Pápai Lapok. 43. évfolyam, 1916

1916-12-31

PÁPAI LAPOK Pápa város hatóságának és több pápai s pápa-videki egyesületnek megválasztott közlönye. Megjelenik minden v a s á 1 n a p. 8z«fkt«ztAtég és kiadóhivatal: Qoldberg Gyula pepirkereakeléae, K*-tér 2H-ik szám. Telefon. 13a eiia Folelós Mzerkeaztfi és laptulajdonos: GOLD BERG GYULA. Ktfiflzetéapk 6a hirdetési dijak a lap kiadóhivatalához küldendő*. A lap ára : egéss évre 12 kor., félévre 8 k., negyedévre 3 Nyilt-tér soronként 40 fillér. — Kgyea asim ara 30 Uli. Ujóvre. Ismét egy esztendő szállott el felettünk ós az elmúlt év öreg, rozzant lábai helyett egy fiatal újesztendő friss csontjai foguak bennünket vinni a jövő­ben a győzelem és a diadalmas béke felé. Mert ez a két jelszó, amely most az évfordulót, az újév éjszakáját és pillanatait dominálja. Mult évben is volt mit ünnepel­nünk Szilveszterkor, most is van. Mult évben azt ünnepelhettük, hogy meg­tisztítottuk a magyar földet a betörő oroszoktól ós mélyen benn Oroszország földjében ércfalkéut álltak a szövetséges hadseregek. Az idei év utolsó hónapja is nagy diadalt hozott a központi hatalmuk seregeinek. A betolakodott áruló oláho­kat vertük^meg döntően és ma szilvesz­terkor Bukarest falai között ós magyar nóta mellett, szövetséges lobogók alalt ünnepelhetik fiaink az újév hajnalát. Ha a háború rohanó, száguldó idő­szakaiban nem is szoktunk megállni, hogy egyes eseményeken gondolkoz­zunk, de újév éjszakája, újév reggele az az idő, amikor megnyílik az alka­lom, hogy visszafelé és előre pillant­sunk. Kétségtelen, hogy ez a vissza­pillantás és az előre pillantás egyaránt nyugodtságot, megelégedést önthet min­den szövetsógos alattvaló szivébe. A központi hatalmak három éves harca oly tökéletes eredményt produkált, hogy csak elvakult államférfiak vitathatják a mi győzelmünket. A győzelem nemesik abban áll, Jbogy pozdorjává kell törni ellenfeleinket, bár vannak olyan ellen­feleink, akik elvéreztek a rettenetes küzdelemben, hanem abban is, hogy meghiúsítják ellenségeink szándékát. Ez pedig tökéletesen megtörtént. Ránk parancsoltak a körülményük és az európai államok egyrószének rövidlátása egy rettenetes véres ós hosszú háborút. Míg álltuk a harcot, végigküzdöttük és ma ott tartunk, hogy nincs egyetlen olyan ellenfelünk, aki azt mondhatná, hogy célját elérte. Ez a cél a központi hatalmak megsemmisítése volt. Azután változott a cél és azt mondták, hogy biztosítékokat akarnak a további és későbbi háborúk ellen. Ezt a biztosító­kot sem tudták megszerezni, abban a formában, ahogy ők gondolták. Mi volt ezzel szemben a központi hatalmak háborús célja. Az, hogy meg­védjék határaikat. Ezt a célt pedig tel­jesen ós tökéletesen elérték, AZ ország területén — nem a termesztés határok­kal határolt területet értvén ez alalt, ha­nem a stratégiai határok által egybe­foglalt földrészeket - nincs ellenséges katona. Ahol éppen néhány nég3'zet­kilométernyi területet, valami keskeny sávokat kezükben tartanak az édes-ke­vés, még záloguak is, nemhogy diadal­nak, vagy hódításnak. Mindezeu harctéri eredményeken kivül mi azzal is elérttik célunkat, hogy abba a helyzetbe jutottunk, hogy fel­ajánlottuk a békét. Az, amit az entente eddig válaszolt, természetesen vissza­utasítás, ha nem is egészen rideg formá­ban. De ez a visszautasítás meg v.'gyunk győződve róla, nem végleges. A diplomá­ciának e visszautasítások alapján nagyon sok lehetősége van a komoly, céltuda­tos és értékes munkára. Kétségtelen, hogy az eutente politikusai saját presztízsük veszélyeztetése nélkül künn a íorumou nem uyilatkozhatuak már most a Béke mellett, de hiszen a békéi, nem is népünnepélyi kondorokban szok­ták főzni. Meg vagyunk győződve róln, hogy az újesztendő meg fogja győzni az ententet egyrészt arról, hogy nem gyengeség, másrészt arról, hogy nem fennhéjázó gőg ajánltatta fel velük a békét, amely visszaadná az emberiség­nek nyugalmát. A mult esztendőnek a győzelem reményével indultunk neki, az 1917.-ik évnek pedig a béke reményével. Ahogy bevált a mult évi remény, úgy fog teljesedni az idei reménységünk is. fát állitottak íel a szarvas teremben, melynek koronája felért egészen a mennyezetig. A karácsonyfa ágaira illesztett színes gyertyákat pontosan felhat órakor gyújtotta meg a grófi személyzetnek két tagja. A terem egyik részében a kis Jézus születését ábrázoló élőkép volt látható, melynek minden tekintet­ben inüvé-zi kivitele, a szó szoros értelmében gyönyörködtette a jelenlevőket. Ez a karácsonyi ünnepély nemcsak gyönyörködtette, hanem meg­hatotta és elbájolta a megjelenteket: Esterházy Marianna grófnő egy intésére feltái tilt ik a« ajtók és vitéz, hős katonáink párosával léptek be a terembe és néma áhítat­tal szemlélték a tündéries fényben úszó karácsony­fát, Ezután hős katonáink több karácsonyi dalt énekeltek el, melynek befejezése után, — a szent Ferencrendiek főnöke tartott, szép. magvas ée megható szónoklatot. A beszédet gróf Esterházy Jenő úr, a szeretetre méltó és mindenkoF előzékeny házi — gazda köszönte meg a házföuöknek. Ezután kezdetét vette a karácsonyi ajándé­kok kiosztása, — mely gróf Esterházy Marianna úrnő vezetése alatt vette kezdetét es fejeződött be. Olyau bájos és kedves volt a grófnő, hogy a vitéz katonák könnyezve mondottak köszöne­tet a sok ajándékért, melyek annyira felszapo­'• rodtak kezeikben, hogy alig bírták elcipelni , magukkal. Szóval nagy örömben volt részük hős katonáinknak, de mégis vagyok győződve, hogy 1 megeui égetik a kia Jézust amíg. csak élnek. Marianni grófnő leereszkedő modorával nemcsak a beteg katonáiukat, hanem az összes jelen* : voltakat meghódította éa bámulat tárgyává. • tette. A fényes ünnepély karácsonyi énekek ée „Isten áld meg a magyart 1 * eléneklése után vé­get ért. e Karácsonyest a várban. A grófi várkastélyban elhelyezett beteg katonáiukiiak nagy örömet és meglepetést szer­zett gróf Esterházy Jenő úr ö méltósága folyó évi december hó 22.-én. A Megváltó születésé­nek évfordulója alkalmából, - díszes, szép, nagy valóban gyönyörűnek mondható óriási karácsony­Elbúcsúztunk hasi-gazdánktól, meg köszön­tük neki, hogy részesei lehettünk a mai ünne­pélynek. Lelkünkben megnyugodva távoztunk a jótékonyság helyszínéről. Örültünk a hős be­teg vitézekkel együtt, és annak a beteg kato­i.áimk a beszéde utáu, a ki megköszöute a gróf Úrnak, kegyességét jóindulatát és a szép karácson y­fát, — a hős vitézekkel együtt mi is azt kiál­tottuk: „Éljeu gróf Esterházy Jenő úr!" Újévi legenda. Esett a hó ... Lassau méltóságteljesen. A rosszul függönyzött ablakon át láttam a kávéházból a misztikus fehérséget. A cigányok vigyorogva lestek az óra mutató lassú mászá­sát. Még mindig nem akart éjfél lenni... — A kávéház zsúfolva volt kis városi, könnyen lelkesedő emberekkel. A szivar füst fojtóvá tette az úgy is rossz levegőt. Igy van es* küzdő tteinknek küldjünk MODI A NO C LUBS PEGIALITE készített cigarettát, hogy lássák, hogy nekik mindenből a legdrágábbat, (egy doboz 70 fill.) tehát a legjobbat is választjuk! Ecy kSsi^veceate sjodérXll -v-aUó pavpix |70 lsvp) ára 13 fillér.

Next

/
Thumbnails
Contents