Pápai Lapok. 43. évfolyam, 1916

1916-12-10

LAPOK Pápa város hatóságának ós több pápai s pápa-vidóki egyesületnek megválasztott közlönye. Megjelenik ni i n rí e n vasárun p, Szerkesztőség is kiadór ivaial Qoldberg (iyulH i tiuirktruxke !*•», Kő-tér Jíi-ik nzím Telefon. 2.2.2 tsána VslelSs s.-.erk08it6 és laptulajdonos: GOLDBERG GYULA. KI6llieté«ek él hirdetési dijak • lap kiadóhivatalairól küldendSk. A lap ára : EGFOZ évre 12 kor., félévre 8 k., negyedévre 8 Nyilt-tér soronként 40 nílér. — ttgyea SZÁM ára 30 UliA király Magyarországon. Mire e sorok megjelennek, Károly király, Ausztria császára és Magyarország apostoli királya már valószínűleg Budapest székesfőváros várpalotájában lakik. A magyar király itt van Magyarországon. Nem tudjuk, csak hisszük, hogy e sokat próbált ország legtávolabbi zugában, legszegényebb kunyhójában is nagyot dobban ebben a pillanatban minden magyar ember szíve, itthon van a király! Mintha most kezdene érni az a gyümölcs, amelynek gyökerét hősi vérünk hullásával öntöztünk meg négy vUágtáj harcterein, amelyért hős magyar vitézek küzdenek huszonnyolc álló hónapja és amelyből Magyarország boldogabb jövője íog reáuk mosolyogni. Senki, egyetlen nemzet uem gyászolja meg oly bensőségesen, oly híven királyát, uralkodóját, mint éppen a magyar nemzet. Senki és semmiféle nemzet nem hullatta lelkében könnyeit oly forrón oly bensőségesen, mint mi és éppen ezért van nekünk jogunk örvendeni azon, hogy a király az uralkodó hazatéri nemzete övéi körében, öreg, törődött királyunk, a legszentebb király, aki eddig trónou ült, már öregségében nem tudott hozzánk eljönni, hiszen Schönbrunntól a becsi Burgba is csak a legritkábban járt be és minekünk — valljuk be — mégis fájt tudni, vagy látni azt, hogy a budai Várpalota, a világ legszebb királyi kastélya, üresen áll, és a magyar nemzet soha, vagy csak nagyritkán üdvözölheti koronás fejedelmét családi körben. Az új, ifjú királyi párnak első gondja az volt, hogy mihelyt a bécsi ünnepségek és a nagy munkák megengedik, azonnal ellátogasson hozzáuk és részt vegyen abban az örömünkben, amellyel őt fogadjuk. Valami új fényesség ragyog le a magyar horizontról abban a pillanatban, azon a napon, amikor a magyar király hazaérkezik övéihez, magyar népéhez. Ez az ifjú király meggyőződött arról, hogy mi a magyar nép. A harctereken látta hogy mire képesek a magyarok hazájukért, a dinasztiáért, a királyért. De akkor még trónörökös volt csak, sőt szinte úgy érezzük, nem is trónörökös, hanem hazáját védő katona. Ma mindnyájunk fölé emelkedett és ha azelőtt talán csakis katonai szemmel nézte ezt az országot, ha akkor csak hadműveleti terepnek tekintette a nekünk szent folyókat, hegyeket és városokat, ma tudja mit jelent ez, ez jelenti az ő birodalmát, itt minden feléje fordul és örömmel boldogsággal fogadja őt. Bármily szerencótlen, szomorú idő a világháború ideje, az ifjú uralkodóra és vele a magyar nonizetro mégis szerencsés időnek látjuk. Ritkán nyilik alkalma egy uralkodónak, hogy annyira megismerje nemzetét és országát, mint ahogy az IV. Károly királyunknak kijutott. Mielőtt legfelsőb hadúr lett, végigszenvedte a harctér ós a katonák szenvedéseit, ott volt a lövészárkokban, és a meneteléseknél, ott volt mindenütt, ahol a hazáját védő katonának lennie kell. Mikor az első uralkodói teendők elvégzése után vissza fog térni — mint hirlik - a frontra, nem mint idegen fog oda visszatérni, hanem ismerőseit, bajtársait fogja ott találni. És ha a magyar nemzet mindig szivesen adta szívót> vérét királyáért, úgy ez most százszoros eset lesz. Mintha új erőt döntött volna a fiatal király az egész magyar nemzetbe, a hadseregbe, mindnyájunkba, úgy érezzük most újra azt az elszántságot, azt az eltökéltséget, amelyre szükségünk van, ha ezt a harcot győzelmesen akarjuk végigküzdeni. Nem lehet elképzelni ma egy katonát, egy embert ez országban, aki ne lelkesedéssel menne tűzbe azért a királyért, aki itt nálunk, az ország gyönyörű szép fővárosának gyönyörű szép palotájában otthon érzi magát, otthon akar lenni és aki a magyar nemzetnek mindet 3zivedobogásü innen közelről akar).* kihallgatni. Új korszak virradt a magyarságr.. és mintha már éreznők a szebb jövő hajnalának hűvös, de kellemes szellőjét. Ferenc József és a magyar nyelv. Sok szóbeszéd és vita tárgya volt Ferenc József tudott-e helyesen magyarul. Némelyek szerint a király tökéletesen bírta a magyar nyelvet, uémelyek szerint pedig csak alig tudott. Minden bizonyítéknál ékesebben beszól az itt lemásolt levél, melyet Ferenc József sajátkezüleg írt 1846-ban. Teljesen önállóan írta. Magyar nyelvtanára Kiss Pál (később nagyváradi kanonok) néhány hibát kijavított ezekkel a kijavításokkal így hangzik a levél: „A nép Mátyás királyról a következő mesét beszéli: Budára a királyhoz egyszer Czinkota íaluból, mely közel Pesthez fekszik, a Plébános jön, a királytúl valamit nyerendő. A király igérte, hogy megfogja engedni a Plébánosnak kérését, ha ez a következő három nehézségeket megfejtené: először mit a király most gondol? másodszor, hol a nap fölkel? harmadszor, hogy a Plébános a kőnek bőrét lehúzza. A Plébános komolyan haza ballag, s nem képes a nehézségeket megfejteni. Az iskolamester annak szomorúságát látván mi baja? kérdezi. A pap a dolgot magyarázza, mire a ravasz iskolamester ötet jó kedvel lenni, biztatja, Ígérvén, hogy helyette nehézségeket meg fogja fejteni, ha csak papi ruháját akarná neki kölcsönözni. A plébános bele egyez. Az iskolamester tehát a papiruhával fölöltözve Budán a király előtt megjelen és ettül kérdezve: hol fölkel a nap, azt feleli: fölségednek Budán, nekem pedig Czinkotán. — A királynak tetszett a felelet. Megint kérdezve: huzd le a kőnek a bőrét? Épen nem mond ez, de mindjárt lefogom húzni, ha Fölséged a követ leöli! A király jóvá hagyván ezen feleletet. Végre harmadszor ezt kérdezi: És mit most gondolok? — AZ iskola mestertül a következő felelet adatik: fölséged azt gondolja, hogy a plébánossal beszél, holott csak az iskola* mester vagyok! A király meg volt ölégedve a feleitekkel, azért felszólítja az iskolamestert, hogy magának valami kegyelmet kérjen; ez, borzasztó lévén, semmi mást nem kórt, mind, hogy Czinkotán nagyobb icze legyei), a király helyben hagyta, és ezért még most is Czinkotán nagyobb bor icze találtatik. Azonban á plébános is a királynak nagyobb kegyelmét találta. Bécsben Április 25.-én 1846. Ferencz Főherczeg" Ezt a magyar nevű dolgozatot még egy másikkal — aminek a czime „Miksa császár Mainzban" egyetemben Bécsben a Habsburg családi levéltárban van örök emlékül elhelyezve a II. József ós. I. Ferencz irkái és tanszerei mellett. Képek a koronázásról. A koronázás módját, rendjét és szertartásait leírták már a lapok. Ezúttal I. Ferencz József király megkoroniztatásáról adunk néhány részletet egykorú uj ságtud osítások nyomán. Kardvágás a királydombon. A király