, melyben a béke nyugszik a feltámadás napjára várva, de addig is, mig ez az igazi, ez az egyetlen ez a nagy feltámadási ünnep elérkezik, szálljunk magunkba, gondoljuk meg, hogy itt vár a feltámadásra a magyar nép is és emeljük le sírjáról azt a nagy követ, amelyet nagy birtoknak neveznek. Ottokár püspök szava hasson el mindenüvé, és reméljük, hogy Ottokár püspök szavának lesz annyi ereje, hogy elűzi az őröket és elmozdítja a sírt lefedő nagy követ, amelyből a magyar nép teljes lényóbeu ragyogva támadhat uj életre, hogy erejével, energiájával megváltsa hazánkat. Gazdasági kérdések. Majd ha elhallgatnak az ágyuk, majd ha a milliók keservei zokogását, százezrek kalálhörgését felváltja a diadalujjougás, a diadalmas népek, a diadalmas béke ujjongása, ha majd a harctéren küzdő milliók leteszik a fegyvert és fölveszik a szerszámot; ha lekerül róluk a véres, poros egyenruha és fülváltja a munkászubbouy ; ha a vér és künny áradatát a verejtéknek termő patakjai váltják föl: vájjon mi lesz akkor. Ez most a legnagyobb kérdés, a mely falénk mered, ez a legterhesebb probléma most, a mikor a világháboruuak tizenhetedik hónapjában. Ez az, a mi most minden gondolkozó és érző ember elméjét foglalkoztatja. Nincs más, miről elmélkedhetnénk ezeu a háborús vörös, húsvéton, immár a másodikon és — reméljük és adja Isten — hogy az ulolsón. A húsvét csöndjében, a mikor talán egy néma megegyezés, a lelketlenek öntudatlan összecsendülése folytán a harctereken is pihennek a gyilkoló szerzsámok, elmélkedni akarunk ezen a nagy, mélységes és kinos problémán: mi lesz akkor, ha majd újra kezdjük a békés idők hétköznapi munkáját. Most, a mikor valamely áldott optimizmus, inkább érzésünkben, mint tudatunkban gyökeredző reménykedés, sürgősnek mutatja velünk ezt a problémát, a legtöbben zavartan állnak a kérdés nagysága és sokfélesége előtt. Annyira igaz, hogy a világtörténelem még uem produkált akkora méretű háborút, mint a mostani, éppen annyira igaz is, hogy a mostani világháború konzekvencziáiuak lemérése minden téren határos a leheteslenséggel. A háború elején senki sem láthatta, hová fognak fejlődni a dolgok a háború végéig és nem kevésbé sejthette valaki, hogy olyan gigászi méretű elváltozások is lehetségesek, a milyenek a valóságbau bekövetkeztek. Minden számitás halomra dölt, mmdeu valósziuű-