Pápai Lapok. 43. évfolyam, 1916
1916-12-31
2. Pap»! LAPOK 1916'. deoeraber 3\. Szórakozása nincs más, miut egy mozi és az akasztást plakátjai. De ezek is már néhány hete megszűntek. Ugy látszik, hogy észre tértek. Este kilenckor elfújják a „capistrángot" és a város utcái egyszeribe kihalnak. Mindenki siet haza lefeküdni. H. P. Újévi kívánság. Mindenkinek boldogságot Vidám jólétet kiváuok. A bánat senkit ne érjen. És ezenkívül kívánom Fáradt lelkünk menedékét Hogy az új év hozza már meg, Á mit úgy várunk — a Békét.. Ellámnak kívánok miudent Ami szép, jó, ami álom Az örömöt néki szánom És magamnak azt kívánom, Hogy tovább is enyém légyen. Minden vérem érte lüktet Áldja meg a nagy Megáldó Vihar vert nagy szerelmünket. Kívánom a vitézeknek Akik ettünk mennek harcba Hagyja mindaunyiok élve A száz d e csúf kudarca Kívánok mindenkinek jót. Kij-u a háború veget. Aki nekem nem is mondja Annak is: Boldog Új Évet! Molnár Árpid. Yakáczió. 20-án éjjel van. A vonat majdnem 2 órát késik. Leülök a váróterem egyik rozzant bőrszékjére és mikor már eleget törtem a fejemet azon, hogy vajou ki találhatta ki a vonatkésést (uem is szólva az illető édesanyjáuak a térdekalácsáról) körülnézek, kik zümmögnek, horkolnak, kiákoguak, suttognak, beszélnek, sóhajtoznak közülöttem. — No né, hiszen ez csupa lány. És még hozzá mind fiatal és kék ruhába öltözött. Mi van máma? Egész belemelegszik furcsa berendezkedésű szívem a tavasz ennyi megnyilatkozásának a láttára. — Aztán amint jobban körűinézek az egyik sarokban észreveszem, hogy csoda szúrós szemekkel, egy fehér fejkötős Kedves Nővér fixiróz. — Ahá most már értem. Ezek a mi zárdánk kis szüzei akik most mennek haza, vakáczióra. — Milyeu furcsa szó is ez. Tulajdoni.epén ugyan az, mint amit a katona, szabadságnak hiv. — Amikor ez élvezetéről van szó, sem köd, sem nemzetség nem hatáioz, egymásután gyúlnak ki a vértelennek hitt arook és a szemek boldogau sugározzák, hogy vakáció ... Én is mindig, nagyou tudtam örülni a vakációnak. Szereltein a velejáró korai izgalmat. A táblák abrokadobvait melyek valahogy így szokott kezdődni: ó. ió. oió. .. stb. stb. — Szerettem a Németh Pista bohókás verseit a vakációról és tanár urak kenetteljes és fontoskodó kis beszédeit — lestem a kis órámon, mikor lesz már 10 óra. Féltem, gyerekésszel, hogy a Gábor bácsi elfelejt csengetni és mi lekésünk . . . kogy miről, arra nem is goudobam. Hiszen én sohasem utaztam sehova mégis féltem. — Megszorítottam egy-két kipirult arcú barátom gyerekes kis kezét és — boldog jó ünnepeket kívántam . .. — Hol vaunak ma már ezek az idők. FILLÉR 1DOBOZ HYGfENIKÜS 5ZIVARKAIÍÜVELV Aprawífn VED" AKÖNWCCSKE 50DORNIVALÓ PAPÍR (ZQLAP) ARA 12 FILIER Jől vau . .. Elmegyek .. . Nem baj. Majd í vissza bivnak még... De az am . . . Majd i vissza. Morgott, sóhajtott, békétlenkedett az i öreg. Botját is megemelte néha néha. Homlokát is meg meg törölgette ... és az aztán búcsúzás l nélkül megindult a Flórián utoán lefelé ... 1 — A januári havas szél fújta az arcomat... . A szemem egy pillanatra tele lett hóval és aztán mire újra kitudtam nyitni, csak a lábnyomoktól díszített fehérséget meg a sötét házakat láttam . .. barátom a vén 1916 nem volt már sehol. (M.) Látogatás egy lengyel városban. Mintegy 60.0ÜÜ lakója Van e vurosnak, amelyben tartózkodom. Hihetetlen piszok uralkodik mindenütt. Nagyon helyes és okos dolog, hogy a német és! A magyar osztrák katonai hatáságok először a higeniához akarják hozzászoktatni a új fejedelemséget. Természetesen túlnyomó részbeu zsidókat látni. Azouban galíciai testvéreikhez nein hasonlítanak az illemek, amennyiben az „atynska" alattvalóinak nem Volt szabad „pájeszt" viselui. Csak a rabinusok ékeskednek ezzel a fejdísszel, Viszont kivétel nélkül hosszú fekete szövet vagy lüsztar kabátot viselnek, mig a tehetősebbek selyemkattant viselnek. Még a kis pötöm gyerekek is ezt a fusos-i viseletet hordják. AJ H csodálatos, hogy még az ünneplő ruhájuk seri tiszta Szinte az a kés dós öt ik az embernek az agyába: ki hordja ezeket A ruha - 't, mikor még tiszták ? Az asszonyok ha lehet mondani, mg piszkosabbak és egy tokkal még csúnyábbak miut a férfiak. Rituális szokás szerint az asszonyok parókát viselnek és erre valami gyöugydiszt aggatnak. Egy cseppet sem esztétikusak szegényekuyek. A lengyel nép viselete eléggé ismeretes. Az asszonyok különösen a vörös sziut kedvelik. Majdnem keleti vonást ad a városnak a sok piszkos, tétlen és mefis élénk temperameutumu zsidó, valamint a tarka ruhájú lengyel asszony.' Ha a ruhájuk uem is, akkor a iejkeudöik egész bizonyosan élénk piros szinti. Ha valaki Lengyelországból jön, nem kerülheti el az „Entlausungstatiout". A féregmentejsitö állomás réme az ittlakóknak. A kis gyerI mekeket ezzel ijesztgetik Nagyon bölcs, hogy | a hadsereg ragaszkodik ehez az erélyes módj szerhez. Példa reá, hogy még egy Lubemirszki herceg sem tudta elkerUlni. A város polgárait nagyon megviselte a ' háború. Azelőtt is elég nyomorult volt, jólehet .kerületi székhely volt. Egészen bátran merem • áhítatú, hogy minden harmadik, de legalábbis minden negyedik ember szembajos. Az egyiptomi szembetegség hihetetlen módon grasszál. Tüzzel-vassal kezdik tisztogatni a vá.ost az orvosok, de hát nagyon nehéz az amagy is agyon nyomorgatott város népét ilyen idöbeu rendhez szoktatni. A város előkelősége nagyon elegáns. Az asszonyok a legújabb divatú drága ruhákban 'járnak, és a legnagyobb nyugalommal tudják j nézni e nekünk szokatlan piszkot és uyouiort. Bár élelmiszer szükségletük jé>vnl nagyobb, mint a mienk, napi áraik mégis sokkal olcsóbbak. A katonaság uralja a várost és a zsidó kereskedők, ahol lehet,, igyekeznek kihasználni a kedvező konjuktus át, míglen a körmükre nem koppantottak. Azóta nincsen rájnk pauasz. A katonaság reggel kirukkol a város mellet lévő gyakorlótérre, és csak késő délután jönn haza. Ha egy menetszázad megy a frontra, úgy az itthoumaradottak kikísérik a vusutállomásra és ott siratják el a derék legényeket. Szilveszter éjjel. A fülledt melegben ott lüktet az izgatottság varázsa ... és a tréfára készülődök visszafojtott röhögése ... — Undorodtam már ettől a látványtól. Évek óta igy megy. Ugyan aaok az előzmények és aztán ugyancsak mint évtizedek óta szokás le fogják csavarni a lámpákat, a cimbalmos 12 cimbalom kongassál jelzi az éjfélt., rakéták repkednek, Rákóczi induló, újra felcsavarják a lámpákat és ekkor aztán mindenki „Boldog újévet" kivan. — Boszankodtam. Hát most megint csak ezt nézzem végig. Nem; inkább itthagyom ezt a füstös lebujt és künn a hóba az éjszakába fogom megvárni az újévet... — Fizettem aztán el, ki az utcára. Fél tizenkét tó lehetet... A Kosuth Lajos utoáu egy árva lélek uem mutatkozott... Tovább mentem. Olyan szép volt a osendes szűzies fehérség... a sötét... és az a pár lámpa ami messziről osillogot.. . Dúdoltam magamba valami régi nótát amely mindig eszembe juttatja az elmulc nyarat, P- stet meg egy leányt . . . Mentem a kapuszinen át ki a Főtér felé... Csend ott is . . . Sehol ogy lélek .. . Mentem még tovább. A Flórián szobor fehér ruháját érdekessé tette egy közelben égő sárgafényü villany . .. Oda mentem. Nagyon szép kép volt... Rajongva néztem a sziliek művészies harmóniáját... És ekkor csodálkozva láttam, hogy a szobor talpazatán egy fáradt vándornak látszó öreg ember feküdt, gyűrött kalapja a szemébe húzva.. . botja mellette . . és ö maga mosolyogva aludt. Álmodott. A szél, a hideg januári szél hordta a havat. Egész kis takaró fedte már a furcsa öreget. Felkeltettem: Hé öreg mondtam neki — meg fagyik ám ha tovább is aludni akar!... Ne csináljon ilyen bolondot! Ki halott ilyent »/ 4 12 éjjel ... Télen! És az öreg fölugrott — Mennyi idő van. Mi? S / 4 12? Akkor végem van ... Jaj akkor végem van. Mit fogok kapni most • . . Hogyan érek én egy negyed óra alatt oda ... No ez kellett még nekem ... — De hát mi az? Mit beszél maga össze öreg ? Hát kibántja magát ? — Nézze kérem — felelt a vén — én a Régi év vagyok ... Az ezerkilencszáztizenhat... és nekem éjfélkor már a remisben kellene lennem Jaj! Jaj! Mikor érek ínég az égbe...Jaj! ... Istenem — mikor. Mikor? — No ne ijedjen úgy meg! bátyáin, hát hiszen magának már nem igeu árthatnak . .. Vissza nem fogják büntetésből küldeni; abban már egész biztos leket... — Ejnye ebben igazad lehet fiam . . . mondta most már sokkal nyugodtabban az öreg, — ... Hát te hova tartasz? Én sétálni jöttem és most, hogy találkoztunk, mint újságíró arra kérném a kedves 1916. úrat, hogy moudjon el valamit lapom számára a földön szerzett tapasztalataiból ... — Hát — felelt erre azt öreg azt nem igen tehetem. A háborúról igaz véleményt nem mondhatok — meit ezt se a jó Isten sem a Censura uem engedi. Az emberek ? Buták. Okosak. Tudásosak. Naivok. Durvák. Fontoskodók.., Háládatlanok ... Mert nézd csak kérlek .. . mennyi ember szerzett én bennem olyan milliókat magának, amelyeket sohasem szerzett volna máskor meg . .. Aztán mégis, most ezt a taknyost, ezt az 1917.-er lesi. Hát csak lessék! Majd hiszen meglátják, hogy még is csak jó volt az öreg! ... No de hát jól vau. ...Nekem elmuszáj mennem, mert arról a papiros (.somóról, amit az emberek Kalendáriumnak hívnak, leszakadt az utolsó lap is. . .
